Ο Μουσταφά Σιμσεκλέρ και η Ακαδημία των Μικρών Μηχανικών 

Συνέντευξη με έναν νέο άνθρωπο από την Τουρκία που εμπνέει στον χώρο της εκπαίδευσης 

Είμαστε σ’ ένα κέντρο πολιτισμού στην πόλη Ουτρέχτη της Ολλανδίας.

Ο Μουσταφά Σιμσεκλέρ έχει δίπλα του 20 περίπου παιδιά ηλικίας 3 έως 10 ετών μαζί με τους γονείς τους. Μέσα σε 1 ώρα, ως μέρος των εκπαιδευτικών εργαστηρίων ρομποτικής, έχει ως σκοπό να τους διδάξει πώς να κατασκευάζουν το πιο γρήγορο μοντέλο αυτοκινήτου. 

Little Engineers Academy

Ανάμεσα σε μπαταρίες, μηχανές και χρωματιστές κάρτες μπορεί κανείς να δει τα χαμόγελα τόσο των παιδιών όσο και των γονιών τους που φαίνεται να το διασκεδάζουν εξίσου. 

Η οργάνωσή του ονομάζεται ”Ακαδημία Μικρών Μηχανικών”. Περιλαμβάνει μια σειρά εκπαιδευτικών εργαστηρίων ρομποτικής κατά την διάρκεια των οποίων τα παιδιά μπορούν να μάθουν όχι μόνο να κατασκευάζουν με τα χέρια τους, αλλά και να λύνουν αληθινά προβλήματα.

Μίλησα με τον Μουσταφά για την ζωή του και τις λειτουργίες της οργάνωσής του. 

”Μπορείς να μου μιλήσεις για σένα; 

Σπούδασα ηλεκτρολόγος μηχανικός στην Ιταλία και νομική στην Τουρκία. Έκανα ένα μεταπτυχιακό στην ρομποτική και στην ανάπτυξη του εγκεφάλου των παιδιών. 

Στην συνέχεια, εργάστηκα σε μια αεροναυπηγική εταιρεία Boeing στις ΗΠΑ σε 3 διαφορετικά μέρη: στο Λος Άντζελες, στη Βοστώνη και στο Σιάτλ. Ύστερα εργάστηκα στην Χιλή και η τελευταία μου δουλειά ήταν στην Γαλλία. Συμμετείχα και σε έρευνες του ΝΑΤΟ. Μετά, γύρισα στην Τουρκία όπου εργάστηκα για την αεροπορία της χώρας. 

Και ύστερα; 

Το 2016 με απέλυσαν, επειδή δεν κάναμε ό,τι μας ζητούσε η κυβέρνηση και ήμουν αντίθετος σε ένα ενδεχόμενο πόλεμο Τουρκίας-Συρίας και αυτό δεν άρεσε στην κυβέρνηση. Έτσι, έχασα την δουλειά μου. Η κυβέρνηση μας χαρακτήρισε τρομοκράτες, τ’ αδέρφια μου πήγαν φυλακή, έχασαν όλοι τις δουλειές τους και ένας αποκλείστηκε από το πανεπιστήμιο… Ο πατέρας μου δεν το άντεξε και πέθανε. Ήταν δύσκολο για εμάς κάτω από την πίεση της κυβέρνησης… Τότε ίδρυσα την οργάνωση ” την Ακαδημία των Μικρών Μηχανικών” πριν από 7 χρόνια. 

Με τους συναδέλφους μου αξιοποιήσαμε την ακαδημαϊκή εργασία στη ανάπτυξη του εγκεφάλου των παιδιών και η οργάνωση έγινε πολύ δημοφιλής στην Τουρκία. Η διδασκαλία μας βασίζεται στο παιχνίδι. Πράγματι, τα παιδιά έχουν μια δουλειά και η δουλειά τους είναι να λύσουν το παιχνίδι. Σ’ αυτά τα παιχνίδια προτείνουμε στα παιδιά παιχνίδια χωρίς φορητούς υπολογιστές, κινητά τηλέφωνα ή οποιασδήποτε μορφής οθόνη που κάνουν κακό σ’ αυτή την ηλικία. 

Little Engineers Academy

Γιατί έφυγες από την Τουρκία;

Ίδρυσα αυτή την οργάνωση στην Τουρκία, όπου έγινε τόσο δημοφιλής και απασχολούσε 20 άτομα. Αφού η κυβέρνηση ζήτησε την συμβουλή μας, μετά μου έστειλαν δικαστική απόφαση που με κατηγορούσε ως τρομοκράτη. Έτσι, αποφάσισα να φύγω. Άρχισα να κολυμπάω από την Τουρκία στις 12 και έφθασα στην Ελλάδα στις 6. Μετά πήγα στην Ιταλία, όπου είχα την ταυτότητα από τότε που σπούδαζα και τελικά έφθασα στην Ολλανδία το 2021, είναι περίπου 15 μήνες από τότε. 

Ήρθα ως πρόσφυγας και πήγα σε μια δομή και μου φαινόταν τόσο περίεργο που περνούσα την ώρα μου στο κρεβάτι και έτσι άρχισα να κάνω μαθήματα στα παιδιά της δομής. Ξεκίνησα εθελοντικά και ήρθα σ’ επαφή με την δήμαρχο της Ουτρέχτης Sharon Dijksma η οποία πραγματικά με βοήθησε. Άρχισα να κάνω μαθήματα σ’ όλη την χώρα και πλέον διδάσκω σε 14 διαφορετικά μέρη της χώρας. Ακόμα και αν εταιρείες υψηλής τεχνολογίας μου δώσουν καλύτερες απολαβές, είμαι ικανοποιημένος με την δουλειά μου, θέλω να κάνω κάτι με παιδιά, γι’ αυτό το επέλεξα. Είναι ένας τρόπος να πω ευχαριστώ στην χώρα.

Πώς λειτουργεί το εργαστήριο σου;

Γενικά, όλες οι εταιρείες ρομποτικής χρησιμοποιούν έτοιμα υλικά και προγράμματα που εξαρτώνται από την οθόνη η οποία κάνει πολύ κακό στα παιδιά σε τόσο μικρή ηλικία. 

Σκοπός μας είναι να δώσουμε στα παιδιά μόνο την μηχανή και την μπαταρία, αφού όλα τα άλλα υλικά υπάρχουν στη φύση και μπορούμε να τα βρούμε εκεί. Για παράδειγμα, κατασκευάζουμε κάποια ρομποτ από ρίζες, πέτρες, κάστανα… Τα παιδιά μπορούν να κάνουν ρομποτική με οτιδήποτε, δεν χρειάζονται επιπλέον υλικά. Και κάνουμε κάτι που θα χρησιμοποιούν στο σπίτι τους, στο αεροπλάνο, στο δωμάτιο τους. 

Τώρα εκπαιδεύουμε 1.000 παιδιά στην Ολλανδία και περισσότερα από 6.000 σ’ όλο τον κόσμο. Αυτό το πρόγραμμα εκπαίδευσης φθάνει στις Ηνωμένες Πολιτείες, στο Ηνωμένο Βασίλειο, στην Ολλανδία και στην Τουρκία. 

Σκοπός μας είναι να διδάξουμε στα παιδιά πώς να λύνουν προβλήματα, χωρίς κωδικούς και προγράμματα. Οι άνθρωποι βλέπουν τους κωδικούς και τα προγράμματα ως στόχο, αλλά δεν είναι ο στόχος, είναι η ανάπτυξη του εγκεφάλου, τους βοηθάμε να βελιτώνουν τις ικανότητες τους για να λύνουν προβλήματα. Αυτό γιατί στο μέλλον δεν ξέρουμε ποια ζητήματα και ποιες τεχνολογίες θα έχουν να αντιμετωπίσουν, αλλά ξέρουμε ότι θα έχουν προβλήματα στην ζωή τους. Αν είσαι καλός στο να λύνεις τα προβλήματα στην ζωή σου, σε κάθε περίπτωση, όταν είσαι αγχωμένος ή σου ασκούν κριτική οι άλλοι, τότε θα μπορείς να λάβεις τις σωστές αποφάσεις. 

Little Engineers Academy

Translated by Alexia Kapsabeli from the original Mustafa Simsekler and the Little Engineers Academy

 

Η μαρτυρία του Marcel Voorhoeve ενός ανθρώπου από τον χώρο της παιδείας στην Ολλανδία που εμπνέει 

Συνέντευξη με τον Marcel Voorhoeve τον υπεύθυνο για τους δασκάλους  πρόσφυγες στην Ολλανδία 

Αφού πέρασε το μεγαλύτερο μέρος της ζωής του ως δάσκαλος μαθηματικών και φυσικής και αναπληρωτής διευθυντής ενός γυμνασίου, ο Marcel Voorhoeve ίδρυσε την οργάνωση DVDK, δηλαδή τον δάσκαλο πρόσφυγα στην τάξη. 

Σε συνεργασία με την Ολλανδική Ένωση Δασκάλων Μαθηματικών και το Ολλανδικό Συμβούλιο για τους Πρόσφυγες, οι εθελοντές προσπαθούν να διασφαλίσουν ότι οι δάσκαλοι πρόσφυγες μπορούν να ασκήσουν το επάγγελμά τους στην Ολλανδία. 

Με αφορμή την Ημέρα Παιδείας 2023, το Broken Chalk αποφάσισε να μιλήσει με τον Marcel Voorhoeve για την εμπειρία του, την δημιουργία του DVDK  και τις προτάσεις του σε όσους θέλουν να συμβάλουν στην προώθηση ”της διδασκαλίας από δασκάλους πρόσφυγες.

Μιλήστε μας λίγο για την ζωή σας 

”Γεννήθηκα στο Νότο, στο Μάαστριχτ και τώρα είμαι 67. Σπούδασα στο Πανεπιστήμιο της Ουτρέχτης μαθηματικά και φυσική. Μετά από 5 χρόνια σπουδών, μπόρεσα να πάρω την άδεια για να διδάξω. Τότε άρχισα να ψάχνω για δουλειά στον χώρο της εκπαίδευσης, που δεν ήταν κάτι εύκολο εκείνη την εποχή. Τελικά, βρήκα στην Ουτρέχτη, έγινα δάσκαλος σε ένα Ρωμαιοκαθολικό σχολείο και άρχισα να διδάσκω φυσική”. 

Μετά, ο Marcel έγινε δάσκαλος μαθηματικών και στα μέσα της δεκαετίας του ’80 με την εξέλιξη των υπολογιστών, άρχισε επίσης να παραδίδει μαθήματα πληροφορικής. Όπως λέει ο ίδιος, τότε είχε ιδιαίτερο ενδιαφέρον για το εκπαιδευτικό σύστημα, καθώς προέκυψαν νέες ιδέες για την διδασκαλία των μαθηματικών.

”Στο Πανεπιστήμιο της Ουτρέχτης το τμήμα ανέπτυξε νέες ιδέες για την διδασκαλία των μαθηματικών. Σε αρκετά προγράμματα το σχολείο μας ήταν πειραματικό και ήταν πολύ ενδιαφέρον για εμένα, καθώς μου επέτρεπε να γίνω ένας καλός δάσκαλος. 

Σε πολλές χώρες τα μαθηματικά είναι κάτι που πρέπει να το μάθεις και να το κάνεις, η πράξη είναι το πιο σημαντικό. Αυτή η προσέγγιση δεν βοηθάει πολύ να αναπτύξεις την δική σου σκέψη, κάτι που είναι δυνατό, όταν έχεις χρόνο να δοκιμάσεις πράγματα μόνος σου, προφανώς με την βοήθεια ενός καλού δάσκαλου”. 

Αφού πέρασε το μεγαλύτερο μέρος της ζωής του ως δάσκαλος, τα τελευταία 15 χρόνια ήταν στην διεύθυνση του σχολείου. Και τα 4 τελευταία χρόνια πριν σταματήσει την δουλειά, δίδασκε στο Πανεπιστήμιο Εφαρμοσμένων Επιστημών στο Άμστερνταμ ως δάσκαλος στο τμήμα εκπαίδευσης. 

Έτσι, γύρισε στην διδασκαλία μαθηματικών, συγκεκριμένα στην στατιστική και στην διδακτική μαθηματικών σε νέους φοιτητές που ήθελαν να γίνουν δάσκαλοι μαθηματικών. 

Πώς σας προέκυψε η ιδέα του DVDK; 

”Σταμάτησα να δουλεύω πριν από 3 χρόνια, περίπου στην αρχή της πανδημίας του κορωνοϊού, αλλά μου άρεσε η δουλειά μου πάρα πολύ. Η σύντροφός μου και εγώ ταξιδεύαμε τότε. Τον Ιανουάριο, μετά τα Χριστούγεννα, σκεφτόμουν τι θα μπορούσα να κάνω. Το να περίμενα το επόμενο ταξίδι δεν με ικανοποιούσε.”

Κάποια στιγμή ο Marcel αποφάσισε να πάει στο Plan Einstein, ένα μέρος που δημιουργήθηκε  από τον δήμο της Ουτρέχτης και την οργάνωση Vluchtelingen Werk Nederland που βοηθάει πρόσφυγες κατά την υποδοχή και την ενσωμάτωση στην πόλη. Μιλώντας με έναν εργαζόμενο, ο Marcel συστήθηκε σ’ έναν Τούρκο πρόσφυγα που ήταν δάσκαλος μαθηματικών στην χώρα του και ήθελε να διδάξει ξανά. Το μόνο πρόβλημα ήταν ότι δεν ήξερε την Ολλανδική γλώσσα, την διδασκαλία μαθηματικών και το σύστημα εκπαίδευσης στην Ολλανδία. 

”Γίναμε φίλοι, τον βοήθησα με την γλώσσα, να καταλάβει το σύστημα εκπαίδευσης. Μετά, μου είπε ότι ήταν μέλος σ’ ένα γκρουπ στο Whatsapp με 100 περίπου δασκάλους μαθηματικών από την Τουρκία που είχαν φύγει από την χώρα τους, επειδή είχαν πρόβλημα με την πολιτική κατάσταση στην Τουρκία και δεν μπορούσαν πια να διδάξουν εκεί”. 

Εκείνη την εποχή, όπως εξηγεί ο Marcel, υπήρχε στην Ολλανδία έλλειψη δασκάλων μαθηματικών. 

Αυτό δημιούργησε μια παράδοξη κατάσταση: σε μια χώρα με όλο και λιγότερους δασκάλους, υπάρχουν αρκετοί πρόσφυγες δάσκαλοι που μπορούν να βοηθήσουν την τοπική κοινωνία και συγχρόνως να ασκήσουν το επάγγελμα που αγαπούν και έχουν επιλέξει. 

Η ιδέα του DVDK προήλθε από αυτό το παράδοξο. Με την βοήθεια του Ιδρύματος Δασκάλων Μαθηματικών στην Ολλανδία και της οργάνωσης VluchtelingenWerk Nederland, ο Marcel άρχισε ένα πρόγραμμα με σκοπό να βοηθήσει τους δασκάλους από το εξωτερικό να γίνουν δάσκαλοι στην Ολλανδία. 

”Θεωρητικά σ’ όλους αυτούς τους πρόσφυγες από την Τουρκία  τους επιτρέπεται να διδάσκουν στα σχολεία μας, καθώς έχουν άδεια άσκησης επαγγέλματος που συμβαδίζει με το Ολλανδικό εκπαιδευτικό σύστημα. Παρ’ όλα αυτά,  η γλώσσα φυσικά είναι πρόβλημα, επίσης το Ολλανδικό εκπαιδευτικό σύστημα αλλά και ακόμα ο τρόπος με τον οποίο διδάσκονται τα μαθηματικά στην Ολλανδία διαφέρει πάρα πολύ από ότι στην Τουρκία, το Ιράν ή την Συρία. Ακούσαμε πολλά από δασκάλους μαθηματικών, που δεν ήταν ικανοποιημένοι με τα υπάρχοντα προγράμματα σ’ άλλα πανεπιστήμια και σκεφτήκαμε πως θα μπορούσαμε να έχουμε μια ιδέα για να το κάνουμε καλύτερο”. 

”Κάναμε ένα σχέδιο, το στείλαμε στο υπουργείο Παιδείας για έναν καλά δομημένο τρόπο βοήθειας προς τους πρόσφυγες από το εξωτερικό που θα ξεκινάει από την στιγμή που θα φθάνουν στην Ολλανδία βοηθώντας τους να χρησιμοποιήσουν τα πτυχία τους και όλα τα σχετικά έγγραφα στην Ολλανδία και προετοιμάζοντάς τους να γίνουν δάσκαλοι γρήγορα και αποτελεσματικά”.

Τον Φεβρουάριο του 2022 μια ομάδα 15 δασκάλων, 13 δασκάλων μαθηματικών και 2 πληροφορικής άρχισαν μαθήματα στο Πανεπιστήμιο Εφαρμοσμένων Επιστημών στην Ουτρέχτη βάσει της ιδέας του DVDK.

(Φωτογραφία: Δύο δάσκαλοι πληροφορικής παίρνουν οδηγίες από την δασκάλα τους για τον τρόπο διδασκαλίας στο πανεπιστήμιο Vrje στο Άμστερνταμ)

Πώς λειτουργεί το  DVDK στην πράξη;

Σύμφωνα με την εκπαίδευση του DVDK  για την γλώσσα, ο τρόπος διδασκαλίας και το εκπαιδευτικό σύστημα είναι ένα μέρος αυτού που το DVDK αποκαλεί ”Περίοδος 2”

Πράγματι, ο ίδιος τόνισε πως οι πρόσφυγες που έρχονται στην Ολλανδία έχουν μια επιτακτική ανάγκη για μια φάση που θα προωθήσει αυτό τον τύπο της εκπαίδευσης. 

”Αυτοί οι πρόσφυγες που έρχονται στην Ολλανδία πρέπει να ξέρουν την γλώσσα, πριν μπουν στην Περίοδο 2. Εμείς θέλουμε να ξεκινάμε αμέσως ακόμα και πριν εγκριθεί το αίτημά τους.  Στα κέντρα ασύλου δεν τους επιτρέπεται να κάνουν μάθημα ή να διδάσκονται την Ολλανδική γλώσσα. Αυτό είναι τρομερό και αποθαρρυντικό. Φυσικά, υπάρχουν δράσεις, εθελοντές και οργάνωση, αλλά αυτή τη στιγμή δεν υπάρχει συγκεκριμένη βοήθεια για τους αιτούντες άσυλο δασκάλους. Μια γρήγορη αρχή θα βοηθήσει τους πρόσφυγες δασκάλους να ξεκινήσουν ενθαρρυντικά, να εξερευνήσουν και να αναπτύξουν πράγματα για το μέλλον τους. 

Η ιδέα μας, αυτό που αποκαλούμε Περίοδος 1, είναι όταν ένας δάσκαλος από το εξωτερικό έρχεται στην Ολλανδία, είναι να του προσφέρουμε κάτι. Πιστεύουμε ότι είναι σημαντικό, επειδή δίνει την δυνατότητα να έχουν κίνητρο οι πρόσφυγες να κάνουν καλά πράγματα για τις ζωές τους”. 

(Φωτογραφία: Τον Ιούνιο του 2022 η ομάδα του Κολεγίου  στην Ουτρέχτη και μέλη του DVDK  συγχαίρουν τους συμμετέχοντες στο πρώτο μέρος του προγράμματος)

Επίσης, σύμφωνα με τον Marcel, αυτό που χρειάζεται είναι ο προσανατολισμός για το τι ακριβώς σημαίνει εκπαίδευση στην Ολλανδία, επειδή οι πρόσφυγες ίσως ξέρουν ελάχιστα ή δεν έχουν ιδέα για το τι σημαίνει να είσαι δάσκαλος στην Ολλανδία. 

”Εμείς πιστεύουμε ότι αυτό που είναι πραγματικά σημαντικό είναι η εκμάθηση της γλώσσας. Δημιουργήσαμε μια ιστοσελίδα μέσα από την οποία παρέχουμε μαθήματα ολλανδικής γλώσσας. Επίσης, οι ασκήσεις και το νόημα των μαθημάτων έχουν επαγγελματικό προσανατολισμό, ώστε να υπάρχει σχέση με το επάγγελμα του δασκάλου. Αυτό το σχέδιο έχει αποτέλεσμα και δίνει κίνητρα στους πρόσφυγες. Πολλοί δάσκαλοι στην πραγματικότητα είναι δάσκαλοι από καρδιάς και δίνοντας σ’ αυτούς την δυνατότητα να παρακολουθήσουν αυτά τα μαθήματα είναι ένας τρόπος να τους πεις ότι είναι καλοδεχούμενοι στην χώρα μας και στην εκπαιδευτική κοινότητα και ότι θέλουμε να τους βοηθήσουμε”.

Σ’ αυτό το πλαίσιο το DVDK είναι η μοναδική οργάνωση στην χώρα που ανέπτυξε τέτοιες ιδέες και υλικό την πρώτη περίοδο. 

Στο τέλος, ο Marcel μας εξήγησε για την εκπαίδευση στην τρίτη περίοδο. Σ’ αυτό το τελευταίο μέρος, αρχίζει η πράξη, όταν οι δάσκαλοι των μαθηματικών αρχίζουν να έχουν την πρώτη δουλειά τους, ενώ ακόμα χρειάζεται πολλή εκπαίδευση. 

”Ακόμα και όταν με την γλώσσα είμαστε εντάξει, ακόμα κι όταν με τον τρόπο διδασκαλίας είμαστε εντάξει, ο δάσκαλος θα πρέπει να προσαρμοσθεί στο περιβάλλον του νέου σχολείου και χρειάζεται πολλή βοήθεια. Ειδικά, στην γλώσσα, για παράδειγμα διορθώσεις στα emails και στα γράμματα, στο σχέδιο για ασκήσεις ή στο τεστ για τους μαθητές”. 

Αν έπρεπε να δώσετε κάποια συμβουλή σε άλλους ανθρώπους από τον χώρο της παιδείας, ποιες είναι οι βασικές δυσκολίες και πώς γίνεται αυτό; 

”Αρκετά πράγματα. Κατ’ αρχάς, οι συμμετέχοντες πρέπει να αφιερώσουν πολύ χρόνο, κάτι που είναι δυνατό, όταν πιστεύεις πραγματικά στην ιδέα και όταν έχεις μια ομάδα ανθρώπων και οργανώσεων που επίσης πιστεύουν στην ιδέα. Είναι ακόμα σημαντικό να υπάρχει καλή συνεργασία. Μπορώ να πω ότι με ανθρώπους που είναι τώρα στο πρόγραμμα, έχουμε γίνε κατά κάποιο τρόπο φίλοι. Αυτό βοηθάει στις δύσκολες και στις εύκολες στιγμές που έχει πάντα ένα πρόγραμμα. 

Δεύτερον, το DVDK εξέτασε αν η δομή του προγράμματος μπορεί να εφαρμοστεί και σ’ άλλους τομείς. Βρήκαμε πως δάσκαλοι φυσικής, χημείας, τεχνολογίας και πληροφορικής εξαιτίας της έλλειψης δασκάλων χρειάζονται επίσης δημιουργικές ιδέες, για να βρουν νέους δασκάλους. Αυτοί έχουν σκοπό να επικοινωνήσουν και αυτό σημαίνει ότι το DVDK θα επεκτείνει την δράση του και θα συμβάλει στο να αυξηθεί ο αριθμός των καλών δασκάλων. Αυτό είναι ένα παράδειγμα της πολιτικής μας: να περιλάβει όσο περισσότερες οργανώσεις και συμμετέχοντες με σκοπό να είναι διαθέσιμοι όσο περισσότεροι ειδικοί. Τρίτον, υπάρχουν πολλοί ειδικοί διαθέσιμοι. Ειδικοί στην διδασκαλία της γλώσσας, στην διδασκαλία μαθηματικών ιδιαίτερα για δασκάλους, στην εκπαίδευση δασκάλων από το εξωτερικό. Το DVDK είναι ικανοποιημένο με την συμβολή των πανεπιστημίων και μάλιστα με το Κολλέγιο της Ουτρέχτης που εκπαίδευσε το πρώτο μας γκρουπ. Και τώρα περιμένουμε από το υπουργείο Παιδείας. Οι προσπάθειές μας είχαν ως αποτέλεσμα να δεσμευθεί ο νέος μας υπουργός για μια δομημένη προσέγγιση και για τις οικονομικές ανάγκες. Η εθελοντική εργασία μας συνεχίζεται .”

(Φωτογραφία: Η ομάδα των 15 δασκάλων προσφύγων που άρχισαν μαθήματα στο Κολέγιο της Ουτρέχτης τον Φεβρουάριο του 2022)

Translated by Alexia Kapsabeli/ Αλεξία Καψαμπέλη from the original The testimony of  Marcel Voorhoeve, an inspiring man operating in the education field in the Netherlands.

Mustaka Simsekler és a “Litte Engineers Academy”

Interjú egy inspiráló törökországi fiatalemberrel az oktatás területén való részvételéről.

Egy kulturális központban vagyunk Utrecht városában, Hollandiában.

Mustafa Simseklert körülbelül húsz, három és tíz év közötti gyerek és szülei veszik körül. Mindössze egy óra alatt, az oktatási robotikai workshop keretében, célja, hogy megtanítsa őket a
„leggyorsabb autómodell” megépítésére.

Akkumulátorok, motorok és színes kártyák halmaza közepette tisztán észrevehető ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek a mosolya, akik szinte ugyannyira élvezik, mint gyerekeik.

Little Engineers Academy

Szervezete a „Little Engineers Academy” nevet viseli. Ez különböző robotikai workshopok sorozatából áll, amelyek során a gyerekek nemcsak kézi és gyártási készségeiket fejleszthetik, hanem problémamegoldó képességeiket is.

Beszélgetésünk során érdeklődtünk Mustafa története és szervezete iránt.

Tudnál mesélni a hátteredről?

„Olaszországban tanultam elektro- és elektronikai mérnökségi szakon, majd Törökországban szereztem egy jogi alapdiplomát. Mesterképzést is végeztem robotikából és gyermekagyfejlesztésből.

Aztán a Boeing repülőgépgyártó cégnél dolgoztam az Egyesült Államokban, három különböző helyen: Los Angelesben, Bostonban és Seattle-ben. Ezután Chilében dolgoztam, majd legutoljára
Franciaországban, ahol a NATO-nál dolgoztam kutatással. Végül visszatértem Törökországba, ahol szintén a török légierőnél dolgoztam.”

Mi történt eztkövetően?

2016-ban kirúgtak, mert nem teljesítettük, amit a kormány kért. Valamint, elleneztem a török- szír lehetséges háborút, ami nem egyezett a kormány propagandájával. A kormány elkezdett terroristáknak beállítani minket: a bátyáim börtönbe kerültek, mindannyian elvesztették a munkájukat, és egyiküket kitiltották az egyetemről. Édespám nem bírta a nyomást, és meghalt. Nehéz volt nekünk, ezért, abban a pillanatban alapítottam meg ezt a céget, a “Little Engineer Academyt” 7 éve.

Kollégáimmal nyomon követtük a gyerekek agyi fejlődésével kapcsolatos kutatásokat, ami híressé tette a cégünket Törökországban. Edzéseinket a „játékra” alapozzuk. Valójában a gyerekeknek is van munkájuk, és az ő feladatuk egy játék megoldása. Ezeken a workshopokon laptop és telefon nélküli játékokat ajánlunk gyerekeknek, mert ezek nagyon károsak kisgyermekkorban.

Little Engineers Academy

Miért kellett elmenekülnie Törökországból?

Ezt a céget Törökországban alapítottam, ahol olyan híressé vált, hogy közel 20 kollégánk volt. Egy idő után azonban a török kormány tanácsot kért tőlünk, majd ezután 6 évre ítéltek, terroristának tartottak.

Szóval, egy nap úgy döntöttem, hogy elmenekülök, 12 órakor elkezdtem úszni Törökországból, és 6 órakor Görögországban voltam.

Majd elmentem Olaszországba, mert volt egy személyi igazolványom a tanulmányi időszakból, végül Hollandiába kerültem, 2021-ben, közel 15 hónapja.

Menekültként jöttem ide, és egy táborban voltam, és akkoriban olyan értelmetlennek tűnt számomra, hogy az összes időt ágyban töltesem, ezért elkezdtem leckéket adni a táborban lévő gyerekeknek. Elkezdtem önkénteskedni munkát, valamint akkoriban kapcsolatba léptem Sharon Dijksmával, Utrecht polgármesterével is, aki valóban segített támogatást találni. Hollandiában kezdtem órákat tartani, jelenleg pedig az ország 14 különböző pontján tartok órákat. Még ha más high-tech cégek is ajánlottak volna magasabb fizetést, nagyon elégedett vagyok a munkámmal, szeretnék valamit a gyerekekkel foglalkozni, ezért választottam ezt az utat. Ez is egy módja volt annak, hogy köszönetet mondjak ennek az országnak.

Hogyan működnek a workshopjaid?

Általánosságban, az összes robotgyártó cég kész anyagokat használ, kész programokat old meg, és mindegyik olyan képernyőkre van utalva, amelyek már nagyon korán károsak a gyerekekre.

Célunk, hogy a gyerekeknek csak a motort és az akkumulátorokat adjuk, hiszen az összes többi anyag a természetből származik és mindenhol megtalálható. Gyökerekből, kövekből, gesztenyékből készítünk például néhány robotot… A gyerekek mindenből tudnak robotot építeni, nincs szükségük extra anyagokra. A fókuszunk olyan projektek végehezvitele, amit a gyerekek valóban használni fognak otthonaikban, repülőgépeikben, hálószoba lámpáiban…

Jelenleg 1000 gyermeket képeztünk ki Hollandiában és több mint 6000 gyermeket a világon. Ez az oktatási program az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Törökországban működik.

Célunk az, hogy megtanítsuk őket a problémák megoldására, nem a kódolásra vagy programozásra. Az emberek a kódolást vagy a programozást célnak tekintik, de nem ez a cél, hanem az agy fejlesztése, ami segíti őket a problémamegoldó képesség fejlesztésében. Ez azért van így, mert nem tudjuk, hogy a jövőben milyen problémákkal és technológiákkal kell szembenézniük, de tudjuk, hogy lesznek problémák az életükben…

Little Engineers Academy

By Serena Lucia Bassi

Translated by Anna Gruber from the original Mustafa Simsekler and the Little Engineers Academy.

Interjú Marcel Voorhoeve-vel és a menekült tanárok hollandiai tanári képzéséről

Író: Serena Bassi

Marcel Voorhoeve, a hollandiai oktatás területén tevékenykedő, inspiráló ember vallomása.

Miután élete nagy részét matematika- és fizikatanárként, valamint egy középiskola igazgatóhelyetteseként töltötte, Marcel Voorhoeve megalapította a DVDK (Docentvluchteling voor de Klas), azaz “Menekült Tanárok az Osztályteremért” szervezetet.

A DVDK önkéntesei a Holland Matematikatanárok Szövetségével és a VluchtelingenWerk Nederlanddal (Holland Menekültügyi Tanács) együttműködve azon dolgoznak, hogy a tanári szakmával rendelkező menekültek Hollandiában is gyakorolhassák hivatásukat.

A 2023-as Oktatási Világnap alkalmából a Broken Chalk úgy döntött, hogy beszélget Marcel Voorhoeve-vel a tapasztalatairól, a DVDK létrehozásáról és arról, hogy milyen javaslatokat adna másoknak, akik esetleg részt kívánnak venni a “menekült tanárok tanításának” előmozdításában.

Mesélne nekem a hátteréről?

“Délen, Maastrichtban születtem, jelenleg 67 éves vagyok, az Utrechti Egyetemen tanultam matematikát és fizikát. Ez egy ötéves tanulmány volt, és utána lehetett megszerezni a képesítést, hogy tanár lehessek. Ezután elkezdtem állást keresni az oktatásban, ami akkoriban nem volt egészen egyszerű… Végül Utrechtben kaptam egyet, egy római katolikus iskolában lettem tanár, ahol fizikát kezdtem tanítani”.

Ezután Marcel matematikatanár lett, majd a nyolcvanas évek közepén, a számítógépek fejlődésével informatikaórákat is elkezdett tartani. Elmondása szerint ez egy meglehetősen érdekes időszak volt az oktatási rendszer számára, mivel új elképzelések jelentek meg a matematika tanításának módszertanairól.

“Az utrechti egyetemen a tanszék új elképzeléseket dolgozott ki a matematikaoktatásról. Iskolánk több projekt során “kísérleti iskola” volt, és ez számomra is nagyon érdekes volt, mert így jó tanárként fejlődhettem”.

Hozzáteszi: “Sok országban a matematikát tanulni és gyakorolni kell, de a legfontosabb a gyakorlás… Ez a megközelítés nem sokat segít a saját gondolkodásunk fejlesztésében, ami csak akkor lehetséges, ha van időnk arra, hogy magunk próbáljuk ki a dolgokat, természetesen egy jó tanár segítségével”.

Miután élete nagy részében tanárként dolgozott, pályafutása utolsó 15 évében Marcel az iskolaigazgatótanácsának tagja volt. Végül a munka abbahagyása előtti utolsó négy évben az amszterdami  Műegyetem tanárképző tanszékén tanított. Itt matematikai tárgyakat, különösen statisztikát és a matematika didaktikáját tanította azoknak a fiatal hallgatóknak, akik matematikatanárok akartak lenni.

Hogyan jött a DVDK ötlete?

“Három évvel ezelőtt, a Corona-időszak kezdete körül abbahagytam a munkát, de nagyon szerettem a tanítani. A párommal egy pillanatra elkezdtünk utazgatni….. Januárban, karácsony után azon gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék. A következő utazásra való várakozás nem volt kielégítő számomra”.

Egy nap Marcel úgy döntött, hogy elmegy a Plan Einsteinbe, amelyet Utrecht önkormányzata és a VluchtelingenWerk Nederland nevű szervezet fejlesztett ki, amely a menekültek befogadásában és beilleszkedésében segít a városban. Egy alkalmazottal beszélgetve Marcel megismerkedett egy török menekülttel, aki hazájában matematikatanár volt, és nagyon szeretett volna újra tanítani. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem volt alaptudáa a holland nyelvről, a matematikaoktatásról és a hollandiai iskolarendszerről.

“Barátok lettünk, segítettem neki a nyelvvel, hogy megértse az oktatási rendszert. Aztán elmondta nekem, hogy tagja volt egy körülbelül 100 törökországi matematikatanárból álló WhatsApp- csoportnak, akik azért menekültek el hazájukból, mert gondot jelentettek számukra a törökországi politikai fejlemények, és már nem volt lehetőségük arra, hogy ott tanítsanak”

Ugyanakkor, mesélte Marcel, Hollandiát rendkívül problémás matematikatanárhiány sújtja.

Ez paradox helyzetet teremt: egy olyan országban, ahol egyre kevesebb a tanár, vannak hozzáértő menekült tanárok, akik segíthetnek a befogadó közösségnek, és ugyanakkor gyakorolhatják azt a szakmát, amit szeretnek és választottak.

A DVDK ötlete ebből a paradoxonból született. A Holland Matematikatanárok Alapítvány és a VluchtelingenWerk Nederland szervezet segítségével Marcel elindított egy projektet, amelynek célja, hogy a külföldről érkező tanárokat segítse abban, hogy Hollandiában tanárokká váljanak.

“Elméletileg minden Törökországból érkező menekült taníthat az iskoláinkban, mivel a holland oktatási rendszerrel kompatibilis engedéllyel rendelkeznek. Azonban természetesen a nyelv problémás, a holland oktatási rendszer is, és még az is, ahogyan a matematikát tanítják Hollandiában, óriási mértékben különbözik Törökországtól, Irántól vagy Szíriától… Sokat hallottunk ezektől a  matematikatanároktól, akik nem voltak elégedettek a más egyetemeken meglévő projektekkel, és úgy gondoltuk, hogy kitalálhatunk egy jó projektet, hogy ezt jobbá tegyük.” -mondta.

“Készítettünk egy tervet, amit elküldtünk az oktatási minisztériumnak, egy jó strukturált módszerről, amivel a külföldről érkező menekülteket segíthetjük attól a pillanattól kezdve, hogy Hollandiába érkeznek, segítünk nekik abban, hogy Hollandiában értékeljék a bizonyítványaikat és engedélyeiket, és felkészítjük őket arra, hogy gyorsan és tartósan tanárrá válhassanak”.

2022 februárjában egy 15 tanárból, 13 matematikatanárból és 2 informatikatanárból álló csoport aDVDK elképzelései alapján indított kurzust az Utrechti Alkalmazott Tudományok Egyetemén.

(Picture: Two IT  teachers are instructed by their teacher in didactics of the Vrije Universiteit Amsterdam)

 

Hogyan működik a DVDK a gyakorlatban?

A DVDK szerint a hollandiai nyelvi, didaktikai és  iskolarendszerrel kapcsolatos képzések csak egy részét képezik annak, amit a DVDK csinál, az úgynevezett  “második időszakot”.

Valójában hangsúlyozta, hogy ezeknek a Hollandiába  érkező menekülteknek sürgősen szükségük van egy olyan szakaszra, amelynek meg kell előznie ezt a fajta  képzést.

“Ezeknek a menekülteknek, amikor Hollandiába jönnek, ismerniük kell a nyelvet, mielőtt elkezdenék ezt a második időszakot. Azonnal el akarjuk kezdeni, miután  megkapták a státuszukat, vagy néha még azelőtt, hogy megkapnák a státuszt. A menekültügyi központokban nem engedik meg nekik, hogy tanfolyamot végezzenek vagy gyakorolják a holland nyelvet… Ez szörnyű és demotiváló. Természetesen vannak önkéntesek által szervezett akciók, de jelenleg nincs strukturált segítség a menekültügyi tanároknak. Egy gyors indulás segítene ezeknek a menekült tanároknak abban, hogy motiválóan kezdjenek neki a dolgok vizsgálatának és fejlesztésének az új jövőjük érdekében.”

“A mi elképzelésünk, és ezt nevezzük első periódusnak, az, hogy amikor egy külföldi tanár érkezik Hollandiába, akkor valamit fel kell ajánlani ennek az embernek. Úgy gondoljuk, hogy nagyon
fontos, hogy ezt már a kezdetektől fogva megtegyük, mert ez lehetőséget ad arra, hogy a menekülteket motiválni lehessen arra, hogy jó dolgokat tegyenek a saját életükért.”

(Picture: In June 2022 the team of Hogeschool Utrecht and members of the projectgroup DVDK (Docentvluchteling voor de Klas) congratulated the participants with their first part of the course)

Marcel szerint emellett arra is szükség van, hogy eligazítást nyújtsanak arról, hogy mit jelent konkrétan az oktatás Hollandiában, mert a menekülteknek lehet, hogy kevés vagy egyáltalán nincs információjuk arról, hogy mit jelent Hollandiában tanárnak lenni.

“Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy elkezdjük egy kicsit gyakorolni a nyelvet. Kifejlesztettünk egyfajta honlapot, ahol holland nyelvórákat kínálunk. Ráadásul ezeknek a leckéknek a feladatai,
gyakorlatai és tartalma szakmaorientáltak, tehát a kontextus és a feladatok a tanár szakmájához kapcsolódnak. Ez a kialakítás erősen motiválja a menekülteket. Sok tanár valóban szívből tanít, és
az, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy részt vegyenek ezeken az órákon, egyben azt is jelenti, hogy azt üzenjük nekik, hogy szívesen látjuk őket az országunkban és a matematikai közösségünkben, és hogy segíteni akarunk nekik.”

Ebben az értelemben a DVDK az egyetlen olyan szervezet az országban, amely ebben az első időszakban ötleteket és anyagokat dolgozott ki.

Végül Marcel a képzés harmadik időszakáról mesélt. Ezt az utolsó részt akkor kell a gyakorlatba ültetni, amikor a matematikatanárok elkezdik az első munkájukat, mivel még sok coachingra van szükség.

“Még ha a nyelvezet teljesen rendben is van, és még ha a didaktika rendben is van, a tanárnak az új iskolai környezetben kell fejlesztenie magát, és sok segítségre van szüksége. Különösen a nyelvi
kérdésekben, például amikor visszajelzést kap a szülőknek szóló e-mailek vagy levelek megírásához, vagy a tanulók számára jó feladat vagy teszt megtervezéséhez…”.

Ha tanácsot kellene adnia az oktatás területén dolgozóknak, melyek azok a legfőbb nehézségek, amelyeket le kell küzdeni, és hogyan lehet ezt megtenni?

“Több dolog… Először is, a résztvevőknek sok időt kell szánniuk, ami akkor lehetséges, ha valóban hisznek az ötletben, és ha van egy olyan személyekből és szervezetekből álló csoport, akik szintén
hisznek az ötletben. Az is fontos, hogy jó legyen az együttműködés. Elmondhatom, hogy azokkal az emberekkel, akik most részt vesznek a projektben, tulajdonképpen egyfajta barátok lettünk. Ez segít a hullámvölgyek kezelésében is, amelyekkel egy projekt mindig találkozik.

Másodszor, a DVDK megvizsgálta, hogy a projekt struktúrája más tantárgyakra is alkalmazható-e. Felfedeztük, hogy a fizika, kémia, technika és informatika tanárainak is szükségük van kreatív
ötletekre, hogy új tanárokat toborozzanak. Össze kívánnak kapcsolódni, és ez azt jelenti, hogy a DVDK bővülni fog, és valóban hozzájárul ahhoz, hogy egyre több jó tanár álljon rendelkezésre. Ez
egy példa a politikánkra: minél több szervezetet és résztvevőt bevonunk azzal a céllal, hogy minél több szakértelem álljon rendelkezésre. És harmadszor, rengeteg szakértelem és “emberierő” áll
rendelkezésre. Szakértelem a nyelvdidaktikában (CLIL), a matematika didaktikában, különösen a tanárok számára, a külföldről érkező tanárok coachingjában stb. A DVDK örül az egyetemek és
különösen a Hogeschool Utrecht hozzájárulásának, akik az első csoportunkat képezték. Most pedig az oktatási minisztériumunkra várunk. Erőfeszítéseink eredményeként az új miniszterünk elkötelezte
magát a strukturált megközelítés és a pénzügyi igények mellett. Önkéntes munkánk folytatódni fog!”.

(Picture: Group of 15 teacher-asylants who started a course at Hogeschool Utrecht in February 2022)

 

 

Translated by Anna Gruber from the original The testimony of Marcel Voorhoeve, an inspiring man operating in the education field in the Netherlands

Mustafa Şimşekler și Academia Micilor Ingineri

Un interviu cu un tânăr din Turcia care inspiră  și implicarea sa în domeniul educațional

Ne aflăm într-un centru cultural din orașul Utrecht, Țările de Jos.

Mustafa Simsekler este înconjurat de aproximativ douăzeci de copii cu vârsta cuprinsă între trei și zece ani și de părinții lor. În doar o oră, ca parte a atelierelor sale educaționale de robotică, scopul său este să-i învețe cum să construiască „cel mai rapid model de mașină”.

În mijlocul unui set de baterii, motoare și cartonașe colorate, se observă clar zâmbetele acestor copii și ale părinților lor, care aproape par să se distreze la fel de mult ca și copiii lor.

Little Engineers Academy

Organizația lui Mustafa se numește „Academia Micii Ingineri”. Aceasta constă într-o serie de ateliere de robotică în timpul cărora copiii își pot dezvolta nu numai abilitățile de producție, ci în special și capacitatea de a rezolva probleme reale.

Am vorbit cu Mustafa pentru a afla mai multe despre povestea lui și despre funcționarea organizației sale. Următoarele sunt relevate de interviu:

 

Poți să îmi spui mai multe despre trecutul tău?

Am studiat Inginerie Electrică și Electronică în Italia și am făcut o altă diplomă de licență în drept în Turcia. Am făcut și un master în Robotică și dezvoltarea creierului copiilor.

Apoi am lucrat pentru compania de avioane Boeing din Statele Unite, în trei locuri diferite: Los Angeles, Boston și Seattle. Apoi am lucrat în Chile și ultimul meu loc de muncă a fost în Franța. Lucram pentru NATO, făcând cercetări. Apoi m-am întors în Turcia, unde am lucrat și pentru forțele aeriene turce.”

Ce s-a întâmplat în timpul petrecut în Turcia?

„În 2016, m-au concediat pentru că nu făceam ceea ce cerea guvernul și eram împotriva posibilului război turc sirian, iar guvernului nu i-a plăcut asta. Deci, mi-am pierdut locul de muncă. Guvernul a început să ne picteze drept teroriști, frații mei au mers la închisoare, toți și-au pierdut locul de muncă și unul dintre ei i-a fost interzis să mai meargă la universitate. Tatăl meu nu a putut face față și a murit. Ne-a fost greu și la vremea aceea a existat această presiune din partea guvernului… În acel moment am fondat această companie, „Little Engineers Academy”, acum 7 ani.

Împreună cu colegii mei am urmărit lucrările academice care erau disponibile cu privire la dezvoltarea creierului copiilor și această companie a devenit atât de faimoasă în Turcia. Ne bazăm antrenamentele pe „joc”. De fapt, și copiii au un loc de muncă și treaba lor este să rezolve un joc. În aceste ateliere le propunem copiilor doar jocuri fără laptop, telefoane sau orice fel de ecran pentru că sunt foarte dăunătoare în copilărie.”

 

Little Engineers Academy

Înțeleg că a fost greu, de ce a trebuit să pleci din Turcia?

„Am fondat această companie în Turcia, unde a devenit atât de faimoasă încât aveam aproape 20 de muncitori. Totuși, după un timp guvernul turc ne-a cerut consultanță, mi-au dat o judecată de 6 ani, mă considerau terorist. Asa ca, intr-o zi am decis sa fug, am inceput sa inot din Turcia la 12 si am fost in Grecia la 6. Apoi am plecat în Italia, pentru că aveam o carte de identitate din perioada de studii și, în sfârșit, am venit în Olanda, în 2021, sunt aproape 15 luni de când sunt aici. Am venit aici ca refugiat și am fost într-o tabără de refugiați, iar la vremea aceea mi s-a părut atât de incomod să-mi petrec timpul doar dormind într-un pat, așa că am început să dau lecții copiilor din tabără. Am început să fac niște muncă voluntară și la acea vreme am avut și un contact cu primarul din Utrecht, doamna Sharon Dijksma, care m-a ajutat să găsesc niște subvenții. Am început să dau lecții în tot Regatul Țărilor de Jos și în prezent țin cursuri în 14 locuri diferite din țară. Chiar dacă alte companii high-tech mi-au oferit salarii mai mari, sunt foarte mulțumit de jobul meu, vreau să fac ceva cu copiii, de aceea am ales asta. A fost și o modalitate de a-i mulțumi acestei țări.”

 

 Spune-mi mai multe despre atelierul tău, cum funcționează?

„Deci, în general, toate companiile de robotică folosesc materiale  și rezolvă programe gata și toate depind de ecrane care sunt cu adevărat dăunătoare pentru copii la o vârstă fragedă.

Scopul nostru este să oferim copiilor doar motorul și bateriile, deoarece toate celelalte materiale provin din natură și pot fi găsite peste tot. De exemplu, facem niște roboți din rădăcini, pietre, castane… Copiii pot face robotică din orice, nu au nevoie de materiale suplimentare. Și facem, de asemenea, ceva ce vor folosi cu adevărat în casele lor, avioane, lămpi de dormitor…

În prezent, am instruit 1000 de copii în Olanda și peste 6000 de copii din lume. Acest program de educație funcționează în Statele Unite, în Regatul Unit, în Țările de Jos și în Turcia.

Obiectivul nostru este să-i învățăm cum să rezolve probleme, nu despre codare sau programare. Oamenii se gândesc la codificare sau programare ca pe un scop, dar nu este scopul, ci dezvoltarea creierului, care îi ajută să dezvolte capacitatea de a rezolva probleme. Acest lucru se datorează faptului că nu știm în viitor cu ce probleme și tehnologii se vor confrunta, dar știm că vor avea probleme în viața lor… Dacă ești un bun rezolvator de probleme în viața ta, în fiecare ocazie, când ești stresat sau criticat de alții, vei avea capacitatea de a lua deciziile corecte.”

Little Engineers Academy

Este de netăgăduit că Mustafa a trebuit să depășească greutăți în viață și să urmeze  pasiunea pe care a început-o în Turcia, până aici, în Țările de Jos. Este admirabil că și-a alimentat visul de a educa și a perseverat cu el într-o perioadă grea din viața sa. Acesta este un exemplu plin de căldură al unei adevărate dăruiri față de educație și al pasiunii lui Mustafa pentru generațiile viitoare.

 

By Serena Lucia Bassi

Translated by Alexandra Drugescu-Radulescu from https://brokenchalk.org/mustafa-simsekler-and-the-little-engineers-academy/

Mustafa Simsekler e la Little Engineers Academy

Un’intervista con un ragazzo originario della Turchia, d’ispirazione per tanti giovani, che racconterà del suo coinvolgimento nel campo dell’educazione.

Ci troviamo in un centro culturale di Utrecht, Paesi Bassi.

Mustafa Simsekler è circondato da venti bambini tra i tre e i dieci anni e dai loro genitori. Come organizzatore del workshop di robotica, il suo scopo è quello di insegnare loro come costruire il “modello di auto più veloce” in solo un’ora.

Tra batterie, motori e carte colorate si percepiscono i sorrisi sinceri di questi bambini e dei loro genitori, che sembrano divertirsi tanto quanto i loro figli.

Little Engineers Academy

L’organizzazione di Mustafa si chiama “Little Engineers Academy”. ovvero l’Accademia dei Piccoli Ingegneri. Consiste in una serie di workshop di robotica durante i quali i bambini possono sviluppare non solo le loro doti manuali e produttive, ma in particolare vere competenze per la risoluzione di problemi.

Ho parlato con Mustafa per saperne di più sulla sua storia e sulla sua organizzazione. Di seguito l’intervista:

 

Puoi raccontarmi del tuo passato?

“Ho studiato Ingegneria Elettrica ed Elettronica in Italia e ho conseguito anche una laurea in Legge in Turchia. Ho anche fatto un master in Robotica e lo sviluppo del cervello dei bambini.

Successivamente ho lavorato per la compagnia aerea Boeing Aircraft negli Stati Uniti, in tre diversi posti: Los Angeles, Boston e Seattle. Ho anche lavorato in Cile e il mio ultimo impiego è stato in Francia, dove mi occupavo di ricerca per la NATO. Una volta tornato in Turchia ho lavorato per la Turkish Air Force.”

 

Cosa è successo durante quel periodo in Turchia?

“Nel 2016, mi hanno licenziato perché non facevamo ciò che il governo chiedeva ed ero contro la possibile guerra turco-siriana, cosa che non piacque al governo. Di conseguenza persi il lavoro. Il governo iniziò a dipingerci come terroristi, mio fratello fu arrestato, molti altri persero il lavoro e qualcuno fu anche bannato dall’Università. Mio padre non riuscì a gestirlo e morì. Fu un periodo difficile, c’era tanta pressione dal governo… Fu in quel momento che fondai questa compagnia 7 anni fa, la “Little Engineers Academy”.

Con i miei colleghi abbiamo seguito i lavori accademici disponibili sullo sviluppo cerebrale dei bambini e l’organizzazione è diventata così famosa in Turchia. Basiamo i nostri corsi di formazione sul “gioco”. Infatti, anche i bambini hanno un lavoro e il loro compito è risolvere un gioco. In questi workshop proponiamo loro solo giochi senza computer portatili, telefoni o qualsiasi tipo di schermo, perché possono essere molto dannosi nella prima infanzia.”

 

Little Engineers Academy

 

Capisco che è stato difficile, perché hai dovuto lasciare la Turchia?

“Ho fondato questa società in Turchia, dove è diventata così famosa che avevamo quasi 20 dipendenti. Tuttavia, dopo un po’ il governo turco ci ha chiesto una consulenza, mi hanno dato una sentenza di 6 anni, mi consideravano un terrorista.

Così, un giorno ho deciso di fuggire, ho iniziato a nuotare dalla Turchia alle 12 e alle 6 ero in Grecia. Poi sono andato in Italia, perché avevo una carta d’identità del mio periodo di studi, e infine sono arrivato nei Paesi Bassi nel 2021, sono qui da quasi 15 mesi.

Sono arrivato qui come rifugiato e all’inizio mi trovavo in un campo. A quel tempo mi sembrava così imbarazzante passare il mio tempo a letto dormendo, così ho iniziato a dare lezioni ai bambini del campo. Ho iniziato a fare dei lavori di volontariato e all’epoca ho anche avuto un contatto con il sindaco di Utrecht, Sharon Dijksma, che mi ha aiutato molto a trovare delle sovvenzioni.

Ho iniziato a dare lezioni in tutta l’Olanda e attualmente tengo corsi in 14 luoghi diversi del Paese. Anche se altre aziende high-tech mi hanno offerto stipendi più alti, sono davvero felice del mio lavoro, voglio fare qualcosa con i bambini ed è per questo che ho scelto questa strada. È stato anche un modo per dire grazie a questo Paese.”

 

Mi parli del suo laboratorio, come funziona?

“In generale, tutte le aziende di robotica utilizzano materiali pronti e risolvono programmi pronti e dipendono tutti da schermi che sono davvero dannosi per i bambini in tenera età.

Il nostro obiettivo è dare ai bambini solo il motore e le batterie, mentre tutti gli altri materiali provengono dalla natura e si possono trovare ovunque. Per esempio, stiamo realizzando alcuni robot con radici, pietre, castagne… I bambini possono fare robotica con tutto, non hanno bisogno di materiali aggiuntivi. E stiamo anche facendo qualcosa che useranno davvero nelle loro case, aeroplani, lampade da camera…

Al momento abbiamo formato 1000 bambini nei Paesi Bassi e più di 6000 bambini nel mondo. Questo programma educativo funziona negli Stati Uniti, nel Regno Unito, nei Paesi Bassi e in Turchia.

Il nostro obiettivo è insegnare loro a risolvere i problemi, non a codificare o programmare. La gente pensa al coding o alla programmazione come a un obiettivo, ma non è questo l’obiettivo, bensì lo sviluppo del cervello, aiutandoli a sviluppare la capacità di risolvere i problemi. Questo perché non sappiamo quali problemi e quali tecnologie dovranno affrontare in futuro, ma sappiamo che avranno problemi nella loro vita…Se sei un buon risolutore di problemi nella vita, in ogni occasione, quando sei stressato o criticato dagli altri, avrai la capacità di prendere le decisioni giuste..”

È innegabile che Mustafa abbia dovuto superare le difficoltà della vita e perseguire una passione nata in Turchia, fino a qui nei Paesi Bassi. È ammirevole che abbia alimentato il suo sogno di educare e che abbia perseverato in un periodo difficile della sua vita. Questo è un esempio commovente di vera dedizione all’istruzione e della passione di Mustafa per il supporto alle nuove generazioni.

 

By Serena Lucia Bassi

Translated by Asya Virga from https://brokenchalk.org/mustafa-simsekler-and-the-little-engineers-academy/

 

Mustafa Simsekler et l’Académie des Petits Ingénieurs (Little Engineers Academy)

Un entretien avec un jeune homme turque très inspirant concernant son implication dans le secteur de l’éducation.

Nous sommes dans un centre culturel dans la ville d’Utrech, Pays-Bas.

Mustafa Simsekler est entouré d’environ vingt enfants âgés entre trois et dix ans et de leurs parents. En juste une heure, dans le cadre de son atelier pédagogique robotique, son objectif est de leur apprendre comment construire le « modèle de la voiture la plus rapide ».

Au milieu d’une pile de batteries, de moteurs and de cartes colorées, il est facile de percevoir les sourires sur le visage de ces enfants et de leurs parents, qui ont l’air de s’amuser comme leurs enfants.

L’Organisation de Mustafa s’appelle « l’Académie des Petits Ingénieurs »« Little Engineers Academy ». Elle regroupe des ateliers robotiques durant lesquels les enfants peuvent non seulement développer des atouts manuels et productifs, mais plus particulièrement leur habilité d’être des résolveurs de problèmes.

J’ai discuté avec Mustafa pour mieux connaitre son histoire et le fonctionnement de son organisation. Ce qui suit relaie l’interview :

 

Peux-tu me parler de ta carrière ?

« J’ai une licence en Ingénierie électrique et électronique d’Italie et j’ai fait une autre licence en droit en Turquie. J’ai aussi fait un master en Robotique et développement du cerveau des enfants.

Ensuite j’ai travaillé pour la compagnie aérienne Boeing aux Etats-Unis, dans trois différents endroits : Los Angeles, Boston et Seattle. Après, j’ai travaillé au Chili et mon dernier emploi était en France. Je travaillais pour l’OTAN dans le secteur des recherches. Et puis je suis retourné en Turquie où j’ai également travaillé pour la compagnie aérienne turque. »

 

Que s’est-il passé quand vous étiez en Turquie ?

« En 2016,ils m’ont licencié parce qu’on ne faisait pas ce que le gouvernement nous demandais et j’étais contre la possible guerre entre la Turquie et la Syrie, le gouvernement n’a pas apprécié. Donc, j’ai perdu mon travail. Le gouvernement commençais à nous qualifier de terroristes, mes frères sont allés en prison, ils ont tous perdu leurs emplois et un d’eux a été banni de l’université. Mon père est décédé car il ne pouvait pas supporter la situation. C’était difficile pour nous et à ce moment-là il y avait beaucoup de pression de la part du gouvernement… C’est à ce moment-là que j’ai trouvé cette compagnie, « l’Académie des Petits Ingénieurs » –  « Little Engineers Academy », il y a 7 ans.

Avec mes collègues on a tracké le travail de l’académie qui était disponible pour tout ce qui est en rapport avec le développement du cerveau des enfants et cette compagnie est devenue très connue en Turquie. Nous basons nos formations sur « les jeux ». En effet, les enfants aussi ont un travail qui consiste à résoudre un jeu. Dans ces formations on propose seulement des jeux aux enfants sans ordinateurs, sans téléphones ou tout autre sorte d’écrans car ils sont dangereux pour l’enfance. »

 

Little Engineers Academy

Je comprends que c’était difficile, pourquoi avez-vous quitté la Turquie ?

« J’ai fondé cette compagnie en Turquie, où elle est devenue très connue qu’on avait à peu près 20 employés. Cependant, après un certain temps le gouvernement turc commençait à nous demander des consultations, ils m’ont donné un jugement de 6 ans, ils me considéraient comme étant un terroriste.

Donc, un jour j’ai décidé de partir, j’ai commencé à nager de la Turquie à 12 et j’étais en Grèce à 6. Ensuite je suis allé en Italie, car j’avais sur moi une carte d’identité datant de la période de mes études, et enfin je suis venu aux Pays-Bas, en 2021, cela fait 15 mois que j’y suis.

Je suis venu en tant que réfugié et j’étais dans un camps, et à ce moment-là c’était bizarre pour moi de passer mon temps à dormir dans un lit donc j’ai commencé à donner des leçons aux enfants dans le camp. J’ai commencé à faire des volontariats et à ce moment j’avais aussi un contact avec Madame le maire Sharon Dijksma d’Utrech qui m’a beaucoup aidé à trouver des subventions. J’ai commencé à donner des leçons partout aux Pays-Bas et maintenant je donne des cours à 14 classes dans différents coins du pays. Même si d’autres compagnies d’hautes technologie m’ont fait des offres avec un salaire plus élevé, je suis très heureux avec mon travail, je veux faire quelque chose avec les enfants c’est pour cela j’ai choisi cette voix. C’était aussi une façon de dire merci à ce pays ».

 

Dis-moi plus à propos de ton atelier, comment ça marche ?

« En général, toutes les compagnies robotiques utilisent des matériaux déjà prêt et résolu des programmes qui sont aussi prêt et sont toutes dépendantes des écrans et qui sont dangereux pour les enfants en bas âge. Notre objectif est de donné aux enfants seulement le moteur et les batteries, et tout autres matériaux qui viennent de la nature et qu’on peut trouver partout. Par exemple, on est entrain de faire des robots à partir de racines, pierres, châtaigne… Les enfants peuvent faire de la robotique à partir de tout, ils n’ont pas besoin d’autres matériaux. Et nous aussi entrain de faire quelque chose qu’ils vont vraiment utiliser chez eux à la maison, dans les avions, et lampes de chambre…

Actuellement, nous avons entrainé 1000 enfants aux Pays-Bas et plus de 6000 enfants dans le monde entier. Ce programme éducatif est aussi en marche aux Etats-Unis, au Royaume-Unis, aux Pays-Bas et en Turquie.

Notre objectif est de leur apprendre à résoudre des problèmes, non pas du codage ou de la programmation. Les gens pensent que le codage et la programmation sont un but, mais ce n’est pas ainsi, c’est le développement du cerveau, les aidant à développer une agilité de résoudre des problèmes. Ceci est dû au fait qu’on ne connait pas les soucis et les technologies qui vont voir le jour dans le futur auxquels ils vont faire face mais nous savons qu’ils vont avoir des problèmes dans leur vie… Si tu es un bon résolveur de problème dans ta vie, dans toute sorte d’occasion, de stress ou bien critiqué par les autres, tu vas avoir l’agilité de prendre la meilleure décision ».

 

Little Engineers Academy

C’est indéniable que Mustafa a dû surmonter des difficultés dans la vie et poursuivre une passion qu’il a commencé en Turquie, à travers les Pays-Bas. C’est admirable qu’il se soit battu pour son rêve d’éducation and persévérer avec durant une période difficile dans sa vie. C’est un exemple qui fait chaud au cœur d’un vrai dévouement à l’éducation et la passion de Mustafa pour les générations futurs.

 

By Serena Lucia Bassi

Translated from https://brokenchalk.org/mustafa-simsekler-and-the-little-engineers-academy/

Das Zeugnis von Marcel Voorhoeve, ein inspirierender Mann, der in den Niederlanden im Bildungsbereich tätig ist

Interview mit Marcel Voorhoeve und die Qualifikation von Flüchtlingslehrern zum Unterrichten in den Niederlanden.

Obschon er den größten Teil seines Lebens als Mathematik- und Physiklehrer und Direktor einer Sekundärschule verbracht hatte, gründete Marcel Voorhoeve die Organisation DVDK (Docentvluchteling voor de Klas) oder „Flüchtlingslehrer für das Klassenzimmer“.

In Zusammenarbeit mit dem niederländischen Verein für Mathematiklehrer und VluchtelingenWerk Nederland (den niederländischen Flüchtlingsrat), versichern die Freiwilligen der DVDK, dass die Flüchtlingslehrer ihren Beruf auch in den Niederlanden ausüben können.

Anlässlich des Internationaler Tag der Bildung 2023 beschloss Broken Chalk ein Gespräch mit Marcel Voorhoeve zu führen, um über seine Erfahrungen, die Gründung von der DVDK und über Vorschläge, die er anderen mitteilen möchte, die sich möglicherwiese an der Förderung des „Unterrichtens von Flüchtlingslehrern“ beteiligen möchten zu sprechen.

 

Can you tell me about your background?

Können Sie mir etwas über Ihren Hintergrund erzählen?

 

„Ich bin im Süden des Landes geboren, in Maastricht. Ich bin im Moment 67 Jahre alt und habe Mathematik und Physik an der Universität von Utrecht studiert. Nach einem fünfjährigen Studium war es möglich, die Lizenz als Lehrer zu bekommen. Danach suchte ich nach einer Arbeit im Bildungswesen, welches zurzeit nicht einfach war. Schlussendlich erhielt ich eine Stelle in Utrecht, und wurde ich Lehrer an einer römisch-katholischen Schule und fing an, Physik zu unterrichten.“

 

Demzufolge wurde Marcel Mathematiklehrer und begann Mitte der 1980er Jahren, mit der Entwicklung von Computern, auch mit dem Unterrichten von Informatik. Seiner Meinung nach war es eine sehr interessante Zeit für das Bildungssystem, da neue Ideen für den Mathematikunterricht entstanden.

 

„An der Universität von Utrecht begann die Abteilung mit dem Entwickeln von neuen Ideen für den Mathematikunterricht. Unsere Universität war für mehrere Projekte eine „Versuchsuniversität“. Dies war auch sehr interessant für mich, da es mir erlaubte mich als Lehrer weiterzuentwickeln.“

 

„In vielen Ländern wird Mathematik angesehen als etwas, das man lernen und tun muss, doch das Wichtigste ist das Tun… Dieser Ansatz hilft das eigene Denken nicht weiterzuentwickeln. Den nur, wenn man sich die Zeit nimmt Dinge auszuprobieren und mithilfe eines guten Lehrers ist es möglich sein eigenes Denken zu entwickeln.“

 

Die letzten 15 Jahren seines Berufes war Marcel ein Vorstandsmitglied seiner Schule und die letzten 4 Jahren bevor er aufhörte zu arbeiten, unterrichtete er an der Universität von Angewandten Wissenschaften in Amsterdam in der Lehrerausbildung Abteilung. Dort konnte er wieder unterrichten, indem er junge Studenten, die Mathematiklehrer werden wollten, mathematische Fächer, insbesondere Statistik, und die Didaktik der Mathematik beibrachte.

 

Wie sind Sie auf die Idee für die DVDK gekommen?

 

„Ich habe vor drei Jahren, etwa zu Beginn der Corona-Zeit, aufgehört zu arbeiten, dennoch hat mir meine Arbeit sehr gut gefallen. Mein Partner und ich fingen zu reisen und für einen Moment… Im Monat Januar, nach Weihnachten, dachte ich darüber nach, was ich tun könnte. Auf die nächste Reise abwarten, war nicht befriedigend für mich.“

 

Eines Tages beschloss Marcel Plan Einstein zu besuchen, ein Ort entwickelt von der Gemeinde Utrechts und von VluchtelingenWerk Nederland, eine Organisation, welchen Flüchtlingen bei der Aufnahme und Integration in der Stadt hilft. Nachdem er mit einem Mitarbeiter gesprochen hatte, wurde er an einem türkischen Flüchtling vorgestellt. Der Mann war ein Mathematiklehrer und möchte unbedingt wieder unterrichten. Das einzige Problem war, dass er die niederländische Sprache, den niederländischen Mathematikunterricht und das Schulsystem in die Niederlande nicht kannte.

 

„Wir wurden Freunde, ich half ihm, mit der Sprache und das Bildungssystem zu verstehen. Er erzählte mir, dass er Mitglied einer WhatsApp-Gruppe von etwa 100 Mathematiklehrer sei, die aus der Türkei geflüchtet sind wegen der politischen Entwicklungen und die keine Möglichkeit mehr sahen, dort zu unterrichten.“

 

Zugleich erklärte Marcel, dass die Niederlande von einem extremen Mangel an Mathematiklehrer betroffen sei.

 

Dies kreiert ein Paradox: In einem Land mit immer weniger Lehrern gibt es fähige geflüchtete Lehrer, die helfen können und gleichzeitig ihren geliebten und gewählten Beruf ausüben können.

 

Die Idee der DVDK entstand aus diesem Paradox. Mithilfe der Foundation of Math Teachers in Holland und der Organisation VluchtelingenWerk Nederland startete Marcel ein Projekt mit dem Ziel, Lehrer aus dem Ausland dabei zu helfen, Lehrer in die Niederlande zu werden.

 

„Theoretisch sind alle Flüchtlinge aus der Türkei erlaubt, an unseren Schulen zu unterrichten, da sie eine mit dem niederländischen Bildungssystem kompatible Lizenz haben. Dennoch ist die Sprache problematisch und unterscheidet sich das niederländische Bildungssystem und die Art und Weise, wie Mathematik in Holland unterrichtet wird, enorm von der Türkei, Iran oder Syrien… Mehrere von diesem Mathematiklehrer waren nicht zufrieden mit den bestehenden Projekten an anderen Universitäten, daher dachten wir an einer Idee dies zu verbessern.“

 

„Wir erstellten einen Plan für das Ministerium für Bildung, der einen gut strukturierten Weg enthält Flüchtlingen aus dem Ausland ab dem Moment ihrer Einreise in die Niederlande zu helfen, und ihnen zu unterstützen mit dem Bewerten von benötigen Zertifizierungen und Lizenzen, und sie darauf vorzubereiten schnell und dauerhaft Lehrer werden.“

 

Im Februar 2022 startete eine Gruppe von 15 Lehrern, 13 Mathematiklehrern und zwei IT-Lehrern einen Kurs basierend auf den Ideen von der DVDK an der Universität von Angewandten Wissenschaften in Utrecht.

 

(Picture: Two IT  teachers are instructed by their teacher in didactics of the Vrije Universiteit Amsterdam)

 

Wie funktioniert die DVDK in der Praktik?

„Laut der DVDK sind Schulungen über die niederländische Sprache, die Didaktik und das niederländische Schulsystem nur ein Teil dessen, was die DVDK tut, „Periode Zwei“ genannt.“

Tatsächlich betonte Marcel, dass diese Flüchtlinge, die nach den Niederlanden kommen, ein dringendes Bedürfnis haben für eine Phase, welches solche Schulungen vorausgeht.

„Diese Flüchtlinge müssen die Sprache beherrschen, bevor sie mit dieser „Periode Zwei“ starten können. Wir möchten sofort beginnen, nachdem sie ihren Flüchtlingsstatus haben oder manchmal sogar bevor. In den Asylzentren sind sie nicht erlaubt Niederländisch zu üben oder einen Kurs darüber zu folgen… Dies ist schrecklich und sehr demotivierend. Natürlich gibt es Freiwillige, die Kurse und Aktionen organisieren, allerdings sind diese im Moment keine strukturierte Hilfe für Asyllehrer. Ein schneller Start hilft ihnen, einen motivierenden Anfang zu haben, und Dinge für eine neue Zukunft zu erforschen und zu entwickeln.“

„Unsere Idee „Periode Eins“ genannt, macht es notwendig, Lehrern etwas anzubieten, die aus dem Ausland nach den Niederlanden kommen. Wir halten es für sehr wichtig, dies von Anfang an zu tun, um Flüchtlinge die Motivation zu geben, Gutes für ihr eigenes Leben zu tun.“

(Picture: In June 2022 the team of Hogeschool Utrecht and members of the projectgroup DVDK (Docentvluchteling voor de Klas) congratulated the participants with their first part of the course)

Außerdem ist es laut Marcel wichtig, Flüchtlinge eine Orientierung zu geben, was Bildung in die Niederlande konkret bedeutet, da sie möglicherweise nur wenig oder gar keine Vorstellung davon haben, was es bedeutet, in den Niederlanden Lehrer zu sein.

 

„Wir glauben auch, dass es notwendig ist, die Sprache ein wenig zu üben. Wir haben eine Art Website entwickelt, auf der wir Niederländisch Unterricht anbieten. Zusätzlich sind die Aufgaben und Inhalte berufsorientiert, sodass der Kontext und die Übungen an den Beruf des Lehrers gekoppelt sind. Dieses Design motiviert die Flüchtlinge sehr. Mehrere Lehrer sind wirklich Lehrer mit Leib und Seele, und ihnen daher die Möglichkeit zu geben, solche Kurse zu folgen, ist eine Art, ihnen zu sagen, dass sie in unserem Land und in der Mathe-Community willkommen sind und dass wir ihnen helfen wollen.“

 

In diesem Sinne ist die DVDK die einzige Organisation des Landes, die in dieser ersten Periode Ideen und Materialien entwickelt hat.

 

Letztendlich erzählte mir Marcel von der dritten Periode der Ausbildung. Dieses letzte Teil ist sehr praktisch, da die Mathematiklehrer in ihren ersten Job noch viel Coaching benötigen.

 

„Auch wenn die Beherrschung der Sprache und die Didaktik ziemlich gut sind, ein Lehrer muss sich an einem neuen Schulkontext gewönnen und dies fordert viel Unterstützung. Insbesondere für die Sprache, beispielsweise beim Schreiben von E-Mails oder Briefen an Eltern oder für das Designen von Aufgaben oder Tests für Schüler…“

 

Wenn Sie andere im Bildungsbereich beraten müssten: Welches sind die Hauptschwierigkeiten und wie besteht man sie?

 

„Einige Sachen… Zunächst einmal müssen die Teilnehmer viel Zeit investieren, dies ist nur möglich, wenn man wirklich an die Idee glaubt und wenn man eine Gruppe von Personen und Organisationen hat, die auch daran glauben. Eine gute Zusammenarbeit ist auch wichtig. Ich kann sagen, dass wir mit den Leuten, die jetzt an dem Projekt beteiligt sind, tatsächlich eine Art Freundschaft entwickelt haben. Dies hilft, um mit den Höhen und Tiefen umzugehen, etwas, was jedes Projekt begegnet.

 

Zweitens untersuchte die DVDK, ob die Struktur des Projekts auch für andere Fächer anwendbar ist. Wir haben festgestellt, dass auch Lehrer für Physik, Chemie, Technik und Informatik aufgrund des Lehrermangels kreative Ideen brauchen, um neue Lehrer zu werben. Unser Ziel ist es, mit ihnen in Verbindung zu kommen, das bedeutet, dass die DVDK sich ausbreiten wird und wirklich an der Einstellung von einer wachsenden Zahl an neuen Lehren beitragen wird. Dies ist ein Beispiel von unserer Politik: möglichst viele Teilnehmer und Organisationen involvieren, mit dem Ziel so viel verfügbares Kenntnis wie möglich zur Verfügung zu stellen. Und drittens, es gibt viel verfügbares Kenntnis und „Power of People“. Expertise in Sprachdidaktik (CLIL), in Mathematikdidaktik speziell für Lehrer, in Lehrercoaching aus dem Ausland, usw. Und nun warten wir auf unser Ministerium für Bildung. Unsere Bemühungen führten dazu, dass sich unser neuer Minister für einen strukturierten Ansatz und den finanziellen Bedarf einsetzte. Unsere ehrenamtliche Arbeit geht weiter!“

(Picture: Group of 15 teacher-asylants who started a course at Hogeschool Utrecht in February 2022)

Translated by from https://brokenchalk.org/interview-with-marcel-voorhoeve-and-the-qualification-for-refugee-teachers-to-teach-in-the-netherlands/

Mustafa Simsekler y la Academia de Pequeños Ingenieros

Entrevista con un joven inspirador de Turquía sobre su participación en el campo de la educación.

Por Serena Lucía Bassi

Estamos en un centro cultural en la ciudad de Utrecht, Holanda.

Mustafa Simsekler está rodeado por una veintena de niños de entre tres y diez años y sus padres. En apenas una hora, como parte de sus talleres de robótica educativa, su objetivo es enseñarles a construir el “modelo de coche más rápido”.

En medio de un juego de baterías, motores y tarjetas de colores, se perciben claramente las sonrisas de estos niños y sus padres, los que parecen divertirse tanto como sus hijos.

La organización de Mustafa se llama “Academia de Pequeños Ingenieros”. Consiste en una serie de talleres de robótica en los cuales los niños pueden desarrollar no solo sus habilidades manuales y de producción, pero en particular desarrollan su capacidad para solucionar problemas reales.

He hablado con Mustafa para saber más sobre su historia y el funcionamiento de su organización. Lo siguiente transmite la entrevista:

¿Puedes hablarme sobre tus antecedentes?

“Estudié Ingeniería Eléctrica y Electrónica en Italia e hice otra licenciatura en derecho en Turquía. También hice una maestría en Robótica y desarrollo del cerebro infantil.

 

Luego trabajé para la compañía de aviones Boeing en los Estados Unidos, en tres lugares diferentes: Los Ángeles, Boston y Seattle. Luego trabajé en Chile y mi último trabajo fue en Francia. Estaba trabajando para la OTAN haciendo investigación. Luego regresé a Turquía, donde también trabajé para la fuerza aérea turca”.

¿Qué pasó durante su estancia en Turquía?

“En 2016 me despidieron porque no estábamos haciendo lo que pedía el gobierno y yo estaba en contra de la posible guerra turco-siria, al gobierno no le gustaba. Entonces, perdí mi trabajo. El gobierno empezó a pintarnos como terroristas, mis hermanos fueron a la cárcel, todos perdieron sus trabajos y uno de ellos fue expulsado de la universidad. Mi padre no pudo soportarlo y murió. Fue duro para nosotros y en ese momento había esta presión del gobierno… Fue en ese momento que fundé esta empresa, “Little Engineers Academy”, hace 7 años.

Con mis colegas rastreamos el trabajo académico que estaba disponible sobre el desarrollo del cerebro de los niños y esta empresa se hizo famosa en Turquía. Basamos nuestro entrenamientos en “el juego”. De hecho, los niños tienen un trabajo y su trabajo es resolver un juego. En estos talleres solo sugerimos a los niños juegos sin laptop, celular o cualquier tipo de pantalla porque son muy dañinos en la primera infancia”.

 

Little Engineers Academy

Entiendo que fue difícil, ¿por qué tuviste que irte de Turquía?

“Fundé esta empresa en Turquía, donde se hizo tan famosa que teníamos casi 20 trabajadores. Sin embargo, después de un tiempo, el gobierno turco nos pidió asesoramiento, me dieron un juicio de 6 años, me consideraban un terrorista.

Entonces, un día decidí huir, comencé a nadar desde Turquía a las 12 y estaba en Grecia a las 6.

Luego me fui a Italia, porque tenía una tarjeta de identificación de mi período de estudios, y finalmente vine a Holanda, en 2021, hace casi 15 meses que estoy aquí.

 

Vine aquí como refugiado y estaba en un campamento, y en ese momento me parecía muy incómodo pasar el tiempo durmiendo en una cama, así que comencé a dar lecciones a los niños en el campamento. Empecé a hacer algunos trabajos voluntarios y en ese momento también tenía contacto con la alcaldesa de Utrecht, la Sra. Sharon Dijksma, quien realmente me ayudó a encontrar algunos subsidios. Empecé a dar clases por todos los Países Bajos y actualmente doy clases en 14 lugares diferentes del país. Incluso si otras empresas de alta tecnología me ofrecieran salarios más altos, estoy muy contento con mi trabajo, quiero hacer algo con los niños, por eso elegí este camino. También fue una forma de decir gracias a este país”.

 

Cuéntame más sobre tu taller, ¿cómo funciona?

“En general, todas las empresas de robótica están utilizando materiales listos y resolviendo programas listos y todos dependen de pantallas que son realmente dañinas para los niños a una edad temprana.

 

Nuestro objetivo es darle a los niños solo el motor y las baterías, ya que todos los demás materiales provienen de la naturaleza y se pueden encontrar en todas partes. Por ejemplo, estamos haciendo unos robots con raíces, piedras, castañas… Los niños pueden hacer robótica con cualquier cosa, no necesitan materiales extra. Y también estamos haciendo algo que realmente van a usar en sus casas, aviones, lámparas de dormitorio…

 

En este momento, entrenamos a 1000 niños en los Países Bajos y más de 6000 niños en el mundo. Este programa de educación está funcionando en los Estados Unidos, en el Reino Unido, en los Países Bajos y Turquía.

 

Nuestro objetivo es enseñarles cómo resolver problemas, no sobre codificación o programación. La gente piensa en la codificación o la programación como un objetivo, pero no es el objetivo, es el desarrollo del cerebro, ayudándoles a desarrollar la capacidad de resolver problemas.

 

Esto se debe a que no sabemos en el futuro a qué problemas y tecnologías se enfrentarán, pero sabemos que tendrán problemas en su vida… Si eres un buen solucionador de problemas en tu vida, en cada ocasión, cuando estás estresado o criticado por otros, tendrás la capacidad de tomar las decisiones correctas”.

 

Little Engineers Academy

Es innegable que Mustafa tuvo que superar las dificultades de la vida y perseguir una pasión que comenzó en Turquía, hasta aquí en los Países Bajos. Es admirable que alimentó su sueño de educar y lo preservo durante un período duro de su vida. Este es un ejemplo conmovedor de una verdadera dedicación a la educación y la pasión de Mustafa por las próximas generaciones.

 

By Serena Lucia Bassi

Translated By Leticia Cox English Version  https://brokenchalk.org/mustafa-simsekler-and-the-little-engineers-academy/

 

Communiqué de presse : Journée internationale de l’éducation 2023

Ce 24 janvier, Broken Chalk vous invite à vous joindre à nous pour célébrer la Journée internationale de l’éducation.

 

En ce jour, nous reconnaissons les réalisations de cette année en matière de politique d’éducation, tout en considérant simultanément les défis continus présentés par la pandémie de COVID-19, l’augmentation mondiale des conflits armés, les limitations accrues de la liberté d’expression, et le ralentissement économique mondial, qui a contribué à un financement limité de l’éducation, à la baisse des normes éducatives et à la diminution des taux d’inscription. Plus que tout, nous, à Broken Chalk, espérons amener la communauté mondiale des ONG à redoubler notre engagement collectif envers l’éducation.

 

Concentrons-nous d’abord sur la façon dont Broken Chalk a contribué positivement à la réalisation de l’éducation en tant que droit humain en 2022. Cette année, Broken Chalk a mené d’importantes recherches sur les défis éducatifs auxquels sont confrontés plus de 25 pays, notamment les dimensions du financement, les inscriptions, la race, l’ethnicité, la répartition socio-économique, l’égalité des sexes, l’accessibilité pour les étudiants handicapés, les taux d’emploi des diplômés et l’accès à la formation professionnelle pour les jeunes adultes. Ces rapports sur les défis éducatifs, publiés sur notre site web et sur les plateformes de médias sociaux, ont permis de sensibiliser le public aux problèmes académiques les plus urgents ou aux initiatives éducatives les plus positives de certains pays.

 

En outre, Broken Chalk a lancé une nouvelle série de rapports résumant et analysant le paquet d’élargissement 2021 de l’Union européenne pour les Balkans occidentaux et la Turquie. Plus précisément, cette série a produit sept rapports, un pour chaque pays dont l’adhésion est envisagée, notant les domaines dans lesquels l’UE a recommandé des réformes fondamentales. Chaque rapport a examiné la politique éducative du pays concerné, le respect des droits de l’enfant, l’égalité socio-économique et l’accès aux services publics en fonction des paramètres et des évaluations du paquet élargissement de l’UE. En conséquence, les rapports ont suscité une réflexion critique sur l’impact des réformes proposées par l’UE sur l’éducation.

 

Enfin, Broken Chalk a participé à l’Universal Periodic Review des Nations unies, comme nous le faisons depuis notre création en 2020. L’EPU est un processus unique par lequel les États examinent les politiques et les dossiers des autres États en matière de droits de l’homme dans le cadre d’un dialogue d’examen et de réforme entre pairs. Pour faciliter ce dialogue, les ONG, les institutions nationales des droits de l’homme et les organisations de la société civile sont invitées à soumettre des déclarations et des rapports sur les politiques et les résultats en matière de droits de l’homme du pays concerné. Cette année, Broken Chalk a complété les soumissions à l’EPU pour 30 pays. Ces soumissions sont essentielles à l’exercice de l’EPU car certains commentaires et recommandations d’amélioration sélectionnés sont envoyés directement à l’assemblée de discussion. Cette année, de nombreuses recommandations de Broken Chalk ont été acceptées par l’EPU, ce qui signifie que Broken Chalk génère des discussions significatives au sein de la communauté des droits de l’homme et contribuer de manière tangible à des réformes matérielles importantes dans les pays où les violations des droits de l’homme sont monnaie courante.

 

Maintenant, considérez comment Broken Chalk prévoit d’étendre son travail en cours avec des recherches, des rapports et des actions de sensibilisation. Nous continuerons nos rapports sur les défis éducatifs, en espérant qu’ils s’étendront à de nouvelles régions du monde. Des rapports sont prévus pour 35 pays supplémentaires, en tenant compte à nouveau des défis auxquels l’État, sa bureaucratie éducative, les écoles et les élèves sont confrontés. Nous participerons à nouveau à l’EPU de 2023, avec des plans pour soumettre des rapports pour 39 autres pays. Au-delà de cela, nous avons également prévu de nouvelles initiatives pour faire progresser l’éducation en tant que droit de l’homme en 2023. Nous espérons commencer de nouveaux projets, notamment de nouvelles séries de rapports et des projets proactifs avec des partenaires locaux et mondiaux sur le terrain.

 

En cette Journée internationale de l’éducation, alors que la nouvelle année vient de commencer, Broken Chalk reste concentré sur les problèmes les plus graves auxquels sont confrontés les établissements d’enseignement et les étudiants aujourd’hui. Collectivement, la société civile mondiale et les ONG doivent coopérer pour transformer l’avenir de l’éducation. Nous espérons susciter un dialogue sur le renforcement de la qualité de l’éducation accessible à tous, sur la transformation numérique des ressources éducatives, sur le soutien aux enseignants et sur la garantie d’une plateforme sûre et durable pour les voix des étudiants. En cette Journée internationale de l’éducation, réfléchissez à la manière dont vous pouvez contribuer à ces objectifs en tant qu’individu et membre de la communauté mondiale des droits de l’homme. L’éducation est à la fois un droit humain et une clé du développement durable, de l’harmonie politique et de la cohésion sociale. Bonne journée internationale de l’éducation !

 

Signé par

Broken Chalk

 

English Version : https://brokenchalk.org/press-release-international-day-of-education-2023/