Mustaka Simsekler és a “Litte Engineers Academy”

Interjú egy inspiráló törökországi fiatalemberrel az oktatás területén való részvételéről.

Egy kulturális központban vagyunk Utrecht városában, Hollandiában.

Mustafa Simseklert körülbelül húsz, három és tíz év közötti gyerek és szülei veszik körül. Mindössze egy óra alatt, az oktatási robotikai workshop keretében, célja, hogy megtanítsa őket a
„leggyorsabb autómodell” megépítésére.

Akkumulátorok, motorok és színes kártyák halmaza közepette tisztán észrevehető ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek a mosolya, akik szinte ugyannyira élvezik, mint gyerekeik.

Little Engineers Academy

Szervezete a „Little Engineers Academy” nevet viseli. Ez különböző robotikai workshopok sorozatából áll, amelyek során a gyerekek nemcsak kézi és gyártási készségeiket fejleszthetik, hanem problémamegoldó képességeiket is.

Beszélgetésünk során érdeklődtünk Mustafa története és szervezete iránt.

Tudnál mesélni a hátteredről?

„Olaszországban tanultam elektro- és elektronikai mérnökségi szakon, majd Törökországban szereztem egy jogi alapdiplomát. Mesterképzést is végeztem robotikából és gyermekagyfejlesztésből.

Aztán a Boeing repülőgépgyártó cégnél dolgoztam az Egyesült Államokban, három különböző helyen: Los Angelesben, Bostonban és Seattle-ben. Ezután Chilében dolgoztam, majd legutoljára
Franciaországban, ahol a NATO-nál dolgoztam kutatással. Végül visszatértem Törökországba, ahol szintén a török légierőnél dolgoztam.”

Mi történt eztkövetően?

2016-ban kirúgtak, mert nem teljesítettük, amit a kormány kért. Valamint, elleneztem a török- szír lehetséges háborút, ami nem egyezett a kormány propagandájával. A kormány elkezdett terroristáknak beállítani minket: a bátyáim börtönbe kerültek, mindannyian elvesztették a munkájukat, és egyiküket kitiltották az egyetemről. Édespám nem bírta a nyomást, és meghalt. Nehéz volt nekünk, ezért, abban a pillanatban alapítottam meg ezt a céget, a “Little Engineer Academyt” 7 éve.

Kollégáimmal nyomon követtük a gyerekek agyi fejlődésével kapcsolatos kutatásokat, ami híressé tette a cégünket Törökországban. Edzéseinket a „játékra” alapozzuk. Valójában a gyerekeknek is van munkájuk, és az ő feladatuk egy játék megoldása. Ezeken a workshopokon laptop és telefon nélküli játékokat ajánlunk gyerekeknek, mert ezek nagyon károsak kisgyermekkorban.

Little Engineers Academy

Miért kellett elmenekülnie Törökországból?

Ezt a céget Törökországban alapítottam, ahol olyan híressé vált, hogy közel 20 kollégánk volt. Egy idő után azonban a török kormány tanácsot kért tőlünk, majd ezután 6 évre ítéltek, terroristának tartottak.

Szóval, egy nap úgy döntöttem, hogy elmenekülök, 12 órakor elkezdtem úszni Törökországból, és 6 órakor Görögországban voltam.

Majd elmentem Olaszországba, mert volt egy személyi igazolványom a tanulmányi időszakból, végül Hollandiába kerültem, 2021-ben, közel 15 hónapja.

Menekültként jöttem ide, és egy táborban voltam, és akkoriban olyan értelmetlennek tűnt számomra, hogy az összes időt ágyban töltesem, ezért elkezdtem leckéket adni a táborban lévő gyerekeknek. Elkezdtem önkénteskedni munkát, valamint akkoriban kapcsolatba léptem Sharon Dijksmával, Utrecht polgármesterével is, aki valóban segített támogatást találni. Hollandiában kezdtem órákat tartani, jelenleg pedig az ország 14 különböző pontján tartok órákat. Még ha más high-tech cégek is ajánlottak volna magasabb fizetést, nagyon elégedett vagyok a munkámmal, szeretnék valamit a gyerekekkel foglalkozni, ezért választottam ezt az utat. Ez is egy módja volt annak, hogy köszönetet mondjak ennek az országnak.

Hogyan működnek a workshopjaid?

Általánosságban, az összes robotgyártó cég kész anyagokat használ, kész programokat old meg, és mindegyik olyan képernyőkre van utalva, amelyek már nagyon korán károsak a gyerekekre.

Célunk, hogy a gyerekeknek csak a motort és az akkumulátorokat adjuk, hiszen az összes többi anyag a természetből származik és mindenhol megtalálható. Gyökerekből, kövekből, gesztenyékből készítünk például néhány robotot… A gyerekek mindenből tudnak robotot építeni, nincs szükségük extra anyagokra. A fókuszunk olyan projektek végehezvitele, amit a gyerekek valóban használni fognak otthonaikban, repülőgépeikben, hálószoba lámpáiban…

Jelenleg 1000 gyermeket képeztünk ki Hollandiában és több mint 6000 gyermeket a világon. Ez az oktatási program az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Törökországban működik.

Célunk az, hogy megtanítsuk őket a problémák megoldására, nem a kódolásra vagy programozásra. Az emberek a kódolást vagy a programozást célnak tekintik, de nem ez a cél, hanem az agy fejlesztése, ami segíti őket a problémamegoldó képesség fejlesztésében. Ez azért van így, mert nem tudjuk, hogy a jövőben milyen problémákkal és technológiákkal kell szembenézniük, de tudjuk, hogy lesznek problémák az életükben…

Little Engineers Academy

By Serena Lucia Bassi

Translated by Anna Gruber from the original Mustafa Simsekler and the Little Engineers Academy.

Interjú Marcel Voorhoeve-vel és a menekült tanárok hollandiai tanári képzéséről

Író: Serena Bassi

Marcel Voorhoeve, a hollandiai oktatás területén tevékenykedő, inspiráló ember vallomása.

Miután élete nagy részét matematika- és fizikatanárként, valamint egy középiskola igazgatóhelyetteseként töltötte, Marcel Voorhoeve megalapította a DVDK (Docentvluchteling voor de Klas), azaz “Menekült Tanárok az Osztályteremért” szervezetet.

A DVDK önkéntesei a Holland Matematikatanárok Szövetségével és a VluchtelingenWerk Nederlanddal (Holland Menekültügyi Tanács) együttműködve azon dolgoznak, hogy a tanári szakmával rendelkező menekültek Hollandiában is gyakorolhassák hivatásukat.

A 2023-as Oktatási Világnap alkalmából a Broken Chalk úgy döntött, hogy beszélget Marcel Voorhoeve-vel a tapasztalatairól, a DVDK létrehozásáról és arról, hogy milyen javaslatokat adna másoknak, akik esetleg részt kívánnak venni a “menekült tanárok tanításának” előmozdításában.

Mesélne nekem a hátteréről?

“Délen, Maastrichtban születtem, jelenleg 67 éves vagyok, az Utrechti Egyetemen tanultam matematikát és fizikát. Ez egy ötéves tanulmány volt, és utána lehetett megszerezni a képesítést, hogy tanár lehessek. Ezután elkezdtem állást keresni az oktatásban, ami akkoriban nem volt egészen egyszerű… Végül Utrechtben kaptam egyet, egy római katolikus iskolában lettem tanár, ahol fizikát kezdtem tanítani”.

Ezután Marcel matematikatanár lett, majd a nyolcvanas évek közepén, a számítógépek fejlődésével informatikaórákat is elkezdett tartani. Elmondása szerint ez egy meglehetősen érdekes időszak volt az oktatási rendszer számára, mivel új elképzelések jelentek meg a matematika tanításának módszertanairól.

“Az utrechti egyetemen a tanszék új elképzeléseket dolgozott ki a matematikaoktatásról. Iskolánk több projekt során “kísérleti iskola” volt, és ez számomra is nagyon érdekes volt, mert így jó tanárként fejlődhettem”.

Hozzáteszi: “Sok országban a matematikát tanulni és gyakorolni kell, de a legfontosabb a gyakorlás… Ez a megközelítés nem sokat segít a saját gondolkodásunk fejlesztésében, ami csak akkor lehetséges, ha van időnk arra, hogy magunk próbáljuk ki a dolgokat, természetesen egy jó tanár segítségével”.

Miután élete nagy részében tanárként dolgozott, pályafutása utolsó 15 évében Marcel az iskolaigazgatótanácsának tagja volt. Végül a munka abbahagyása előtti utolsó négy évben az amszterdami  Műegyetem tanárképző tanszékén tanított. Itt matematikai tárgyakat, különösen statisztikát és a matematika didaktikáját tanította azoknak a fiatal hallgatóknak, akik matematikatanárok akartak lenni.

Hogyan jött a DVDK ötlete?

“Három évvel ezelőtt, a Corona-időszak kezdete körül abbahagytam a munkát, de nagyon szerettem a tanítani. A párommal egy pillanatra elkezdtünk utazgatni….. Januárban, karácsony után azon gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék. A következő utazásra való várakozás nem volt kielégítő számomra”.

Egy nap Marcel úgy döntött, hogy elmegy a Plan Einsteinbe, amelyet Utrecht önkormányzata és a VluchtelingenWerk Nederland nevű szervezet fejlesztett ki, amely a menekültek befogadásában és beilleszkedésében segít a városban. Egy alkalmazottal beszélgetve Marcel megismerkedett egy török menekülttel, aki hazájában matematikatanár volt, és nagyon szeretett volna újra tanítani. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem volt alaptudáa a holland nyelvről, a matematikaoktatásról és a hollandiai iskolarendszerről.

“Barátok lettünk, segítettem neki a nyelvvel, hogy megértse az oktatási rendszert. Aztán elmondta nekem, hogy tagja volt egy körülbelül 100 törökországi matematikatanárból álló WhatsApp- csoportnak, akik azért menekültek el hazájukból, mert gondot jelentettek számukra a törökországi politikai fejlemények, és már nem volt lehetőségük arra, hogy ott tanítsanak”

Ugyanakkor, mesélte Marcel, Hollandiát rendkívül problémás matematikatanárhiány sújtja.

Ez paradox helyzetet teremt: egy olyan országban, ahol egyre kevesebb a tanár, vannak hozzáértő menekült tanárok, akik segíthetnek a befogadó közösségnek, és ugyanakkor gyakorolhatják azt a szakmát, amit szeretnek és választottak.

A DVDK ötlete ebből a paradoxonból született. A Holland Matematikatanárok Alapítvány és a VluchtelingenWerk Nederland szervezet segítségével Marcel elindított egy projektet, amelynek célja, hogy a külföldről érkező tanárokat segítse abban, hogy Hollandiában tanárokká váljanak.

–

“Elméletileg minden Törökországból érkező menekült taníthat az iskoláinkban, mivel a holland oktatási rendszerrel kompatibilis engedéllyel rendelkeznek. Azonban természetesen a nyelv problémás, a holland oktatási rendszer is, és még az is, ahogyan a matematikát tanítják Hollandiában, óriási mértékben különbözik Törökországtól, Irántól vagy Szíriától… Sokat hallottunk ezektől a  matematikatanároktól, akik nem voltak elégedettek a más egyetemeken meglévő projektekkel, és úgy gondoltuk, hogy kitalálhatunk egy jó projektet, hogy ezt jobbá tegyük.” -mondta.

“Készítettünk egy tervet, amit elküldtünk az oktatási minisztériumnak, egy jó strukturált módszerről, amivel a külföldről érkező menekülteket segíthetjük attól a pillanattól kezdve, hogy Hollandiába érkeznek, segítünk nekik abban, hogy Hollandiában értékeljék a bizonyítványaikat és engedélyeiket, és felkészítjük őket arra, hogy gyorsan és tartósan tanárrá válhassanak”.

2022 februárjában egy 15 tanárból, 13 matematikatanárból és 2 informatikatanárból álló csoport aDVDK elképzelései alapján indított kurzust az Utrechti Alkalmazott Tudományok Egyetemén.

(Picture: Two IT  teachers are instructed by their teacher in didactics of the Vrije Universiteit Amsterdam)

 

Hogyan működik a DVDK a gyakorlatban?

A DVDK szerint a hollandiai nyelvi, didaktikai és  iskolarendszerrel kapcsolatos képzések csak egy részét képezik annak, amit a DVDK csinál, az úgynevezett  “második időszakot”.

Valójában hangsúlyozta, hogy ezeknek a Hollandiába  érkező menekülteknek sürgősen szükségük van egy olyan szakaszra, amelynek meg kell előznie ezt a fajta  képzést.

“Ezeknek a menekülteknek, amikor Hollandiába jönnek, ismerniük kell a nyelvet, mielőtt elkezdenék ezt a második időszakot. Azonnal el akarjuk kezdeni, miután  megkapták a státuszukat, vagy néha még azelőtt, hogy megkapnák a státuszt. A menekültügyi központokban nem engedik meg nekik, hogy tanfolyamot végezzenek vagy gyakorolják a holland nyelvet… Ez szörnyű és demotiváló. Természetesen vannak önkéntesek által szervezett akciók, de jelenleg nincs strukturált segítség a menekültügyi tanároknak. Egy gyors indulás segítene ezeknek a menekült tanároknak abban, hogy motiválóan kezdjenek neki a dolgok vizsgálatának és fejlesztésének az új jövőjük érdekében.”

“A mi elképzelésünk, és ezt nevezzük első periódusnak, az, hogy amikor egy külföldi tanár érkezik Hollandiába, akkor valamit fel kell ajánlani ennek az embernek. Úgy gondoljuk, hogy nagyon
fontos, hogy ezt már a kezdetektől fogva megtegyük, mert ez lehetőséget ad arra, hogy a menekülteket motiválni lehessen arra, hogy jó dolgokat tegyenek a saját életükért.”

(Picture: In June 2022 the team of Hogeschool Utrecht and members of the projectgroup DVDK (Docentvluchteling voor de Klas) congratulated the participants with their first part of the course)

Marcel szerint emellett arra is szükség van, hogy eligazítást nyújtsanak arról, hogy mit jelent konkrétan az oktatás Hollandiában, mert a menekülteknek lehet, hogy kevés vagy egyáltalán nincs információjuk arról, hogy mit jelent Hollandiában tanárnak lenni.

“Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy elkezdjük egy kicsit gyakorolni a nyelvet. Kifejlesztettünk egyfajta honlapot, ahol holland nyelvórákat kínálunk. Ráadásul ezeknek a leckéknek a feladatai,
gyakorlatai és tartalma szakmaorientáltak, tehát a kontextus és a feladatok a tanár szakmájához kapcsolódnak. Ez a kialakítás erősen motiválja a menekülteket. Sok tanár valóban szívből tanít, és
az, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy részt vegyenek ezeken az órákon, egyben azt is jelenti, hogy azt üzenjük nekik, hogy szívesen látjuk őket az országunkban és a matematikai közösségünkben, és hogy segíteni akarunk nekik.”

Ebben az értelemben a DVDK az egyetlen olyan szervezet az országban, amely ebben az első időszakban ötleteket és anyagokat dolgozott ki.

Végül Marcel a képzés harmadik időszakáról mesélt. Ezt az utolsó részt akkor kell a gyakorlatba ültetni, amikor a matematikatanárok elkezdik az első munkájukat, mivel még sok coachingra van szükség.

“Még ha a nyelvezet teljesen rendben is van, és még ha a didaktika rendben is van, a tanárnak az új iskolai környezetben kell fejlesztenie magát, és sok segítségre van szüksége. Különösen a nyelvi
kérdésekben, például amikor visszajelzést kap a szülőknek szóló e-mailek vagy levelek megírásához, vagy a tanulók számára jó feladat vagy teszt megtervezéséhez…”.

Ha tanácsot kellene adnia az oktatás területén dolgozóknak, melyek azok a legfőbb nehézségek, amelyeket le kell küzdeni, és hogyan lehet ezt megtenni?

“Több dolog… Először is, a résztvevőknek sok időt kell szánniuk, ami akkor lehetséges, ha valóban hisznek az ötletben, és ha van egy olyan személyekből és szervezetekből álló csoport, akik szintén
hisznek az ötletben. Az is fontos, hogy jó legyen az együttműködés. Elmondhatom, hogy azokkal az emberekkel, akik most részt vesznek a projektben, tulajdonképpen egyfajta barátok lettünk. Ez segít a hullámvölgyek kezelésében is, amelyekkel egy projekt mindig találkozik.

Másodszor, a DVDK megvizsgálta, hogy a projekt struktúrája más tantárgyakra is alkalmazható-e. Felfedeztük, hogy a fizika, kémia, technika és informatika tanárainak is szükségük van kreatív
ötletekre, hogy új tanárokat toborozzanak. Össze kívánnak kapcsolódni, és ez azt jelenti, hogy a DVDK bővülni fog, és valóban hozzájárul ahhoz, hogy egyre több jó tanár álljon rendelkezésre. Ez
egy példa a politikánkra: minél több szervezetet és résztvevőt bevonunk azzal a céllal, hogy minél több szakértelem álljon rendelkezésre. És harmadszor, rengeteg szakértelem és “emberierő” áll
rendelkezésre. Szakértelem a nyelvdidaktikában (CLIL), a matematika didaktikában, különösen a tanárok számára, a külföldről érkező tanárok coachingjában stb. A DVDK örül az egyetemek és
különösen a Hogeschool Utrecht hozzájárulásának, akik az első csoportunkat képezték. Most pedig az oktatási minisztériumunkra várunk. Erőfeszítéseink eredményeként az új miniszterünk elkötelezte
magát a strukturált megközelítés és a pénzügyi igények mellett. Önkéntes munkánk folytatódni fog!”.

(Picture: Group of 15 teacher-asylants who started a course at Hogeschool Utrecht in February 2022)

 

 

Translated by Anna Gruber from the original The testimony of Marcel Voorhoeve, an inspiring man operating in the education field in the Netherlands

Sajtóközlemény: Az oktatás nemzetközi napja 2023

2023 Január 24

 

Idén január 24-én a Broken Chalk meghívja Önt, hogy csatlakozzon hozzánk és ünnepeljük együtt az oktatás nemzetközi napját.

Ezen a napon elismerjük az idei oktatáspolitikai eredményeket, ugyanakkor figyelembe vesszük a COVID-19 világjárvány által okozott folyamatos kihívásokat, a fegyveres konfliktusok globális növekedését, a szólásszabadság fokozott korlátozását és a globális gazdasági válságot, amely hozzájárult az oktatásfinanszírozás és az oktatási színvonal csökkenéséhez, illetve a beiratkozási arány visszaeséséhez. Mi, a Broken Chalk, mindennél jobban reméljük, hogy a globális civil szervezetek közösségét az oktatás iránti kollektív elkötelezettségünk megkétszerezésére vezethetjük.

Először is térjünk ki arra, hogy a Broken Chalk hogyan járult hozzá pozitívan az oktatás emberi jogként való megvalósításához 2022-ben. Ebben az évben a Broken Chalk jelentős kutatást végzett a több mint 25 ország előtt álló oktatási kihívásokkal kapcsolatban, beleértve a finanszírozási problémákat, a beiskolázást, a faji és etnikai hovatartozást, a társadalmi-gazdasági megoszlást, a nemek közötti egyenlőséget, a fogyatékkal élő diákok hozzáférhetőségét az oktatáshoz, a diplomások foglalkoztatási arányát és a fiatal felnőttek szakképzéshez való hozzáférését. Ezek az oktatási kihívásokról szóló jelentések, amelyeket weboldalunkon és közösségi média platformjainkon vannak közzétéve, felhívták a figyelmet bizonyos országok legégetőbb oktatási problémáira vagy a legpozitívabb oktatási kezdeményezésekre.

Ezenkívül a Broken Chalk új jelentéssorozatba kezdett, amely összefoglalja és elemzi az Európai Unió 2021-es bővítési csomagját a Nyugat-Balkánra és Törökországra vonatkozóan. Konkrétan, ez a sorozat hét jelentést készített, minden egyes csatlakozási szándékkal foglalkozó országról egyet, felhívva a figyelmet arra, hogy az EU milyen területeken javasolt alapvető reformokat. Mindegyik jelentés az érintett ország oktatáspolitikáját, a gyermekek jogainak tiszteletben tartását, a társadalmi-gazdasági egyenlőséget és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést vizsgálta az EU-bővítési csomag mérőszámai és értékelései szerint. Ennek eredményeként a jelentések kritikus párbeszédeket indítottak arról, hogy az EU által javasolt reformok milyen hatással lesznek az oktatásra.

Végezetül, a Broken Chalk részt vett az Egyesült Nemzetek éves egyetemes időszakos felülvizsgálatában (angolul Universal Periodic Review, röviden UPR), ahogyan már a szervezet 2020-as megalakulása óta is minden évben résztvett. Az UPR egy egyedülálló folyamat, amelynek során az államok egy szakértői értékelésben, valamint más államok emberi jogi politikáinak és eredményeinek figyelembevételével foglalkoznak és kezdeményeznek párbeszédet egymással. A párbeszéd elősegítése érdekében a civil szervezeteket és a nemzeti emberi jogi intézményeket felkérik, hogy nyújtsanak be nyilatkozatokat és jelentéseket az érintett ország emberjogi politikájáról és eredményeiről. Ebben az évben a Broken Chalk 30 országra vonatkozóan nyújtott be beadványt az UPR-hoz. Ezek a beadványok létfontosságúak az UPR-gyakorlat szempontjából, mivel bizonyos kiválasztott megjegyzéseket és javaslatokat közvetlenül a vitafórumra küldenek. Ebben a körben a Broken Chalk számos ajánlását elfogadta a UPR, ami azt jelzi, hogy a Broken Chalk eredményes vitát generál az emberi jogi közösségen belül, és kézzelfoghatóan hozzájárul a reformokhoz azokban az országokban, ahol az emberi jogok megsértése rendszeresen előfordul.

Most pedig bemutatjuk hogyan tervezi a Broken Chalk kutatással, jelentésekkel és figyelemfelkeltéssel bővíteni folyamatban lévő munkáját. A jövőben is folytatni fogjuk az oktatási kihívásokról szóló jelentéseinket, remélhetőleg a világ új területeire is kiterjesztve. A tervek szerint további 35 országra vonatkozó jelentések fognak készülni, ismét figyelembe véve az állam, az oktatási bürokrácia, az iskolák és a diákok előtt álló kihívásokat. Ismét részt veszünk a UPR-ban 2023-ban és további 39 országra vonatkozóan tervezünk jelentést benyújtani. Ezen túlmenően 2023-ban új kezdeményezéseket is tervezünk annak érdekében, hogy az oktatás mint emberi jog még több ember számára biztosítva legyen. Reméljük, hogy új projektekbe kezdünk, beleértve az új jelentéssorozatokat és proaktív projekteket helyi és globális partnerekkel egyaránt.

Ma, az Oktatás Nemzetközi Napján, amikor az új év még mindig friss, a Broken Chalk továbbra is az oktatási intézmények és diákok mai problémáira összpontosít. A globális civil társadalomnak és civil szervezeteknek egymással együtt kell működniük az oktatás jövőjének átalakítása érdekében. Reméljük, hogy párbeszédet kezdeményezhetünk a mindenki számára egyformán elérhető oktatás és az oktatás minőségének erősítéséről, az oktatási erőforrások digitális átalakulásában való eligazodásról, a tanárok támogatásáról, valamint egy biztonságos és fenntartható platform szavatolásáról a hallgatói hangok számára. Ezen az oktatás nemzetközi napján gondolja át, hogyan járulhat hozzá e célok eléréséhez magánszemélyként és egy globális emberjogi közösség tagjaként. Az oktatás egyrészt emberi jog, másrészt a fenntartható fejlődés, a politikai harmónia és a társadalmi kohézió kulcsa. Boldog az oktatás nemzetközi napját!

Írta,

Broken Chalk

Fordította,
Réka Gyaraki

 

English Version : https://brokenchalk.org/press-release-international-day-of-education-2023/

Sajtóközlemény: Emberi jogok világnapja, 2022

 2022 December 10

Sajtóközlemény: Az emberi jogos napja, 2022

“Az oktatáshoz való emberi jog elősegítése más emberi jogok érvényesülését is elősegíti”

Idén december 10-én a Broken Chalk nemcsak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 74. évfordulóját kívánja megünnepelni, hanem reflektálni is szeretne azokra a kihívásokra és sikerekre, amelyekkel az emberi jogi közösség ebben az évben szembesült. Mint mindig, most is a Broken Chalk egyik fontos küldetése, hogy felhívja a figyelmet az oktatás fontosságára az emberi jogok aktualizálásában. Annak ellenére, hogy az emberi jogok terén világszerte számos előrelépés történt, a szegénység, a szisztematikus és intézményes erőszak, a diszkrimináció és a korrupció továbbra is megakadályozza a gyermekeket és a fiatal felnőtteket abban, hogy teljes mértékben érvényesítsék az oktatáshoz való jogukat. Ahogy a 2023-as év elindul, érdemes átgondolnunk, hogy az egyes nemzeteknek és a nemzetközi közösségnek milyen politikákat kell bevezetnie a mindenki számára elérhető minőségi oktatás elősegítése érdekében.

2022-ben továbbra is az anyagi nehézségek jelentették az egyik legnagyobb akadályt az oktatáshoz való hozzáféréshez. Az oktatási létesítményekben világszerte továbbra is hiányzik a biztonságos infrastruktúra, a tiszta víz, az elegendő felszerelés, könyvek és egyéb tanszerek. A pedagógusok ritkán kapnak megélhetési bért annak ellenére, hogy egy társadalomban a legalapvetőbb munkát végzik. Ez a finanszírozási válság a globális infláció növekedésével súlyosbodik. A gazdaság hanyatlásával a kormányok csökkentik az oktatási költségvetést, tovább rontva az oktatás minőségét. Ugyanakkor a családoknak több jövedelemre van szükségük, ezért több gyermek hagyja ott az iskolát hogy helyette dolgozzon és pénzt keressen. Ez a két tényező egymást erősíti; ha a gyermek oktatásának minősége romlik, a árértékarányra tekintettel lévő családok nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a munkát az iskolával szemben, mivel a munkavégzés közvetlenebb értékkel bír. Ennek tartós negatív hatásai lehetnek; az iskolázatlan munkaerő mindenki számára csökkentheti a béreket, növelve a vagyonegyenlőtlenségeket és súlyosbítva a szegénységet. Ennek az ördögi körnek a megakadályozása érdekében emlékeztetnünk kell politikai döntéshozóinkat – nemzeti és nemzetközieket egyaránt –, hogy az oktatás alapvető emberi jog, amelyhez elegendő finanszírozást kell biztosítani.

A hozzáférhető és minőségi oktatás másik problémája az országokon belüli konfliktusok elterjedése. A jelenlegi török kormány igazságtalan bűnüldözési gyakorlata miatt a tanárok kínzásnak és bebörtönözésnek vannak kitéve, illetve egy részük életüket is vesztették. Az iráni erőszak, a burkina fasói ismétlődő puccsok, az ukrán invázió, a tálibok hatalmának kikristályosodása Afganisztánban, valamint az etiópiai, szíriai, jemeni, mianmari és sok más országban való konfliktus mind hátráltatta 2022-ben, hogy a világ legégetőbb problémáira megoldás szülessen. A konfliktusövezetekben az oktatáshoz való emberi jog érvényesítése szinte leküzdhetetlen kihívásokkal néz szembe. Az erőszak állandó fenyegetése megakadályozza az oktatást, különös tekintettel arra, hogy az oktatási létesítmények gyakran a felkelő fegyveres csoportok célpontjaivá válnak. A családok nagy veszteségeket szenvednek el, beleértve az emberéletek, a családtagok, a jövedelem és/vagy otthonuk elvesztését, sőt sok esetben menekültté is válnak. A humanitárius segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések megszilárdítása elengedhetetlen annak érdekében, hogy egyes alapvető oktatási szolgáltatások továbbra is biztosítva legyenek a konfliktusok idején. Az oktatás sok szempontból hatékony gyógyszer a konfliktusok megelőzésére és a konfliktus társadalmi következményeinek kezelésére is. Az oktatás kulcsfontosságú a társadalmi kohézió kialakításában, és erőszakmentes módot kínál a politikai célok kifejezésére és megvalósítására. A nagyobb konfliktuskockázatú társadalmakban a társadalmi, politikai és etnikai kisebbségeket segítő célzott oktatás megelőzheti az erőszakot. Ha a társadalmon belül konfliktus történik, az utólagos oktatás pótolhatja a kitelepített lakosság által hagyott fejlődési réseket, elősegítve a társadalom gazdagságának helyreállítását. A konfliktus utáni oktatás segíthet azoknak is, akiket a konfliktus negatívan érintett, különösen azokon, akik elvesztették családjukat vagy otthonukat; az oktatás eszközt adhat a rugalmassághoz és az új, jobb lehetőségekhez. Végezetül, az emberi jogi oktatás képes visszaintegrálni a korábbi harcosokat azáltal, hogy megtanítja őket erőszakos magatartásuk hibájára, és megvigasztalhatja a korábbi áldozatokat azáltal, hogy megtanítja őket értékelni emberi lényként betöltött fontosságukat.

Az utolsó kihívás, amellyel az oktatásnak továbbra is szembe kell néznie, a COVID-19 világjárvány okozta folyamatos változások és lemaradások. A digitális tanulás által leginkább érintett tanulók, köztük a kisgyermekek és azok, akik nem engedhetik meg maguknak az internetet vagy a digitális technológiát, továbbra is lemaradnak az iskolában. Meg kell akadályoznunk azt, amit egyre inkább „globális tanulási válságnak” neveznek, mivel a gyerekek nem kapják meg a COVID-19 előtti színvonalú oktatást, és az iskolák nem tudnak alkalmazkodni a 21. század változó igényeihez. A nemzeti és nemzetközi döntéshozóknak visszajelzést kell kérniük az iskoláktól és a családoktól, hogy megtudják, hogyan változhat meg az oktatáspolitika a digitális korban, és hogyan képes a digitalizálás minden hátterű és tanulási igényű tanulót bevonni.

2023-ban a Broken Chalk többek között ezekre a kérdésekre fog fókuszálni. Fontos megjegyezni, hogy az emberi jogok nemzetközi napján minden emberi jog összefügg, és kölcsönhatásban van; az oktatáshoz való jog érvényesítése más emberi jogok, például az élethez, a törvény előtti egyenlőséghez, a magánélethez, a tulajdonjoghoz, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz, vélemény- és véleményszabadsághoz és még sok máshoz is hozzájárul. Kölcsönösen, az egyéb emberi jogok terén elért előrelépések pozitív hatással lesznek az oktatásra.

A Broken Chalk elkötelezi magát, hogy ebben az új évben is keményen fog dolgozni minden emberi jog előmozdításán az oktatáshoz való jog felemelésével.

Írta,

Broken Chalk

Human_Rights_Day_2022_Press_Release_Hungarian

Oroszország lerohanta Ukrajnát: Ki fizeti meg a háború árát?

Mahmud Darwish palesztin költő és író így nyilatkozott a háború jelenségéről:

„A háborúk véget érnek egyszer. A vezetők kezet ráznak. Az öreg hölgy örökké várakozik a mártírhalált halt fiára. Egy lány várni fog szeretett férjének visszatérésére. És gyermekek várják haza hősként ünnepelt édesapjukat. Nem tudom, ki adta el a szülőföldünket, de azt láttam, hogy ki fizette meg az árát.” [1]

Az évek során számos országot pusztítottak el háborúk és diktatúrák. Ezek közül sok ország fejlett volt, mielőtt a háborúk tönkretették volna őket; virágzó kultúrával és fejlett társadalmi és technológiai vívmányokkal rendelkeztek, mint például Szíria, Palesztina, Líbia, Afganisztán, Irak, Szomália, Jemen és még sorolhatnánk.

Diktátorok és korrupt politikusok kapzsisága és önzése nyomorba taszította ezeket az országokat. Sok ártatlan élet elvesztett; sok ország most is szenved a szegénységtől elnyomó rezsimek rossz kormányzása alatt. A háborúk miatt a nemzeti infrastruktúrák összeomlottak, miközben a pusztítás az országok környezeti értékeire is káros hatással voltak.

The Costs of War Project, Watson  Institut für internationale und öffentliche Angelegenheiten, Brown Universität, 2021

 

Ukrajna most csatlakozott azon országok sorához, amelyeket diktátorok kapzsisága miatt háború tesz tönkre. Vlagyimir Putyin nem csak megszállt egy Oroszországgal szomszédos szuverén államot, de rendszere teljes cenzúrát gyakorol a háborúról történő orosz kommunikáció felett is. A független orosz médiumokat és újságírókat, akik felszólalnak Putyin rezsimje, illetve a rezsimje által okozott orosz állampolgárok szenvedései ellen, azokat megfélemlítik és akár törvénytelenül őrizetbe is veszik őket. Ugyanígy bánnak azokkal a tüntetőkkel is, akik ellenzik Putyin uralmát és a rezsimje által Ukrajnában elkövetett bűnöket, például azt, hogy fiatal oroszokat kényszerítenek az orosz fegyveres erőkhöz való csatlakozásra anélkül, hogy tájékoztatnák őket arról, hogy részt vesznek Ukrajna lerohanásában. Mindezek tankönyvi példák lehetnének arra, hogyan is működik egy totalitárius állam.

Hogyan érintette az ukrán oktatást a háború?

A háború lesújtó hatással volt az ukrán oktatásra: az oktatási anyagok hiánya és a szegénység miatt az oktatáshoz való hozzáférés korlátozott. A háború miatt számos oktatási intézmény, például iskola és óvoda megsemmisült vagy megrongálódott, ami veszélyezteti az országban élő gyermekek jövőjét.[2]

Az UNICEF nemrégiben közzétett egy jelentést az Ukrajnába történő orosz invázió hatásairól. A jelentés szerint az invázió miatt több mint 350 000 iskolás gyermek nem jut oktatáshoz, mivel az iskolai infrastruktúra megrongálódott vagy megsemmisült. Mindeközben a tanárok által elsajátított tanítási módszerek sok esetben nem hatékonyak egy háború sújtotta szegényes oktatási környezetben, ez pedig szintén korlátozza az ukrán gyermekek minőségi oktatáshoz való hozzáférését. Ez azt jelenti, hogy a háború megfosztja az ukrán gyerekeket attól, hogy biztonságos menedékhez, vízhez vagy megfelelő oktatáshoz jussanak. [3]

Néhány probléma, amellyel az ukrán gyermekmenekültek szembesülnek az őket fogadó országokban

A háború kezdete óta sok ukrán keresett menedéket különböző országokban. Különösen sok probléma merül fel a gyermekmenekültek más országok iskolarendszerébe történő integrálásával kapcsolatban, főként a nyelvi akadályok miatt. A kihívások ellenére például a lengyelországi iskolák pozitívan viszonyultak a problémához, és iskoláik nemcsak befogadták az ukrán gyermekmenekülteket, de aktívan igyekeztek minél jobban segíteni a beilleszkedésüket. A lengyel tanárok támogatást nyújtottak az új ukrán diákoknak a nyelvi akadályok leküzdésében és a lengyel oktatási rendszerhez való alkalmazkodásban.[4]

Azonban nem minden ország fogadta ilyen jól a gyermekmenekültek érkezésének kihívását. Az Egyesült Királyságban menedéket kereső ukrán gyerekek jelentős problémákkal néznek szembe, mivel az angol nyelvet gyakran alig vagy egyáltalán nem ismerő diákok beiratkozása és beilleszkedése meghaladja a legtöbb brit iskola kapacitását. Ehhez jön még a brit oktatási rendszer elégtelen finanszírozásának problémája, ami nagy nyomás alá helyezi az Egyesült Királyság iskoláit, és a menekült diákok beiratkozási kérelmének gyakori elutasítását eredményezi.[5]

 

A háború hatása a nemzetközi diákokra Ukrajnában

Az ukrán egyetemeken tanuló nemzetközi diákok, akik közül sokan Afrikából, Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről érkeztek, szintén a háború áldozatai lettek. Sokan közülük nem tudták befejezni tanulmányaikat, és kénytelenek voltak más országokba menekülni abban a reményben, hogy hamarosan visszatérhetnek Ukrajnába, és befejezhetik tanulmányaikat.[6]  Azonban sokuknak jelentős problémát jelentett a menekülés, mivel nem ukrán állampolgárként ügyüket a potenciális európai befogadó országok másképp kezelték. Ráadásul számos külföldi diák életét vesztette a háborúban, és legalább ketten estek áldozatul a fegyveres konfliktusnak csak a kitörést követő első napokban.[7]

A háború hatása a posztszovjet államokra és Oroszországra

Oroszország ukrajnai inváziója óta a posztszovjet államok polgárai félelemben élnek, hogy Putyin ellenőrzése átveszi országaikat. Az azerbajdzsáni példa különösen aggasztó, mivel azerbajdzsáni elnök, Ilham Alijev aláírt egy olyan megállapodást Oroszországgal, mely óriási teret enged az orosz befolyásnak. A 43 pontból álló dokumentum oktatási és gazdasági szempontokból is szorosabbra fogja a két ország szövetségét, ami elkerülhetetlenül növeli a Putyin-rezsim befolyását Azerbajdzsánban.[8] Ez például abban nyilvánul meg, hogy az orosz nyelv nagyobb mértékben válik kötelező tantárggyá az oktatási intézményekben.[9]

Az utóbbi időben az orosz oktatási minisztérium új platformot talált a propagandaterjesztésre az online oktatáson keresztül. Olyan ideológiákkal igyekeznek befolyásolni a gyerekeket, amelyek Putyin vezetését dicsőítik, és elmagyarázzák, “miért volt szükség az ukrajnai felszabadító misszióra”.  Nagy a kockázata annak, hogy ezek a leckék hozzájárulnak egy olyan generáció kifejlődéséhez, amely támogatja mind a háborút, mind Putyin oroszországi diktatúráját, ez pedig veszélyt jelent egy demokratikus orosz társadalom lehetőségének jövőjére nézve.[10]

 

Reméljük, eljön majd a nap, amikor a háborúk véget érnek, és a kitelepített vagy elmenekült emberek visszatérhetnek szülőföldjükre, ahol szeretteiket hagyták. A vezetők kezet fognak rázni, hogy békét teremtsenek a világban, de milyen áron fog ez megtörténni, amikor már annyi kárt okoztak? Nos, a hazákat eladták, népeik pedig megfizették az árát.

 

 

By Zinat Asadova

Translated by Johanna Farkas from https://brokenchalk.org/russias-invasion-to-ukraine-who-will-pay-the-price-for-this-war-2/

Russia’s Invasion to Ukraine: Who Will Pay the Price for This War?

 

Sources;

[1] “The war will end” Poem by Mahmud Darwish

[2] Save the Children. (2022). Ukraine: Attacks on schools endangering children’s lives and futures. Retrieved from https://www.savethechildren.net/news/ukraine-attacks-schools-endangering-children-s-lives-and-futures

[3] UNICEF Europe & Central Asia Region (ECAR). (2022). Ukraine Situation Report – 24 February 2022 (p. 2). Retrieved from https://www.unicef.org/media/116031/file/Ukraine-Humanitarian-SitRep-24-February-2022.pdf

[4] Deutsche Welle (DW). (2022). Poland fights to give Ukrainian kids access to education [Video]. Retrieved from https://www.dw.com/en/poland-fights-to-give-ukrainian-kids-access-to-education/av-61185207#:~:text=About%202%20million%20Ukrainians%20have,Poland’s%20education%20system%20is%20enormous.

[5] Abrams, F. (2022). Ukraine refugees may struggle to find places in English schools, councils say. The Guardian. Retrieved from https://www.theguardian.com/education/2022/mar/05/ukraine-refugees-may-struggle-to-find-places-in-english-schools-councils-say

[6] Fallon, K. (2022). Foreign students fleeing Russia’s war on Ukraine hope to return. Aljazeera.com. Retrieved from https://www.aljazeera.com/news/2022/3/5/they-told-us-to-go-home-student-recounts-ukraine-war

[7] International education’s continuing response to the war in Ukraine. ICEF Monitor – Market intelligence for international student recruitment. (2022). Retrieved from https://monitor.icef.com/2022/03/international-educations-continuing-response-to-the-war-in-ukraine/

[8] Azərbaycan Respublikası Xarici İşlər Nazirliyi. (2022). No:056/22, Azərbaycan Respublikası Xarici İşlər Nazirliyinin Mətbuat xidməti idarəsinin məlumatı (AZ/RU). Retrieved from https://www.mfa.gov.az/az/news/no05622; President of the Republic of Azerbaijan Ilham Aliyev. (2022). Declaration on allied interaction between the Republic of Azerbaijan and the Russian Federation. Retrieved from https://president.az/en/articles/view/55498

[9] Aliyeva, J. (2022). Azerbaijani president notes importance of Russian language. Report News Agency. Retrieved from https://report.az/en/foreign-politics/azerbaijani-president-notes-importance-of-russian-language/

[10] Russia’s Ministry of Education Official Page on Vkontakte. (2022). An Open lesson “Defenders of Peace” (Открытый урок «Защитники мира») [Video]. https://vk.com/video-30558759_456242419?list=8411aa6de207bc39a2

EMBERJOGI JOGSÉRTÉSEK TÖRÖKORSZÁGI BÖRTÖNÖKBEN

A török kormány megszegi a hatályban lévő hazai és nemzetközi jogot azzal, hogy a súlyosan beteg foglyokat önkényesen tart fogva. A törökországi foglyok szexuális és fizikai erőszaknak vannak kitéve, mint például csupasz átkutatásnak, zaklatásnak és brutális verésnek, valamint számos joguk sértve van, például azáltal, hogy rendkívül drágák az étkezdék, rendszeresek az éjféli razziák a kórtermekben, könyveik száma korlátozva van, gyógyszert tagadnak meg tőlük és egyébb önkényes büntetéseknek vannak kitéve. Ez a cikk rávilágít néhány emberjogi jogsértési ügyre, amelyek ma a török börtönökben zajlanak.

A 2016-os puccskísérletet követően a bebörtönzöttek száma olyan szinten megemelkedett, hogy a börtönök túlzsúfoltsága jelentős problémává vált. A túlzsúfoltság azonban nem az egyetlen aggasztó ügy a törökországi börtönökben. A több tízezer fogvatartottal szembeni rossz bánásmód és emberjogi visszaélések szintén komoly problémát jelentenek, amelyet azonnal meg kell oldani.

Recep Tayyip Erdogan török elnök a Fethullal Gülen török klerikus által inspirált hitalapú csoport, a Gülen-mozgalom követőit vette célba, mióta 2013 decemberében korrupciós vizsgálatsorozatra került sor, amely Erdogant, rokonait és belső körét érintette.  A célpontok között számos ellenzéki politikus, újságíró, ügyvéd és emberjogi aktivista van. Yusuf Bekmezci, egy 82 éves súlyosan beteg fogoly, akit az izmiri Kırıklar F-Type börtönben tartottak fogva, 47 nap intenzív osztályon töltött idő után meghalt. 2020 januárjában tartóztatták le a Fetullah Gülen Mozgalom elleni nyomozás részeként. Bekmezcit az Izmir Kırıklar F-típusú börtönében helyezték előzetes letartóztatásba, és 2021. április 9-én 17 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélték azzal a váddal, hogy “szervezet vezetője”. Saadet Aytekin, Bekmezcit unokája és ügyvédje kijelentette, hogy nagyapja ügye a Legfelsőbb Bíróságon kötött ki. 

Habár büntetését sosem erősítették meg, a bíróság úgy döntött, hogy “továbbra is kórházban kell letöltenie büntetését”, mintha az ítéletét ratifikálták volna. Kétéves fogva tartása alatt végig voltak betegségei, de a hatóságok nem voltak hajlandók szabadon engedni az intenzív osztályon lévő csövekhez kötött férfit, mert “szökési kockázatot” jelentett.  A Török Igazságügyi Orvostani Tanács (ATK) valóban kiadott egy orvosi jelentést, amely szerint Bekmezci állapotából kifolyólag alkalmatlan volt a bebörtönzésre, de a bíróság elutasította a jelentést, kijelentve, hogy “szökési kockázatnak” van kitéve.  Bekmeczi lánya, Şeyma Bekmezci kijelentette, hogy apja előrehaladott Alzheimer-kórja miatt képtelen megérteni a bírósági eljárásokat, ami következésképpen lehetetlenné tette számára, hogy megvédje magát. Seyma azt állította, hogy a börtönben való megfelelő mentális egészségügyi ellátás hiánya az egyik oka apja állapotának a romlásának: “teljesen elfeledkezik magáról a bíróságon, és kiszolgáltatott helyzetben van” – nyilatkozta Seyma.

 

Az Emberjogi Szövetség (İHD) kijelentette, hogy 2020 júniusában Törökországban a rácsok mögé zárt beteg fogvatartottak száma 1,605 volt, ebből körülbelül 600 kritikus állapotban volt. A kormány engedélyezte fogva tartásukat, annak ellenére, hogy többségüknek törvényszéki és orvosi jelentései voltak arról, hogy egészségügyi állapotuk miatt alkalmatlanok bebörtönzésre. A hatóságok azzal az indokkal utasították el szabadon bocsátásukat, hogy potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra. Az, hogy a kritikus állapotban lévő fogvatartottakat nem engedték szabadon és ezáltal nem tudtak megfelelő orvosi kezelésben részesülni, 2020 első nyolc hónapjában öt halálesethez vezetett. A járvány kitörése után a kormány szabadon engedte a gyilkossággal vádolt foglyokat, de úgy döntött, hogy a járvány kockázatai ellenére a politikai foglyokat bezárva tartja. Így halt meg Nusret Mugla, kit szintén azzal vádoltak, hogy a Gülem-mozgalom tagja, miután elkapta a Covid-19-et. 

 

2021 novemberében és decemberében több fogvatartott is életét vesztette, miközben T és F típusú börtönökben tartották fogva őket. Garibe Gezer és İlyas Demir foglyokat holtan találták a párnázott cellákban, ahol elszigetelték őket. Néhány fogoly, például a 33 éves Bangin Muhammed és a 65 éves Abdülrezzak Şuyur elhunyt, mivel súlyos betegségük és az utóbbi esetben előrehaladott rák ellenére sem engedték szabadon őket. Másokat gyanúsan holtan találtak a celláikban, és hatóságok tájékoztatták családjukat, hogy öngyilkosságot követtek el. 

 

2022. január 20-án 43 ügyvédi kamara, ügyvéd, valamint emberi jogi szervezet mind a nemzeti és nemzetközi szinten sürgős levelet írt alá az ENSZ különleges megbízottjai számára, amelyben felhívták a figyelmet a 2016 decembere óta a Kocaeli Kandira F-Type börtönben fogva tartott beteg fogoly, Aysel Tugluk egészségét és életét fenyegető veszélyére. Tuglukot demenciával diagnosztizálták, és továbbra is börtönben tartották annak ellenére, hogy az orvosi jelentések támasztották alá bizonytalan és romló egészségügyi állapotát, amelyet a Covid-19 járvány tovább súlyosbított.

A törökországi fogvatartottakkal való bánásmódról további információkkal szolgálva a levél arra kéri a különleges eljárásokat, hogy sürgessék a török kormányt, hogy haladéktalanul engedje szabadon Aysel Tuglukot és valamennyi súlyosan beteg foglyot, figyelembe véve a fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó hazai és nemzetközi normákat.  Ennek ellenére 2022. február elején a 39 éves bebörtönzött Turgay Deniz tüdőelégtelenséget szenvedett, és önkényes fogva tartás közben életét vesztette. Bár az orvosi jelentések hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a kórházi kezeléshez jusson, továbbra is börtönben tartották. Története egyike annak a nyolc történetnek, amely olyan emberekről szól, akik az elmúlt három hónapban török börtönökben hunytak el. A 84 éves Nusret Muglát elítélték és bebörtönözték, mert a Gülen Mozgalom szimpatizánsa volt. Letartóztatása nem vette figyelembe életkorát, szív- és vesebetegségeit, valamint prosztatarákját, és egészségügyi ellátás hiányában a börtönben halt meg.

Az İHD İstanbul kirendeltségén tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a börtönökben történő súlyos jogsértések rendszeressé váltak, és patthelyzetbe került az egészségügy, a kommunikációhoz való jog, a kínzás és a rossz bánásmód tiszteletben tartása. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sok törökországi fogoly számára reménytelenné vált. A jogvédő szervezetek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy “ma már átlagos mindennapi incidensnek tekintik az országban, hogy egy személy holttestét bármikor kiviszik a börtönből”.

Az İHD adatai szerint 2021 márciusában legalább 1,605 beteg fogoly volt fogva tartva, akik közül 604 bizonytalan körülmények között volt a nyilatkozat közzétételekor. Az emberi jogi szervezetek legalább 38 fogolyról tudnak, akiket sürgősen szabadon kell bocsátani, mivel körülményeik tovább romlanak. A hatóságok azonban a mai napig nem válaszoltak sem az emberjogi aktivisták, sem a családok felszólításaira.

 

A Broken Chalk nevében sürgősen felszólítom az összes nemzetközi közösséget és szervezetet, hogy lépjenek fel az Erdogan és rezsimje által a politikai foglyokkal szemben elkövetett igazságtalanságok és embertelen bánásmód ellen, és segítsék őket abban, hogy kiszabaduljanak azokból a megalázó körülményekből, amelyekben fogva tartják őket.

 

Írta: Olga Ruiz Pilato 

Fordította: Gyaraki Réka

Az eredeti angol nyelvű dokumentum az alábbi linken érhető el: https://brokenchalk.org/human-rights-violations-in-turkish-prisons/

 

Sources;

[1] Duvar English, MHP submits social media proposal, seeks penalties for fake accounts, February 2022 <accessible at https://www.duvarenglish.com/mhp-submits-social-media-proposal-seeks-penalties-for-fake-accounts-news-60333>.

[2] Turkish Minute, Turkish court rejects ailing philanthropist’s appeal for release from prison, January 2022 <accessible at  https://www.turkishminute.com/2022/01/12/kish-court-rejects-ailing-philanthropists-appeal-for-release-from-prison/>.

[3] MedyaNews, Turkey: Severely ill octogenarian prisoner dies, January 2022 <accessible at https://medyanews.net/turkey-severely-ill-octogenarian-prisoner-dies/>.

[4] Ibid.

[5] Ibid.

[6] Turkish Minute, Turkish court rejects ailing philanthropist’s appeal for release from prison, January 2022 <accessible at  https://www.turkishminute.com/2022/01/12/kish-court-rejects-ailing-philanthropists-appeal-for-release-from-prison/>.

[7] Ibid.

[8] Politurco, Gulenm sympathisers are dying in prisons under the ruling of the Erdogan regime, February 2022 <accessible at  https://politurco.com/gulen-sympathizers-are-dying-in-prisons-under-the-ruling-of-the-erdogan-regime-84-year-old-nusret-mugla-was-one-of-the-many-and-died-most-recently.html>.

[9] English Bianet, At least 59 ill prisoners lost their lives in Turkey in a year, January 2022 <accessible at  https://m.bianet.org/english/human-rights/256124-at-least-59-ill-prisoners-lost-their-lives-in-turkey-in-a-year>.

[10] Ibid.

[11] Ibid.

[12] International Federation for Human Rights, Turkey must immediately release Aysel Tugluk and other severely ill prisoners, January 2022 <accessible at https://www.fidh.org/en/region/europe-central-asia/turkey/turkey-must-immediately-release-aysel-tugluk-and-other-severely-ill>.

[13] Ibid.

[14] Ibid.

[15] Ibid.

[16] English Bianet, At least 59 ill prisoners lost their lives in Turkey in a year, January 2022 <accessible at  https://m.bianet.org/english/human-rights/256124-at-least-59-ill-prisoners-lost-their-lives-in-turkey-in-a-year>.

[17] Ibid.

[18] Ibid.

Melek Çetinkaya: egy édesanya harca az igazságért

Melek Çetinkaya a katonai hallgató Taha Furkan Çetinkaya édesanyja. Melek hisz fia ártatlanságában, és megpróbálja hallatni a hangját a közösségi médián keresztül, hogy fiát, aki jelenleg börtönben van, szabadon engedjék. Çetinkaya asszony három és fél évig maradt otthon gyermekeivel, abban reménykedve, hogy az állam igazságot szolgáltat, míg végül úgy döntött, hogy az utcára vonul, hogy békés tüntetésekkel és felvonulásokkal tiltakozzon a kormány igazságtalansága ellen.  A török alkotmány szerint minden állampolgárnak joga van békésen tüntetni engedély, kő, bot vagy fegyver nélkül. Azonban minden alkalommal, amikor Melek tüntet, 390 török líra (TL) bírságot szabnak ki rá, és beviszik a rendőrségre, ahol órákig ott tartják. Az egyik alkalommal, amikor letartóztatták, arra kényszerítették, hogy két napig maradjon a terrorellenes osztályon (TEM).

Melek Çetinkaya kampányairól és békés tüntetéseiről ismert, melyekkel célja az emberek figyelmének felhívása fia közismert áldozattá válására, fia szabadon bocsátására és több száz más jogellenes letartóztatására. A tiltakozások oka az Erdogan-rezsim alatti nem hatékony török igazságszolgáltatási rendszer.

Melek fia, Taha, a török légierő akadémiájának katonai hallgatója volt. Taha nyári vakáción volt otthon, miután befejezte első évét a Légierő Akadémián. 2016. július 10-én, öt nappal a puccskísérlet előtt, a kadétokat meghívták az éves 3 hetes rutin katonai táborba. Ezek a táborok egyike volt azoknak a programoknak, amelyeket egy évvel előre meghatároztak és amelyek szerepeltek a katonai hallgatók éves programnaptárában.

Július 15-e reggelén Abidin Ünal tábornok, a légierő parancsnoka nem tervezett látogatást tett a kadét táborba és beszédet tartott a kadétoknak. Ünal minden évben meglátogatta a kadéttábort, de sosem anélkül, hogy előre bejelentette volna. Általában megtervezte látogatását a központba. A kadétok kitakarították a kempinget, főztek és karbantartották a tereket, és felkészültek a nagy horderejű látogatásokra. Mindezek után a látogatók találkoztak a kadétokkal. 

A kadétok az Osmangazi hídhoz érve áthaladtak a rendőrségi pontokon, de egyik rendőr sem kérdezte meg tőlük, hová mennek. A parancsnokoknál nem volt pénz, így amikor elérték az útdíjat, mindannyiuk átkelési díját a kadétok fizették készpénzzel, melyet egyénileg gyűjtöttek össze, majd átkeltek a hídon. A hatóságok megállították a buszt a kadétokkal Sultanbeyli-ben, miután átkeltek a hídon, és közölték velük, hogy puccs történt, mely hír sokkolta a kadétokat. A helyiek vizet és cigarettát kínáltak a kadétoknak, és elénekelték a nemzeti himnuszt. Körülbelül hajnali 2 órakor két rendőr kijelentette: “Oké, nálunk vannak a gyerekek; feloszolhattok”. A kadétok úgy tettek, ahogy mondták nekik, megismételve, hogy nem puccsisták. Később a rendőrség letartóztatta a kadétokat és arra késztette őket, hogy reggel 8-ig várjanak a hídon, ahelyett, hogy a kadétokat a rendőrségre vagy a légierő iskolájába vitték volna.

 

 

A délelőtt folyamán emberek érkeztek a hídra fegyverekkel, késekkel, nyárssal és botokkal és elkezdték támadni a kadétokat. Először betörték a busz ablakait, felszálltak a buszra, és elkezdték rúgni a kadétokat. Az egyik fegyveres ember belelőtt a gáztartályba, és azt kiabálta: “öld meg őket”. A kadétok fegyvereiket a karjuk alá rejtették, köreikben kitört a félelem és a rettegés, ám szerencsére egyetlen kadétot sem öltek meg. A jelenlévő gyerekeket azonban a szultánbeyli-i rendőrségre vitték, és négy napig fogva tartották. 

Az intézményi létesítményekben rendkívül rossz körülmények között tartották fogva a kadétokat. Az a tény, hogy a kadétokat több mint öt éven át önkényesen fogva tartották, a gyermekeket négy egymást követő napon át kínzásnak vetették alá rendőri felügyelet alatt, a kutyákat pedig megkötözték, éheztették és szomjaztatták, rávilágít az emberi jogok súlyos megsértésére. Amikor a kadétok kérték, hogy hadd használják a WC-t, a hátukat, a vállukat és a fejüket a falhoz ütötték. A börtönhatóságok 40 fős fogdákat töltöttek meg 120 fővel.

A kadétok vádiratai három életfogytiglani börtönbüntetést ítéltek ki a török alkotmány megbuktatásáért. A hatóságok a bebörtönzött kadétokat öt csoportba osztották fel, nevezetesen a “Sultanbeyli-ügyre”, a “TRT/Digiturk-ügyre”, az “Orhanlı-ügyre”, a “Boszporusz-hídügyre” és a “Fatih Sultan Mehmet (FSM) hídügyre”. Az Ítélőszék 37 kadéttal hatályon kívül helyezte a “TRT/Digiturk-ügyet”, azonban a tárgyalások újrakezdődtek. A kadét diákokat életfogytiglanra ítélték a fellebbezési tárgyalás után. A bírósági eljárás bebizonyította, hogy Törökországban az alsóbb fokú bíróságok nem tartják be a felsőbb bíróságok határozatait, hanem kormányrendeletek alapján járnak el. A “Sultanbeyli-ügyet”, amelyben Melek Çetinkaya asszony gyermekei is vannak, jelenleg az Ítélőszék vizsgálja, és valószínűleg az elkövetkező hónapokban hatályon kívül helyezi. Ennek ellenére, mint a “TRT/Digiturk-ügyben”, Melek asszony úgy véli, hogy a bíróságok nem fogják betartani ezt a döntést, és a gyermekek fogva tartása folytatódni fog. Az édesanya reméli, hogy téved és azt kívánja, hogy az összes gyermeket szabadon engedjék, azonban ez jelenleg valószínűtlennek bizonyul a kormány korábbi tetteit elnézve.

Melek Çetinkaya asszony fia nevében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjához fordult, hogy ügyét kivizsgálják. Az aktát valóban felülvizsgálták és elhatározták, ami Taha Çetinkaya azonnali szabadon bocsátását eredményezte. Ennek ellenére a török jogrendszer jelenleg nem ismeri el sem az Emberi Jogok Európai Bíróságát, sem az ENSZ bármely szervét. Tehát a határozat a szóban forgó ügyben érvénytelennek minősül.

Jelenleg körülbelül 341 bebörtönzött diák kadét van. Közülük hárman nők, hárman pedig a fogságban elhunytak. 

Murat Tekint és Ragıp Enes Katrant brutálisan meggyilkolták, amikor a boszporuszi hídon meglincselték őket a július 15-i véres puccskísérlet során. 12 nap után találták meg őket a hullaházban, holttesteik felismerhetetlenek voltak. Szüleik a körmükről ismerték fel gyermekeiket. A családok nem kaptak semmilyen temetési járművet vagy koporsót, és még imát sem mondhattak. Ezenkívül nem tartottak temetési szertartásokat, és azt mondták nekik, hogy csendben temessék el a gyerekeket. A családok nem kaptak temetkezési helyet ezeknek a diákoknak a holttestéhez. Ennek ellenére hozzátartozóik előre megvásároltak egy családi temetőt, és a holttesteket ott tudták eltemetni. A harmadik diák, Yusuf Kurt később halt meg. Kilenc hónapig volt börtönben, és a szélsőséges stressz és nyomásszint súlyosbította a rák kialakulását. Yusuf egy évvel ezelőtt hunyt el az elszenvedett fájdalom terhével. 

Mint már említettük, három női hallgatót ugyanazon okokból tartanak rács mögött. A Bakırköy Nők zárt börtönében tartják őket fogva. Nevük Nimet Ecem Gönüllü, Nagihan Yavuz és Sena Ogut Alan. Ezek a lányok 20 évesek voltak, amikor letartóztatták őket. Nagihan 2022. március 1-jén elvesztette édesapját, de nem tudott részt venni apja temetésén. Nimet Ecem viszont mártír lánya. Apja hároméves korában mártírhalált halt, miközben a török légierő (TAF) főhadnagyaként szolgált. Bár mártír lánya, életfogytiglani börtönbüntetést kapott egy alaptalan vád miatt, mely szerint egy terrorszervezet tagja. A másik női fogvatartott apja egy TAF-tól visszavonult tiszt. Ennek ellenére életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert “áruló” és “terrorista” volt.

Melek Çetinkaya egy európai értekezés tárgyává vált. Helena Vodopija, aki turkológiát és antropológiát végzett, július 15-én és az azt követő időszakban találkozott Melekkel a luxemburgi egyetem európai emberi jogi és demokratizálódási mesterképzésének keretében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt katonai hallgatók és családjaik emlékeiről szóló diplomamunkájához. 

Melek Çetinkaya háromgyermekes anya volt, szerény életet élt Törökországban. 2016. július 15-én este az utcán igazságot kereső és követelő anya lett. Addig folytatja jogi küzdelmét, amíg el nem éri az összes önkényesen fogva tartott kadét szabadon bocsátását.

 

Írta: Berkan Doğan Ünes
Szerkesztette: Olga Ruiz Pilato
Fordította: Gyaraki Réka

Az eredeti cikk angol nyelven elérhető az alábbi linken: https://brokenchalk.org/melek-cetinkaya-a-mothers-struggle-for-justice/

 

Sources;

[i] https://politurco.com/arrest-of-ms-melek-cetinkaya-is-an-intervention-to-democracy.html [Accessed on 03/04/2022]

[ii] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[iii] Ibid.

[iv] Ibid.

[v] https://www.duvarenglish.com/human-rights/2020/01/25/my-son-is-not-a-coup-plotter-a-mothers-struggle-to-prove-her-cadet-sons-innocence [Accessed on 03/04/2022]

[vi] https://www.youtube.com/watch?v=ND5snMwA2JQ [Accessed on 03/04/2022]

[vii] Ibid.

[viii] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[ix] https://www.youtube.com/watch?v=7HB6cRgf15w [Accessed on 03/04/2022]

[x] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[xi] https://www.youtube.com/watch?v=tofQTvdJlqk&t=290s [Accessed on 03/04/2022]

[xii] https://ahvalnews.com/tr/melek-cetinkaya/melek-cetinkaya-avrupada-tez-konusu-oldu [Accessed on 03/04/2022]

 

*Crop image from: https://www.tr724.com/melek-cetinkayanin-ogluna-hucre-cezasi/

Ilham Tohti: Egy aktivista az igazságtalansággal szemben

Ilham Tohtit*, a pekingi Minzu Egyetem egykori ujgur közgazdászprofesszorát, akit a Guardian nemrégiben “kínai Mandelaként” emlegetett, 2014. január 14-én vették őrizetbe szeparatizmus, etnikai gyűlöletre való uszítás és terrorista tevékenységek támogatásának vádjával, mivel nyíltan bírálta a kínai kormányzati politikát.  Letartóztatását követően a 2014. szeptember 17. és 18. között lezajlott kétnapos koncepciós per során Ilhamot bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mely nagy megrázkódtatást jelentett számos külföldi és hazai megfigyelőnek, barátnak és szervezetnek, akik támogatták Ilhamot kiemelkedő és megfélemlítő aktivizmusában, mely a kisebbségi etnikai ujgurok autonómiáját, nyelvi, kulturális és vallási jogait védte. Az ujgurok egy török nyelvű és többségében muzulmán népcsoport, amely többnyire a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen lakik. Ilhamot “az ujgur nép lelkiismeretének” nevezik.

 

Háttér

Ilham aktivizmusa 1994-ben kezdődött, amikor elkezdett írni az ujgurok által a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen elszenvedett jogsértésekről. 2006-ban az interneten folytatta a figyelemfelkeltést, amikor más tudósokkal közösen megalapította az “Uyghur Online” weboldalt (uighurbiz.org). A weboldal egy kínai nyelvű platform volt, amely az ujgur kisebbség és a han kínaiak közötti folyamatos megosztottság áthidalására törekedett.  A platform lényegében olyan térként szolgált, amelyen Ilham hallathatta az ujgurok hangját és érdekeit belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. Részletesen beszámolt arról, hogy az ujgurok úgy érezték, hogy az társadalom többi része lenézi őket, és a kínai kormány megfeledkezik róluk a társadalmi-gazdasági fejlődéssel kapcsolatban. Ilham meghívta a han kínaiakat egy nyitott, békés és racionális platformra, hogy megvitassák eltérő nézeteiket, mert mint hangsúlyozta, a han nem az ujgurok ellenségei, annak ellenére, hogy diszkriminatív és gyakran erőszakos hozzáállásuk van velük szemben.

Weboldalán keresztül Ilham békés és holisztikus megközelítést hirdetett, és egyszer sem szított erőszakot. Gondosan ügyelt arra, hogy nehogy összeütközésbe kerüljön a kormányzati törvényekkel vagy a civil társadalomban létező mögöttes megállapodásokkal. A weboldal azonban elkezdte vonzani a kínai kormány irigységét, amely először 2008 júniusában zárta le a weboldalt, mielőtt Kína otthont adott volna az olimpiai játékoknak. A kormány azzal indokolta a leállítást, hogy nyilvánosságra hozta a külföldön élő úgynevezett ujgur szélsőségesekkel való kapcsolatokat. A 2009. július 5-én Urumqi-ban, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület fővárosában kitört nagy etnikai zavargások és az iszlám agresszívabb olvasata által inspirált terrortámadások  körülbelül 200 ember halálát okozták, míg további 18.000-et vettek őrizetbe, és körülbelül 34-37-en tűntek el. 

Ezt követően Ilham nyíltan beszélt az esetről, és közzétette az eltűntek nevét és arcát, ami végül július 14-én házi őrizethez, majd nagyjából öt hétig tartó magánzárkájához vezetett, amíg nemzetközi nyomásra szabadon nem engedték.

Egy másik döntő pillanat akkor jött el, amikor Ilham és lánya, Jewher a repülőtéren voltak, hogy felszálljanak egy amerikai járatra, mert Ilham vendégkutatóként kapott állást az Indiana Egyetemen. A hatóságok megállították, összeverték, őrizetbe vették Ilhamot, míg lányát, Jewhert egyedül az Egyesült Államokba tartó járatra tették. Ez az eset Ilham történetének csúcspontját jelentette. 2013 októberében egy ujgur család lezuhant a dzsipjével a Tienanmen téri Jingshui hídról, melyet felgyújtottak. A kínai kormány terrortámadásnak minősítette a balesetet, melynek következtében Ilham növelte láthatóságát Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok külföldi médiájában, ez viszont ahhoz vezetett, hogy “politikai rendőrök” csapódtak be Ilham autójába november 2-án, amikor épp úton volt a repülőtérre, hogy felvegye az édesanyját.

A hatóságok erőszakot és megfélemlítést alkalmaztak, és családja épségével fenyegetődztek, ha nem hagy fel a külföldi médiával.  Miközben Ilhamot nyomás alá helyezték, hogy hagyjon fel aggodalmainak hangot adásával, Ilham egyre gyakrabban kezdte kifejezni biztonsága miatti aggodalmát barátainak, és némileg prófétai módon telefonon nyilatkozott Mihray Abdilimnek, a Szabad Ázsia Rádió ujgur riporterének, hogy az állambiztonsági ügynökök megnövelt megfigyelése alatt áll és úgy érzi, hamarosan elnémul a hangja. Ezen aggodalmára hivatkozva kérte, hogy utolsó szavait rögzítsék és csak őrizetbe vétele után tegyék közzé.

Letartóztatás, bántalmazás és koncepciós per

2014 januárjában mintegy 20 rendőr razziázott Ilham pekingi lakásán, és verték össze a férfit két kisgyermeke előtt. Őrizetbe vették, és véglegesen letiltották a weboldalát. Másnap Hong Lei, a kínai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy “büntetőjogi őrizetbe vették”. Az őrizetbe vételével kapcsolatos vádakat februárban hozták nyilvánosságra, amikor a Közbiztonsági Hivatal bejelentette, hogy hivatalosan “szeparatizmus” vádjával tartóztatták le, mely egy homályos vád, ami lehetővé teszi a halálbüntetést. Továbbá azzal vádolták, hogy követőket toborzott a weboldala segítségével. Ilham letartóztatása új támogatási hullámot indított, főként azon az alapon, hogy láthatóan a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület függetlenségére irányuló felhívások ellen érvelt, és támogatta, hogy a régió Kína része maradjon. A Foreign Policy weboldal a bizonyítási jegyzőkönyve részeként közzétette elemzését Ilham több archivált cikkéről, és sehol sem találtak a szeparatizmus vagy a függetlenedés nyílt vagy burkolt megemlítését.

Ilhamot öt hónapig nem nyilvános helyen tartották fogva, elzárva a családdal vagy a barátokkal való minden kapcsolattól, és június 26-ig visszatartották attól is, hogy találkozzon ügyvédjével, Li Fangpinggal. Később Li arról számolt be, hogy Ilhamot szándékosan legyengítették azáltal, hogy fogva tartásának első 20 napján bilincsben tartották és március első 10 napjában megtagadták tőle a halal ételt. Ezek a cselekmények a nemzetközi jog megsértésének minősülnek, és vitathatatlanul a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés hatálya alá tartoznak. Sokan azt hiszik és attól tartanak, hogy Ilhamot esetleg meg is kínozták.

Ilham csak nyolc hónapnyi elhamarkodott és igazságtalan tárgyalás után láthatta családját. Szeptember 23-án bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám ő tagadja az ellene felhozott vádakat.  A tárgyalás során az ügyészek azzal vádolták, hogy Ilham a terroristákat hősökként ábrázolta az osztályaiban, nemzetközivé tette az “ujgur kérdést”, és felhasználta a diákok vallomásait, amelyeket feltételezhetően kényszer hatására tettek. Néhány diákot Ilham letartóztatása után kényszerű házkutatásnak vetettek alá, őrizetbe vettek, és néhányan közülük hosszú időre eltűntek, ezzel segítve az ügyészek kísérletét egy terhelő ügy felépítésére, azt állítva, hogy Ilham nem az a békés ember volt, akinek kikiáltotta magát, hanem veszélyes volt Kína biztonságára, és el kellett hallgattatni azzal, hogy bezárták.

Ilham küzdelme mögött

De miről is szól valójában Ilham Tohti esete? Az ujgur-han feszültségek a Kínai Népköztársaság (KNK) megalapítása óta fennállnak, az időről időre kirobbanó zavargások formájában jelennek meg, ezáltal szigorúbb politikát válta ki az ujgurokkal szemben, különösen azután, hogy Hszi Csin-ping 2013 márciusában átvette a kormány vezetését, majd ugyanazon év decemberében bemutatta a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület “nagy stratégiai tervét”, mellyel kapcsolatban Ilham aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ujgurokra nehezedő nyomás hamarosan növekedni fog. A kínai kormány a kérdést “ujgurkérdésként” vagy “hszincsiangi problémaként” fogalmazta meg, amelyet a kínai történelemben évszázadok óta létező szinifikációs folyamattal próbáltak megoldani, és amely az integráció helyett az asszimiláció előmozdítását vonja maga után.

Később olyan politikával próbálta arra ösztönözni a han kínaiakat, hogy vándoroljanak a régióba, amelyek a hanokat részesítették előnyben az ujgurokkal szemben, és amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődés egyensúlyhiányához vezettek. Ilham áldozatul esett annak, hogy Kína cenzúratechnológiát és törvényeket alkalmaz, ahol ma már a Sina Weibo Twitter-szerű alkalmazásának egyetlen bejegyzése is börtönbe juttathatja szerzőjét, ha látszólag kritizálja a kínai kormányt.  Ilham bebörtönzése azt bizonyítja, hogy a kínai kormány nem ismeri el az ujgurok és a han közötti hidat. Válaszul az ujgurok által 2014 márciusában a kunmingi vasútállomáson a han kínaiak ellen elkövetett feltételezett terrortámadásra a kormány “népi háborút hirdetett a terror ellen” és 2014-ben tudósokat, aktivistákat, újságírókat, írókat és emberi jogi ügyvédeket vett célba.

Az ellentmondás abban rejlik, hogy az internet elsődleges eszközként szolgál az emberek földrajzi, társadalmi, kulturális és nyelvi határokon átnyúló összekapcsolására, és amelyen a mai kereskedelem és kommunikáció nagy része zajlik. Ehelyett a kínai kormány “Nagy Tűzfala” megakadályozza a külföldi tartalmak Kínába való belépését, és az internetet elhomályosító eszközként használja a digitális tartalom cenzúrázására és ellenőrzésére Kína imázsának, érdekeinek és politikájának jóváhagyott narratívája szerint, kriminalizálva a “pletykák” online terjesztését, és előzetes regisztrációra kötelez minden olyan online fiókot, amely politikai véleményeket vagy nyilatkozatokat oszt meg.

 

Ezen esszé szerzőjeként és a Broken Chalk-nál dolgozó kollégáimmal együtt szoros affinitást érzek Ilham Tohti és sok más hozzá hasonló ember tragikus történetéhez, mert nekem is van egy személyes blogom, ahol az aktuális globális ügyekkel kapcsolatos aggodalmaimat tárgyalom. A szólásszabadság gyakorlása úgy, ahogyan Ilham tette a “hídblogján” keresztül, nem bűncselekmény, és ezért nem is lenne szabad igazságtalanul terrorista támogatónak, drogkereskedőnek, fegyverárusnak vagy amerikai ügynöknek bélyegezni Ilhamot. Ilham csupán arra törekedett, hogy rávegye az ujgurokat és a hanokat, hogy beszélgetéseket folytassanak, figyelmen kívül hagyják nézeteltéréseiket, és egységesebbé váljanak, mint áltagos mindennapi emberek. Úgy döntött, hogy békés és tájékozott módszerekkel oktat másokat az ujgurokról, akik ellenzik azt a narratívát, amely terroristaként, gonoszként és a kínai társadalom szellemiségére vagy alapjaira nézve biztonsági kockázatként tekint rájuk. 

Ehelyett Ilham a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok politikai mártírává vált, számos elismerést kapott az emberi jogok és szabadságok védelméért és kiterjesztéséért,  valamint rávilágított arra a bizonytalan helyzetre, amellyel az ujgurok 2017 óta szembesülnek Kína internálótáboraiban, ahol számos emberjogi jogsértés történik verés, kínzás, nemi erőszak, gyilkosság, kényszermunka és az ujgur nők sterilizálása formájában.

Ilhamra végső soron úgy emlékeznek, mint tájékozott és bátor ember, ki erejét és elszántságát arra használta, hogy harcoljon az ujgur etnikumért, és a kínai hatóságok igazságtalanságával és megfélemlítésével szemben is fellépett. 

*Ha többet szeretne olvasni és megtudni Ilham Tohtiról, van egy nemrégiben megjelent kiadvány, melynek címe: “Mi, ujgurok nem szólunk: Egy bebörtönzött író beszél” (Verso Books). Ez egy sor összegyűjtött esszé és cikk Ilhamtól a fogva tartása előtti időszakból. A puhakötésű és az e-könyv változat a következő címen érhető el: https://bit.ly/3wiP6Mv

 

Írta: Karl Baldacchino

Szerkesztette: Olga Ruiz Pilato 

Fordította: Gyaraki Réka

 

Sources;

[i] Kennedy, H. (2022) ‘We Uyghur’s Have No Say by Ilham Tohti Review – A People Ignored’. The Guardian. Available online from: https://www.theguardian.com/books/2022/mar/09/we-uyghurs-have-no-say-ilham-tohti-review-background-genocide-china [Accessed on 20/03/2022].

[ii] Makinen, J. (2014) ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’. Los Angeles Times. Available online from: https://www.latimes.com/world/worldnow/la-fg-wn-china-detention-professor-20140117-story.html#axzz2qljh0LfJ [Accessed on 19/03/2022]; see also Wong, E. (2014) ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’. The New York Times. Available online from: https://www.nytimes.com/2014/09/18/world/asia/separatism-trial-of-ilham-tohti-uighur-scholar-begins-in-china.html?_r=0 [Accessed on 19/03/2022]; see also Wertime, D. (2014) ‘An Internet Where Nobody Says Anything’. China File. Available online from: https://www.chinafile.com/reporting-opinion/media/internet-where-nobody-says-anything [Accessed on 19/03/2022]; see also Amnesty International, ‘Academicus Ilham Tohti: Levenslang Gevangengezet’. Available online from: https://www.amnesty.nl/wat-we-doen/themas/sport-en-mensenrechten/ilham-tohti [Accessed on 19/03/2022]; see also Denyer, S. & Rauhala, E. (2016) ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’. The Washington Post. Available online from: https://www.washingtonpost.com/world/to-beijings-dismay-jailed-uighur-scholar-wins-human-rights-award/2016/10/11/d07dff8c-8f85-11e6-81c3-fb2fde4e7164_story.html [Accessed on 19/03/2022]; see also PEN America, ‘Ilham Tohti’. Available online from: https://pen.org/advocacy-case/ilham-tohti/ [Accessed on 19/03/2022].

[iii] Woeser, T. (2009) ‘Interview with Uyghur Scholar Ilham Tohti’. YouTube. Available online from: https://www.youtube.com/watch?v=aQT0iN1nMk8 [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also Johnson, I. (2014) ‘”They Don’t Want Moderate Uighurs”’. China File. Available online from: https://www.chinafile.com/library/nyrb-china-archive/they-dont-want-moderate-uighurs [Accessed on 19/03/2022].

[iv] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’; see also Tom Lantos Human Rights Commission, ‘Ilham Tohti’. United States Congress. Available online from: https://humanrightscommission.house.gov/defending-freedom-project/prisoners-by-country/China/Ilham%20Tohti#:~:text=Biography%3A%20Ilham%20Tohti%20is%20a,regional%20autonomy%20laws%20in%20China. [Accessed on 19/03/2022].

[v] ) ‘Interview With Uyghur Scholar Ilham Tohti’; see also PEN America (2014) ‘Ilham Tohti: 2014 PEN/Barbara Goldsmith Freedom to Write Award Winner’. YouTube. Available online from: https://www.youtube.com/watch?v=gm6YLWrnKPw [Accessed 19/03/2022].

[vi] Ibid.

[vii] ‘Ilham Tohti’. United States Congress; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[viii] known as 7/5 due to it being a sensitive date in China

[ix] ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also Tohti, I. (2013) ‘The Wounds of the Uyghur People Have Not Healed’. Radio Free Asia. Available online from: https://www.rfa.org/english/commentaries/wounds-07052013134813.html [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’.

[x] PEN America, ‘Ilham Tohti’.

[xi] Ibid.; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also Tohti, I. (2013) ‘Uyghur Scholar Tohti Speaks About His Concerns Before Detention’. Radio Free Asia. Available online from: https://www.rfa.org/english/news/uyghur/interview-02072014182032.html [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’.

[xii] ‘Uyghur Scholar Tohti Speaks About His Concerns Before Detention’; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’.

[xiii] PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’; see also ‘Ilham Tohti’. United States Congress; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[xiv] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’

[xv] Ibid.; see also ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’; see also Cao, Y. (2014) ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’. China File. Available online from: https://www.chinafile.com/reporting-opinion/china-2014-through-eyes-human-rights-advocate [Accessed on 20/03/2022].

[xvi] ‘Academicus Ilham Tohti: Levenslang Gevangengezet’; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’.

[xvii] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’.

[xviii] PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also European Foundation for South Asia Studies, ‘Language, Religion, and Surveillance: A Comparative Analysis of China’s Governance Models in Tibet and Xinjiang’. Available online from: https://www.efsas.org/publications/study-papers/comparative-analysis-of-governance-models-in-tibet-and-xinjiang/ [Accessed on 20/03/2022].

[xix] Ibid.; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[xx] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’.

[xxi] Ibid.

[xxii] Ilham Tohti is the recipient of PEN America’s 2014 PEN/Barbara Goldsmith Freedom to Write Award, the 2016 Martin Ennals Award for human rights defenders who show deep commitment and face great personal risk, Liberal International’s 2017 Prize for Freedom, was nominated in 2019 and 2020 for the Nobel Peace Prize, and awarded in 2019 Freedom Award by Freedom House, the Vaclav Havel Human Rights Prize by the Parliamentary Assembly of the Council of Europe (PACE), and the Sakharov Prize for Freedom of Thought.

[xxiii] ‘We Uyghur’s Have No Say by Ilham Tohti Review – A People Ignored’; see also ‘Academicus Ilham Tohti.

 

*cover photo taken from: https://www.omct.org/fr/ressources/declarations/ilham-tohti-2016-martin-ennals-award-laureate-for-human-rights-defender

Nuriye Gülmen: Hatéves küzdelem a Törökországban történő rendszeres visszaélések ellen

Nuriye Gulmen

Közel hat évvel ezelőtt, 2016. július 15-én Törökországot megrázta egy puccskísérlet, amelyet a török kormány szerint Fetullah Gülen, az 1999 óta az Egyesült Államokban önszántából száműzetésben élő török tudós-klerikus tervelt ki. Gülen kitartóan tagad minden ilyen jellegű vádat.[i] A kísérletet követő napon a török kormány szükségállapotot rendelt el, és elfogadta a 667-676. számú sürgősségi végrehajtási rendeleteket, amelyek elsősorban a médiát és az újságírókat cenzúrázták,[ii] majd 2017. január 6-án a 679. számú rendelet mellékleteiben név szerint kiterjesztette a hatályt több ezer köztisztviselőre, rendőrre, fegyveres erő alkalmazottjára, egyetemi tanárra és más egyetemi alkalmazottakra.[iii] Ennek következtében összesen több mint 150 000 ember veszítette el az állását, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését, mozgásszabadságukat korlátozták, és életük folyásának meghatározó részévé vált a kormány azon vádja, hogy kapcsolatban álltak a puccsal.

 

Ezen események által érintett személlyé vált Nuriye Gülmen is, aki 2012-ben még a Selçuk Egyetem török összehasonlító irodalomtudományi professzoraként dolgozott, a puccskísérletet megelőzően, 2015-ben pedig az Eskişehir Osmangazi Egyetem kutatóasszisztenseként tevékenykedett.[iv] Gülmen akadémiai tevékenységei mellett a törökországi intézményekben történő visszaélések elleni aktivizmus és jogi csaták történetével is foglalkozott, mivel professzori kinevezése után személyesen is érintetté vált egy politikai perben, melynek során 109 napig volt jogtalanul őrizetben. Ez késleltette tanulmányait és az Eskişehirbe való visszahelyezését is.[v]

Gülment pont a puccskísérlet napján helyezték vissza kutatói állásába azonban az események fényében másnap az Eskişehirből újból felfüggesztették azon frissen kiadott rendeletek nyomán, amelyek több ezer tudóssal együtt Gülment is azzal vádolták, hogy tagja a FETÖ-nek, azaz a török kormány által terrorista szervezetnek nyilvánított Gülent támogató mozgalomnak.

Amikor Gülment 2016. november 9-én felfüggesztették, aktív ellenállásba kezdett. Gülmen a jogtalan felfüggesztések és elbocsájtások ellen tiltakozott és minden nap kitartóan követelte az Eskişehiri pozíciójába való visszahelyezését az ankarai Yüksel utcában található Emberi Jogi Emlékmű előtt. Az emlékmű a Felsőoktatási Tanács székhelyénél van elhelyezve, mely intézménynek hivatali kötelessége lenne válaszolni minden felsőoktatási rendszerben történő igazságtalansággal kapcsolatban megfogalmazott követelésre, így Gülmenére is.[vi] Az Emberi Jogi Emlékmű előtt történő tiltakozás Gülmen szerint egy „forradalmi hagyomány” volt, amelynek célja a figyelem felkeltése és nyomásgyakorlás a kitűzött cél eléréséhez, ebben az esetben a szükségállapot megszüntetésének és az közalkalmazotti és tudományos területen történt elbocsátások semmissé tételének eléréséhez.[vii]

Gülmen egyedül kezdte meg a tiltakozást, mely során összesen 26 alkalommal tartóztatták le. Tevékenységét egyre nagyobb érdeklődéssel követte nyomon mind a külföldi és a hazai sajtó: az online WordPress blogján publikálták Gülmen tapasztalatait megmozdulásaival kapcsolatban, míg a CNN a 2016-os év nyolc kiemelkedő nője közé választotta Gülment tiltakozásának ötvenedik napján.[viii] A nőt érő figyelem még jelentősebbé vált a 2017. január 6-i kormányrendelet után, mely értelmében többek között Gülment is végleg elbocsátották az Eskişehirből.

A nő ennek következtében ellenállási stratégiáit új szintre emelte, és 2017. március 9-én éhségsztrájkba kezdett Semih Özakça általános iskolai tanárral együtt.[ix] Az éhségsztrájk hatására 2017. május 2-án a kormány vádiratot nyújtott be az ankarai büntetőbírósághoz, amelyben Gülment és Özakçát a terrorszervezetként nyilvántartott Forradalmi Népi Felszabadítási Párt-Front (DHKP-C) tagjaiként azonosították és azzal vádolták őket, hogy részt vesznek a párt tiltott tevékenységeiben. A vádirat nyomán Gülmen és Özakça 2017. május 23-ig rendőrségi őrizetbe került és az ankarai Sincan börtönben raboskodott.[x] A bíróság azzal indokolta letartóztatásukat, hogy „szabadlábon akadályoznák az igazságszolgáltatást”. A bíróság indoklása azonban nem volt megalapozott, tekintve, hogy a két tanár ellen benyújtott vádak nem tartalmaztak bizonyítékokat, továbbá Gülmen és Özakça is tagadta a DHKP-C-vel való bármilyen kapcsolatát. Ennek alátámasztására a tanárok ügyvédje még a bűnügyi nyilvántartásukat is nyilvánosságra hozta, hogy bebizonyítsa, Gülmennek és Özakçának semmilyen kapcsolata nincs a szervezettel. Mindeközben Szulejmán Soylu belügyminiszter és minisztériumának kutatási és tanulmányi központja mindent megtett, hogy megszilárdítsák a vádakat a tanárok ellen.[xi]

 

A tanárok további emberi jogi jogsértésekkel néztek szembe, mivel a börtönőrök a törvény szerint az érintett személyek beleegyezése nélkül is beavatkozhatnak és véget vethetnek az éhségsztrájknak. Ez azonban sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot vagy büntetést is eredményezhet az érintett személyek irányába.[xii]

Az Ankarai Ügyvédi Kamara elnöke, Hakan Canduran és néhány kollégájának látogatása során Gülmen kifejezte, milyen szörnyű helyzetbe kerültek Özakçával, ahol „az igazságszolgáltatás éppúgy épül le, mint [Gülmen] izmai” az éhségsztrájk következtében. Ekkor a nő már képtelen volt nyakát segítség nélkül felemelni, mozgatni a karját vagy tollat fogni. Canduran ennek hatására felszólította a kormányt, hogy a társadalmi megbékélés érdekében vessen véget az éhségsztrájknak, és tárgyaljon a tanárokkal és azokkal, akiket igazságtalanul érintettek a szükségállapot-rendeletek.[xiii] Ezen kérések azonban nem teljesültek, így 2017 közepén Gülmen és Özakça az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához is beadvánnyal fordult szabadságvesztésük megszüntetése érdekében, mivel éhségsztrájkjuk addigra már nyilvánvaló egészségügyi kockázatot jelentett. Keresetüket azonban mindkét bíróság elutasította arra hivatkozva, hogy az éhségsztrájk következtében felmerülő kockázatok nem voltak életveszélyesek, illetve életveszély esetén is a megfelelő orvosi intézkedések állnának rendelkezésükre.[xiv]

Gülmen egészségi állapota egyre súlyosabbá vált, így végül 2017. szeptember 26-án átszállították a Numune kórházi cellába. Közben a bíróság Gülment bűnösnek találta a DHKP-C-vel fenntartott (állítólagos) kapcsolatai miatt, és 6 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte. Azonban Gülmen a bíróság döntése elleni fellebbezésének elbírálásáig és Özakça októberi szabadlábra helyezése után, december 1-jén végül a nőt is szabadon engedték bírósági felügyelet mellett.[xv]

Szabadulásukkal Gülmen és Özakça folytatták tiltakozásukat az Emberi Jogi Emlékmű előtt, azonban 2018. január 26-án felhagytak az éhségsztrájkkal, miután a Szükségállapoti Kormánybizottság elutasította őket, mely bizottság a munkájukból a szükségállapot elrendelésével felmentett dolgozók fellebbezését vizsgálta felül. Gülmen és Özakça így újból az igazságszolgáltatási rendszerben igyekeztek erőfeszítéseiknek érvényt szerezni, hangsúlyozva, hogy ellenállásuk nem ért véget.[xvi] A 324 napos éhségsztrájk után Gülmen 59 kilogrammról 33,8 kilogrammra fogyott, mely demonstrálja a nő elkötelezettségét követelései mellett, vagyis a kormány visszaéléseinek megszüntetését, munkahelyi pozíciókba történő visszahelyezéseket, illetve emberi jogok tiszteletben tartását.[xvii]

Gülmen legközelebb akkor került reflektorfénybe, amikor 2020. augusztus 11-én tisztázatlan körülmények között ismét letartóztatták az isztambuli Idil kulturális központban tartott rendőrségi razzia során, mely központot a Grup Yurum nevű baloldali népzenei együttes működtette.[xviii] Még abban az évben Gülment és más letartóztatott személyeket kizártak az Oktatási és Tudományos Dolgozók Szakszervezetéből (Eğitim-Sen), mivel a nyilvánosság előtt „Yüksel Resistanceistaként”, azaz ellenállóként szerepeltek.[xix]

Az utolsó nyomon követhető fejlemény Gülmennel és Özakçával kapcsolatban 2021. november 4-én történt, amikor a páros az Alkotmánybírósághoz fordult az őket ért jogsérelmekkel kapcsolatban. Ezen beadványukat azonban elutasították arra hivatkozva, hogy egy régebbi ügy során ugyanezeket a bizonyítékokat mutatták be a tanárok, valamint, hogy beadványuk nem tartalmazott konkrét bizonyítékokat azzal kapcsolatban, hogy valóban jogsérelem érte őket munkahelyi pozíciójuk elvesztése és letartóztatásuk során. A bíróság azt is szóvá tette, hogy szerinte a két tanár nem merített ki minden hazai eszközt ügyük érdekében az Alkotmánybírósághoz benyújtott keresetük előtt.[xx]

Nuriye Gülmen történetén keresztül kirajzolódik, hogyan vett a török kormány és intézkedéseik több százezer embert igazságtalanul és alaptalanul célba 2016 óta. Akik pedig úgy döntöttek, hogy ezen igazságtalanságokkal szembe szállnak, súlyos retorzióval és elnyomással néztek és néznek szembe a mai napig.

A Broken Chalk felszólítja a török kormányt és az érintett hatóságokat, hogy komolyan vizsgálják felül intézkedéseiket, melyek ezreket fosztottak meg munkahelyeiktől vagy akár a lehetőségtől, hogy elhagyhassák Törökországot. A szervezet különösen fontosnak tartja Nuriye Gülmen és Semih Özakça, és a velük hasonló sorsra jutott személyek visszahelyezését az oktatás területén betöltött pozícióikba, ugyanis eltávolításuk minden bizonnyal csökkentette az oktatáshoz való hozzáférést és annak minőségét Törökországban.

 

 

Írta: Karl Baldacchino

Fordította: Farkas Johanna

Translated from : https://brokenchalk.org/nuriye-gulmen-a-six-year-struggle-against-systematic-abuses/

Sources:

[i] Jones, T. (2018) ‘Two Turkish Teachers End Almost 11-Month Hunger Strike’.  DW. Available online from: https://www.dw.com/en/two-turkish-teachers-end-almost-11-month-hunger-strike/a-42318478 [Accessed 08/03/2022]; Işık, A. (2017) ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like my Muscles’’. DW. Available online from: https://www.dw.com/en/in-turkey-hope-for-justice-is-fading-away-just-like-my-muscles/a-39482207 [Accessed 08/03/2022].

[ii] Grabenwarter, C. et al. (2017) ‘Draft Opinion on the Measures Provided in the Recent Emergency Decree Laws with Respect to Freedom of the Media’. European Commission for Democracy Through Law (Venice Commission). Available online from: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL(2017)006-e [Accessed on 08/03/2022], pp. 3-4.

[iii] Decree-Law No. 679 (6th January 2017) ‘Measures Regarding Public Personnel’. Available online from: https://insanhaklarimerkezi.bilgi.edu.tr/media/uploads/2017/02/09/KHK_679_ENG.pdf [Accessed 08/03/2022], p. 1.

[iv] Halavut, H. (2017) ‘Interview with Nuriye Gülmen: ‘I Have More Hope Today Than I Did on the First Day’’.  5 Harliler. Available online from: https://www.5harfliler.com/interview-with-nuriye-gulmen/ [Accessed on 08/03/2022].

[v] Ibid.

[vi] Ibid.

[vii] Ibid.; see also Gülmen, N. (2016) ‘DİRENİŞİN TALEPLERi’. Available online from: https://nuriyegulmendireniyor.wordpress.com/2016/11/08/basin-aciklamasina-cagri/ [Accessed on 08/03/2022]; see also Wikipedia (2022) ‘Nuriye Gülmen’. Available online from: https://en.wikipedia.org/wiki/Nuriye_G%C3%BClmen#cite_note-18 [Accessed 08/03/2022].

[viii] Ibid.

[ix] Ibid.; see also Amnesty International (2017) ‘Urgent Action: Fear for Hunger Strikers’ Wellbeing’. Available online from: https://www.amnesty.org/en/wp-content/uploads/2021/05/EUR4463402017ENGLISH.pdf [Accessed on 08/03/2022].

[x] ‘Urgent Action: Fear for Strikers’ Wellbeing’.

[xi] Cumhuriyet (2017) ‘Criminal Record of Gülmen and Özakça, Declared ‘Terrorists’ by Minister Soylu’. Available online from: https://www.cumhuriyet.com.tr/haber/bakan-soylunun-terorist-ilan-ettigi-gulmen-ve-ozakcanin-adli-sicil-kaydi-748105 [Accessed on 08/03/2022]; see also NTV (2017) ‘Statements by Minister Soylu about Semih Özakça and Nuriye Gülmen’. Available online from: https://www.ntv.com.tr/turkiye/bakan-soyludan-aclik-grevi-yapan-nuriye-gulmenle-ilgili-aciklamalar,Jg2i0I634EyPWqK_cXdIbg [Accessed on 08/03/2022]; see also Milliyet (2017) ‘The Unending Scenario of a Terrorist Organisation: “The Truth of Nuriye Gülmen and Semih Özakça”’. Available online from: https://web.archive.org/web/20170813220846/http://www.milliyet.com.tr/bir-teror-orgutunun-bitmeyen-senaryosu-ankara-yerelhaber-2179760/ [Accessed on 08/03/2022].

[xii] ‘Urgent Action: Fear for Strikers’ Wellbeing’; see also ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like My Muscles’.

[xiii] ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like My Muscles’.

[xiv] Armutcu, O. (2017) ‘The Constitutional Court Rejected the Appeal Against the Detention of Nuriye Gülmen and Semih Özakça’ Hurriyet. Available online from: https://www.hurriyet.com.tr/gundem/anayasa-mahkemesi-nuriye-gulmen-ve-semih-ozakcanin-tutukluluguna-yapilan-itirazi-reddetti-40503721 [Accessed on 08/03/2022]; see also Cakir, A. (2017) ‘ECHR Rejects Semih Özakça and Nuriye Gülmen’s Application’. Voice of America. Available online from: https://www.amerikaninsesi.com/a/aihm-semih-ozakca-ve-nuriye-gulmen-in-basvurusunu-reddetti/3969669.html [Accessed on 08/03/2022].

[xv] Bianet (2017) ‘Nuriye Gülmen Released’. Available online from: https://bianet.org/english/human-rights/192100-nuriye-gulmen-released [Accessed on 08/03/2022].

[xvi] ‘Two Turkish Teachers End Almost 11-Month Hunger Strike’.

[xvii] Ibid.

[xviii] Duvar English (2020) ‘Dismissed Turkish Academic, Known for Hunger Strike, Arrested Again’. Available online from: https://www.duvarenglish.com/human-rights/2020/08/11/dismissed-turkish-academic-known-for-hunger-strike-arrested-again [Accessed on 08/03/2022].

[xix] Yeni Bir Mecra (2020) ‘Critical Decisions in Eğitim-Sen: Nuriye Gülmen was Expelled’. Available online from: https://yeni1mecra.com/egitim-sende-kritik-kararlar-nuriye-gulmen-ihrac-edildi/ [Accessed on 08/03/2022].

[xx] Ibid.

 

Kihívások a német oktatási rendszerben

Jól strukturált és elvárásokkal teli oktatási rendszere miatt Németországban rendkívül magas az oktatási színvonal. A diákokat a tanulmányaik minden szakaszában szigorúan értékelik, olyannyira, hogy ha egy diák két vagy több tantárgyból nem éri el az előírt minimális osztályzatot, akkor az egész évet meg kell ismételnie, hogy megfeleljen a következő osztályba lépéshez szükséges követelményeknek. A német oktatási intézmények eredményességét jellemzi a tanulmányok befejeztével munkahelyi stabilitással rendelkező fiatalok jelentős aránya, az ingyenes oktatás, a szakképzett pedagógusok magas száma, az alacsony ifjúsági munkanélküliségi adatok, és a gyerekek tanulási stílusához igazodó osztályok. Mindazonáltal vannak Németországban orvoslásra váró problémák az oktatási rendszerben.

 

Az iskolarendszer felépítése

 

Németországban a középfokú oktatásban háromszintes rendszer működik, amely az általános iskola befejezése után képességek szerint rangsorolja a tanulókat. Ez a rendszer határozza meg aztán hogy a diákok folytathatják-e tanulmányaikat a felsőoktatásban vagy sem. A rendszer azonban megkérdőjelezhető módon negyedik osztálytól kezdi rangsorolni a gyerekeket tanári ajánlások alapján, ami sok esetben túl korainak bizonyul.

A német tartományok – Bajorország kivételével – felhagytak a három szintű iskolai rendszerre épülő modellel, melyet az akadémikusan orientált gimnázium (Gymnasium), a szakképzésre és bizonyos mértékű akadémiai képzésre szakosodott reáliskola (Realschule) és a szakképzésre szakosodott főiskola (Hauptschule) hármasa képzett. A gimnáziumon kívül a leggyakrabban kínált iskolatípusok ma az integrált (mindhárom pálya együtt), a félig integrált (fő- és reáliskola együtt) és a kooperatív (mindhárom vagy két pálya együtt, 6. osztálytól kezdődő teljesítményalapú nyomon követessel). Az oktatási követelmények és iskolák működése azonban a német tartományok maguk határozzák meg, mely így jelentős különbségeket eredményez a különböző tartományokban képzett diákok oktatásban elsajátított képességei között.

Ezenkívül a két-pályás oktatási modell a tanulókat megosztja azokra, akiket felsőoktatásra alkalmasnak tekintenek, míg a többieket a tízéves iskola befejezése után szakiskolákba irányítanak, mely rendszer így egyenlőtlenségeket eredményez: sok német diák felhagy tanulmányaival, és a szakképzési programok helyett inkább munkára felkészítő programokban vesznek részt. Továbbá a pedagógusok által preferált tanítási és osztályozási technikák közötti különbségek, valamint az általános iskolai tanárok pályaorientációs ajánlásainak jelentősége hozzájárul a németországi oktatási rendszer kihívásaihoz.

 

Társadalmi és gazdasági háttér

 

Németországban a gyermekek iskolai teljesítménye szorosan összefügg a szülők szociális és ökonómiai hátterével. A bevándorló családok gyermekei aránytalanul nagy mértékben érintettek a strukturális egyenlőtlenségekben. Tanulmányok évtizedek óta bizonyítják, hogy a kedvezőbb társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkező tanulók átlagosan jobban teljesítenek társaiknál, még akkor is, ha kevésbé jólszituált társaik hasonló kognitív képességekkel rendelkeznek. Ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel kapnak ajánlást az ország legjobb oktatási intézményeibe, és nagyobb eséllyel jutnak be az egyetemre. A bevándorló családokból származó gyermekek esetében négyszer nagyobb a társadalmi, pénzügyi és oktatási kockázati tényezők hatása is, a nyugat- és észak-európai országokból származó tanulók nagyobb valószínűséggel szereznek egyetemi diplomát, mint a kelet-európai vagy törökországi diákok.

A bevándorló diákok és az alacsonyabb jövedelmű háztartásokból származó tanulók gyakran inkább vidéki településeken tömörülnek, mely tovább fokozza az esélyegyenlőtlenséget, mivel Németország vidéki területein az oktatási színvonal elmarad a városokétól.

Felmérések azt is bizonyítják, hogy a török, kurd vagy arab hátterű gyerekek – akiket Németországban „migráns gyerekeknek” neveznek, még akkor is, ha második vagy harmadik generációs bevándorlók – aránytalanul nagy számban (kétszer nagyobb eséllyel) vannak jelen a legalacsonyabb szintű oktatási intézményekben a nembevándorló családok gyermekeihez képest, ami fenntartja az amúgy is hátrányos helyzetű diákok marginális pozícióját a német társadalomban. Ezzel szemben a gimnáziumokban a „migráns gyerekek” rendkívül alulreprezentáltak.

Számos berlini általános és középiskolában az első generációs bevándorló gyerekeket más osztályokba különítik el a német anyanyelvű diákoktól, a hivatalos narratíva szerint azért, mert a német nyelvtudásuk nem elégséges ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani német anyanyelvű társaikkal. Valójában azonban sok bevándorló gyermek második nyelvként viszonylag folyékonyan beszéli a németet, mely elegendő lenne ahhoz, hogy német társaikkal egy osztályban tudjanak tanulni. A szegregáció valódi oka sajnos általában az etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés. A szegregált osztályokban nyújtott oktatási színvonal messze elmarad a német diákok számára biztosított színvonaltól. A diszkriminatív gyakorlat megbélyegzi a migráns tanulókat, akadályozza őket abban, hogy megfelelően beilleszkedjenek és hozzájáruljanak a német társadalomhoz, illetve sérti Németországnak az ICCPR 26. cikke szerinti, a 2. cikkel együtt értelmezett, a diszkrimináció tilalmára vonatkozó kötelezettségeit.

Az UNICEF 2018-ban 41 iparosodott országban vizsgálta az óvodás és iskoláskorú gyermekek oktatási esélyegyenlőségét. Németország a csoport középmezőnyében végzett, megelőzve az Egyesült Államokat és Ausztráliát, de olyan alacsonyabb gazdasági teljesítménnyel rendelkező országok mögé került, mint Litvánia, Dánia és az oktatási esélyegyenlőség biztosításának tekintetében első helyen álló Lettország. A német oktatási rendszernek tehát törekednie kell arra, hogy egyenlő esélyeket teremtsen minden diákja számára, anyagi és szociális helyzettől függetlenül.

 

Írta: Lerato Selekisho

Fordította: Farkas Johanna [Challenges in the German educational system]

 

Források

https://www.justiceinitiative.org/voices/hard-look-discrimination-education-germany

https://www.euractiv.com/section/non-discrimination/news/experts-criticise-inequality-in-german-schools/

https://tbinternet.ohchr.org/Treaties/CCPR/Shared%20Documents/DEU/INT_CCPR_NGO_DEU_14668_E.pdf

https://www.oecd.org/education/policy-outlook/country-profile-Germany-2020.pdf

https://www.deutschland.de/en/topic/knowledge/educational-equity-in-germany-current-challenges