Melek Çetinkaya: egy édesanya harca az igazságért

Melek Çetinkaya a katonai hallgató Taha Furkan Çetinkaya édesanyja. Melek hisz fia ártatlanságában, és megpróbálja hallatni a hangját a közösségi médián keresztül, hogy fiát, aki jelenleg börtönben van, szabadon engedjék. Çetinkaya asszony három és fél évig maradt otthon gyermekeivel, abban reménykedve, hogy az állam igazságot szolgáltat, míg végül úgy döntött, hogy az utcára vonul, hogy békés tüntetésekkel és felvonulásokkal tiltakozzon a kormány igazságtalansága ellen.  A török alkotmány szerint minden állampolgárnak joga van békésen tüntetni engedély, kő, bot vagy fegyver nélkül. Azonban minden alkalommal, amikor Melek tüntet, 390 török líra (TL) bírságot szabnak ki rá, és beviszik a rendőrségre, ahol órákig ott tartják. Az egyik alkalommal, amikor letartóztatták, arra kényszerítették, hogy két napig maradjon a terrorellenes osztályon (TEM).

Melek Çetinkaya kampányairól és békés tüntetéseiről ismert, melyekkel célja az emberek figyelmének felhívása fia közismert áldozattá válására, fia szabadon bocsátására és több száz más jogellenes letartóztatására. A tiltakozások oka az Erdogan-rezsim alatti nem hatékony török igazságszolgáltatási rendszer.

Melek fia, Taha, a török légierő akadémiájának katonai hallgatója volt. Taha nyári vakáción volt otthon, miután befejezte első évét a Légierő Akadémián. 2016. július 10-én, öt nappal a puccskísérlet előtt, a kadétokat meghívták az éves 3 hetes rutin katonai táborba. Ezek a táborok egyike volt azoknak a programoknak, amelyeket egy évvel előre meghatároztak és amelyek szerepeltek a katonai hallgatók éves programnaptárában.

Július 15-e reggelén Abidin Ünal tábornok, a légierő parancsnoka nem tervezett látogatást tett a kadét táborba és beszédet tartott a kadétoknak. Ünal minden évben meglátogatta a kadéttábort, de sosem anélkül, hogy előre bejelentette volna. Általában megtervezte látogatását a központba. A kadétok kitakarították a kempinget, főztek és karbantartották a tereket, és felkészültek a nagy horderejű látogatásokra. Mindezek után a látogatók találkoztak a kadétokkal. 

A kadétok az Osmangazi hídhoz érve áthaladtak a rendőrségi pontokon, de egyik rendőr sem kérdezte meg tőlük, hová mennek. A parancsnokoknál nem volt pénz, így amikor elérték az útdíjat, mindannyiuk átkelési díját a kadétok fizették készpénzzel, melyet egyénileg gyűjtöttek össze, majd átkeltek a hídon. A hatóságok megállították a buszt a kadétokkal Sultanbeyli-ben, miután átkeltek a hídon, és közölték velük, hogy puccs történt, mely hír sokkolta a kadétokat. A helyiek vizet és cigarettát kínáltak a kadétoknak, és elénekelték a nemzeti himnuszt. Körülbelül hajnali 2 órakor két rendőr kijelentette: “Oké, nálunk vannak a gyerekek; feloszolhattok”. A kadétok úgy tettek, ahogy mondták nekik, megismételve, hogy nem puccsisták. Később a rendőrség letartóztatta a kadétokat és arra késztette őket, hogy reggel 8-ig várjanak a hídon, ahelyett, hogy a kadétokat a rendőrségre vagy a légierő iskolájába vitték volna.

 

 

A délelőtt folyamán emberek érkeztek a hídra fegyverekkel, késekkel, nyárssal és botokkal és elkezdték támadni a kadétokat. Először betörték a busz ablakait, felszálltak a buszra, és elkezdték rúgni a kadétokat. Az egyik fegyveres ember belelőtt a gáztartályba, és azt kiabálta: “öld meg őket”. A kadétok fegyvereiket a karjuk alá rejtették, köreikben kitört a félelem és a rettegés, ám szerencsére egyetlen kadétot sem öltek meg. A jelenlévő gyerekeket azonban a szultánbeyli-i rendőrségre vitték, és négy napig fogva tartották. 

Az intézményi létesítményekben rendkívül rossz körülmények között tartották fogva a kadétokat. Az a tény, hogy a kadétokat több mint öt éven át önkényesen fogva tartották, a gyermekeket négy egymást követő napon át kínzásnak vetették alá rendőri felügyelet alatt, a kutyákat pedig megkötözték, éheztették és szomjaztatták, rávilágít az emberi jogok súlyos megsértésére. Amikor a kadétok kérték, hogy hadd használják a WC-t, a hátukat, a vállukat és a fejüket a falhoz ütötték. A börtönhatóságok 40 fős fogdákat töltöttek meg 120 fővel.

A kadétok vádiratai három életfogytiglani börtönbüntetést ítéltek ki a török alkotmány megbuktatásáért. A hatóságok a bebörtönzött kadétokat öt csoportba osztották fel, nevezetesen a “Sultanbeyli-ügyre”, a “TRT/Digiturk-ügyre”, az “Orhanlı-ügyre”, a “Boszporusz-hídügyre” és a “Fatih Sultan Mehmet (FSM) hídügyre”. Az Ítélőszék 37 kadéttal hatályon kívül helyezte a “TRT/Digiturk-ügyet”, azonban a tárgyalások újrakezdődtek. A kadét diákokat életfogytiglanra ítélték a fellebbezési tárgyalás után. A bírósági eljárás bebizonyította, hogy Törökországban az alsóbb fokú bíróságok nem tartják be a felsőbb bíróságok határozatait, hanem kormányrendeletek alapján járnak el. A “Sultanbeyli-ügyet”, amelyben Melek Çetinkaya asszony gyermekei is vannak, jelenleg az Ítélőszék vizsgálja, és valószínűleg az elkövetkező hónapokban hatályon kívül helyezi. Ennek ellenére, mint a “TRT/Digiturk-ügyben”, Melek asszony úgy véli, hogy a bíróságok nem fogják betartani ezt a döntést, és a gyermekek fogva tartása folytatódni fog. Az édesanya reméli, hogy téved és azt kívánja, hogy az összes gyermeket szabadon engedjék, azonban ez jelenleg valószínűtlennek bizonyul a kormány korábbi tetteit elnézve.

Melek Çetinkaya asszony fia nevében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjához fordult, hogy ügyét kivizsgálják. Az aktát valóban felülvizsgálták és elhatározták, ami Taha Çetinkaya azonnali szabadon bocsátását eredményezte. Ennek ellenére a török jogrendszer jelenleg nem ismeri el sem az Emberi Jogok Európai Bíróságát, sem az ENSZ bármely szervét. Tehát a határozat a szóban forgó ügyben érvénytelennek minősül.

Jelenleg körülbelül 341 bebörtönzött diák kadét van. Közülük hárman nők, hárman pedig a fogságban elhunytak. 

Murat Tekint és Ragıp Enes Katrant brutálisan meggyilkolták, amikor a boszporuszi hídon meglincselték őket a július 15-i véres puccskísérlet során. 12 nap után találták meg őket a hullaházban, holttesteik felismerhetetlenek voltak. Szüleik a körmükről ismerték fel gyermekeiket. A családok nem kaptak semmilyen temetési járművet vagy koporsót, és még imát sem mondhattak. Ezenkívül nem tartottak temetési szertartásokat, és azt mondták nekik, hogy csendben temessék el a gyerekeket. A családok nem kaptak temetkezési helyet ezeknek a diákoknak a holttestéhez. Ennek ellenére hozzátartozóik előre megvásároltak egy családi temetőt, és a holttesteket ott tudták eltemetni. A harmadik diák, Yusuf Kurt később halt meg. Kilenc hónapig volt börtönben, és a szélsőséges stressz és nyomásszint súlyosbította a rák kialakulását. Yusuf egy évvel ezelőtt hunyt el az elszenvedett fájdalom terhével. 

Mint már említettük, három női hallgatót ugyanazon okokból tartanak rács mögött. A Bakırköy Nők zárt börtönében tartják őket fogva. Nevük Nimet Ecem Gönüllü, Nagihan Yavuz és Sena Ogut Alan. Ezek a lányok 20 évesek voltak, amikor letartóztatták őket. Nagihan 2022. március 1-jén elvesztette édesapját, de nem tudott részt venni apja temetésén. Nimet Ecem viszont mártír lánya. Apja hároméves korában mártírhalált halt, miközben a török légierő (TAF) főhadnagyaként szolgált. Bár mártír lánya, életfogytiglani börtönbüntetést kapott egy alaptalan vád miatt, mely szerint egy terrorszervezet tagja. A másik női fogvatartott apja egy TAF-tól visszavonult tiszt. Ennek ellenére életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert “áruló” és “terrorista” volt.

Melek Çetinkaya egy európai értekezés tárgyává vált. Helena Vodopija, aki turkológiát és antropológiát végzett, július 15-én és az azt követő időszakban találkozott Melekkel a luxemburgi egyetem európai emberi jogi és demokratizálódási mesterképzésének keretében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt katonai hallgatók és családjaik emlékeiről szóló diplomamunkájához. 

Melek Çetinkaya háromgyermekes anya volt, szerény életet élt Törökországban. 2016. július 15-én este az utcán igazságot kereső és követelő anya lett. Addig folytatja jogi küzdelmét, amíg el nem éri az összes önkényesen fogva tartott kadét szabadon bocsátását.

 

Írta: Berkan Doğan Ünes
Szerkesztette: Olga Ruiz Pilato
Fordította: Gyaraki Réka

Az eredeti cikk angol nyelven elérhető az alábbi linken: https://brokenchalk.org/melek-cetinkaya-a-mothers-struggle-for-justice/

 

Sources;

[i] https://politurco.com/arrest-of-ms-melek-cetinkaya-is-an-intervention-to-democracy.html [Accessed on 03/04/2022]

[ii] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[iii] Ibid.

[iv] Ibid.

[v] https://www.duvarenglish.com/human-rights/2020/01/25/my-son-is-not-a-coup-plotter-a-mothers-struggle-to-prove-her-cadet-sons-innocence [Accessed on 03/04/2022]

[vi] https://www.youtube.com/watch?v=ND5snMwA2JQ [Accessed on 03/04/2022]

[vii] Ibid.

[viii] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[ix] https://www.youtube.com/watch?v=7HB6cRgf15w [Accessed on 03/04/2022]

[x] https://politurco.com/melek-cetinkaya-turkish-state-under-erdogan-regime-took-me-out-on-the-street.html [Accessed on 03/04/2022]

[xi] https://www.youtube.com/watch?v=tofQTvdJlqk&t=290s [Accessed on 03/04/2022]

[xii] https://ahvalnews.com/tr/melek-cetinkaya/melek-cetinkaya-avrupada-tez-konusu-oldu [Accessed on 03/04/2022]

 

*Crop image from: https://www.tr724.com/melek-cetinkayanin-ogluna-hucre-cezasi/