Közel hat évvel ezelőtt, 2016. július 15-én Törökországot megrázta egy puccskísérlet, amelyet a török kormány szerint Fetullah Gülen, az 1999 óta az Egyesült Államokban önszántából száműzetésben élő török tudós-klerikus tervelt ki. Gülen kitartóan tagad minden ilyen jellegű vádat.[i] A kísérletet követő napon a török kormány szükségállapotot rendelt el, és elfogadta a 667-676. számú sürgősségi végrehajtási rendeleteket, amelyek elsősorban a médiát és az újságírókat cenzúrázták,[ii] majd 2017. január 6-án a 679. számú rendelet mellékleteiben név szerint kiterjesztette a hatályt több ezer köztisztviselőre, rendőrre, fegyveres erő alkalmazottjára, egyetemi tanárra és más egyetemi alkalmazottakra.[iii] Ennek következtében összesen több mint 150 000 ember veszítette el az állását, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését, mozgásszabadságukat korlátozták, és életük folyásának meghatározó részévé vált a kormány azon vádja, hogy kapcsolatban álltak a puccsal.
Ezen események által érintett személlyé vált Nuriye Gülmen is, aki 2012-ben még a Selçuk Egyetem török összehasonlító irodalomtudományi professzoraként dolgozott, a puccskísérletet megelőzően, 2015-ben pedig az Eskişehir Osmangazi Egyetem kutatóasszisztenseként tevékenykedett.[iv] Gülmen akadémiai tevékenységei mellett a törökországi intézményekben történő visszaélések elleni aktivizmus és jogi csaták történetével is foglalkozott, mivel professzori kinevezése után személyesen is érintetté vált egy politikai perben, melynek során 109 napig volt jogtalanul őrizetben. Ez késleltette tanulmányait és az Eskişehirbe való visszahelyezését is.[v]
Gülment pont a puccskísérlet napján helyezték vissza kutatói állásába azonban az események fényében másnap az Eskişehirből újból felfüggesztették azon frissen kiadott rendeletek nyomán, amelyek több ezer tudóssal együtt Gülment is azzal vádolták, hogy tagja a FETÖ-nek, azaz a török kormány által terrorista szervezetnek nyilvánított Gülent támogató mozgalomnak.
Amikor Gülment 2016. november 9-én felfüggesztették, aktív ellenállásba kezdett. Gülmen a jogtalan felfüggesztések és elbocsájtások ellen tiltakozott és minden nap kitartóan követelte az Eskişehiri pozíciójába való visszahelyezését az ankarai Yüksel utcában található Emberi Jogi Emlékmű előtt. Az emlékmű a Felsőoktatási Tanács székhelyénél van elhelyezve, mely intézménynek hivatali kötelessége lenne válaszolni minden felsőoktatási rendszerben történő igazságtalansággal kapcsolatban megfogalmazott követelésre, így Gülmenére is.[vi] Az Emberi Jogi Emlékmű előtt történő tiltakozás Gülmen szerint egy „forradalmi hagyomány” volt, amelynek célja a figyelem felkeltése és nyomásgyakorlás a kitűzött cél eléréséhez, ebben az esetben a szükségállapot megszüntetésének és az közalkalmazotti és tudományos területen történt elbocsátások semmissé tételének eléréséhez.[vii]
Gülmen egyedül kezdte meg a tiltakozást, mely során összesen 26 alkalommal tartóztatták le. Tevékenységét egyre nagyobb érdeklődéssel követte nyomon mind a külföldi és a hazai sajtó: az online WordPress blogján publikálták Gülmen tapasztalatait megmozdulásaival kapcsolatban, míg a CNN a 2016-os év nyolc kiemelkedő nője közé választotta Gülment tiltakozásának ötvenedik napján.[viii] A nőt érő figyelem még jelentősebbé vált a 2017. január 6-i kormányrendelet után, mely értelmében többek között Gülment is végleg elbocsátották az Eskişehirből.
A nő ennek következtében ellenállási stratégiáit új szintre emelte, és 2017. március 9-én éhségsztrájkba kezdett Semih Özakça általános iskolai tanárral együtt.[ix] Az éhségsztrájk hatására 2017. május 2-án a kormány vádiratot nyújtott be az ankarai büntetőbírósághoz, amelyben Gülment és Özakçát a terrorszervezetként nyilvántartott Forradalmi Népi Felszabadítási Párt-Front (DHKP-C) tagjaiként azonosították és azzal vádolták őket, hogy részt vesznek a párt tiltott tevékenységeiben. A vádirat nyomán Gülmen és Özakça 2017. május 23-ig rendőrségi őrizetbe került és az ankarai Sincan börtönben raboskodott.[x] A bíróság azzal indokolta letartóztatásukat, hogy „szabadlábon akadályoznák az igazságszolgáltatást”. A bíróság indoklása azonban nem volt megalapozott, tekintve, hogy a két tanár ellen benyújtott vádak nem tartalmaztak bizonyítékokat, továbbá Gülmen és Özakça is tagadta a DHKP-C-vel való bármilyen kapcsolatát. Ennek alátámasztására a tanárok ügyvédje még a bűnügyi nyilvántartásukat is nyilvánosságra hozta, hogy bebizonyítsa, Gülmennek és Özakçának semmilyen kapcsolata nincs a szervezettel. Mindeközben Szulejmán Soylu belügyminiszter és minisztériumának kutatási és tanulmányi központja mindent megtett, hogy megszilárdítsák a vádakat a tanárok ellen.[xi]
A tanárok további emberi jogi jogsértésekkel néztek szembe, mivel a börtönőrök a törvény szerint az érintett személyek beleegyezése nélkül is beavatkozhatnak és véget vethetnek az éhségsztrájknak. Ez azonban sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot vagy büntetést is eredményezhet az érintett személyek irányába.[xii]
Az Ankarai Ügyvédi Kamara elnöke, Hakan Canduran és néhány kollégájának látogatása során Gülmen kifejezte, milyen szörnyű helyzetbe kerültek Özakçával, ahol „az igazságszolgáltatás éppúgy épül le, mint [Gülmen] izmai” az éhségsztrájk következtében. Ekkor a nő már képtelen volt nyakát segítség nélkül felemelni, mozgatni a karját vagy tollat fogni. Canduran ennek hatására felszólította a kormányt, hogy a társadalmi megbékélés érdekében vessen véget az éhségsztrájknak, és tárgyaljon a tanárokkal és azokkal, akiket igazságtalanul érintettek a szükségállapot-rendeletek.[xiii] Ezen kérések azonban nem teljesültek, így 2017 közepén Gülmen és Özakça az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához is beadvánnyal fordult szabadságvesztésük megszüntetése érdekében, mivel éhségsztrájkjuk addigra már nyilvánvaló egészségügyi kockázatot jelentett. Keresetüket azonban mindkét bíróság elutasította arra hivatkozva, hogy az éhségsztrájk következtében felmerülő kockázatok nem voltak életveszélyesek, illetve életveszély esetén is a megfelelő orvosi intézkedések állnának rendelkezésükre.[xiv]
Gülmen egészségi állapota egyre súlyosabbá vált, így végül 2017. szeptember 26-án átszállították a Numune kórházi cellába. Közben a bíróság Gülment bűnösnek találta a DHKP-C-vel fenntartott (állítólagos) kapcsolatai miatt, és 6 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte. Azonban Gülmen a bíróság döntése elleni fellebbezésének elbírálásáig és Özakça októberi szabadlábra helyezése után, december 1-jén végül a nőt is szabadon engedték bírósági felügyelet mellett.[xv]
Szabadulásukkal Gülmen és Özakça folytatták tiltakozásukat az Emberi Jogi Emlékmű előtt, azonban 2018. január 26-án felhagytak az éhségsztrájkkal, miután a Szükségállapoti Kormánybizottság elutasította őket, mely bizottság a munkájukból a szükségállapot elrendelésével felmentett dolgozók fellebbezését vizsgálta felül. Gülmen és Özakça így újból az igazságszolgáltatási rendszerben igyekeztek erőfeszítéseiknek érvényt szerezni, hangsúlyozva, hogy ellenállásuk nem ért véget.[xvi] A 324 napos éhségsztrájk után Gülmen 59 kilogrammról 33,8 kilogrammra fogyott, mely demonstrálja a nő elkötelezettségét követelései mellett, vagyis a kormány visszaéléseinek megszüntetését, munkahelyi pozíciókba történő visszahelyezéseket, illetve emberi jogok tiszteletben tartását.[xvii]
Gülmen legközelebb akkor került reflektorfénybe, amikor 2020. augusztus 11-én tisztázatlan körülmények között ismét letartóztatták az isztambuli Idil kulturális központban tartott rendőrségi razzia során, mely központot a Grup Yurum nevű baloldali népzenei együttes működtette.[xviii] Még abban az évben Gülment és más letartóztatott személyeket kizártak az Oktatási és Tudományos Dolgozók Szakszervezetéből (Eğitim-Sen), mivel a nyilvánosság előtt „Yüksel Resistanceistaként”, azaz ellenállóként szerepeltek.[xix]
Az utolsó nyomon követhető fejlemény Gülmennel és Özakçával kapcsolatban 2021. november 4-én történt, amikor a páros az Alkotmánybírósághoz fordult az őket ért jogsérelmekkel kapcsolatban. Ezen beadványukat azonban elutasították arra hivatkozva, hogy egy régebbi ügy során ugyanezeket a bizonyítékokat mutatták be a tanárok, valamint, hogy beadványuk nem tartalmazott konkrét bizonyítékokat azzal kapcsolatban, hogy valóban jogsérelem érte őket munkahelyi pozíciójuk elvesztése és letartóztatásuk során. A bíróság azt is szóvá tette, hogy szerinte a két tanár nem merített ki minden hazai eszközt ügyük érdekében az Alkotmánybírósághoz benyújtott keresetük előtt.[xx]
Nuriye Gülmen történetén keresztül kirajzolódik, hogyan vett a török kormány és intézkedéseik több százezer embert igazságtalanul és alaptalanul célba 2016 óta. Akik pedig úgy döntöttek, hogy ezen igazságtalanságokkal szembe szállnak, súlyos retorzióval és elnyomással néztek és néznek szembe a mai napig.
A Broken Chalk felszólítja a török kormányt és az érintett hatóságokat, hogy komolyan vizsgálják felül intézkedéseiket, melyek ezreket fosztottak meg munkahelyeiktől vagy akár a lehetőségtől, hogy elhagyhassák Törökországot. A szervezet különösen fontosnak tartja Nuriye Gülmen és Semih Özakça, és a velük hasonló sorsra jutott személyek visszahelyezését az oktatás területén betöltött pozícióikba, ugyanis eltávolításuk minden bizonnyal csökkentette az oktatáshoz való hozzáférést és annak minőségét Törökországban.
Írta: Karl Baldacchino
Fordította: Farkas Johanna
Translated from : https://brokenchalk.org/nuriye-gulmen-a-six-year-struggle-against-systematic-abuses/
Sources:
[i] Jones, T. (2018) ‘Two Turkish Teachers End Almost 11-Month Hunger Strike’. DW. Available online from: https://www.dw.com/en/two-turkish-teachers-end-almost-11-month-hunger-strike/a-42318478 [Accessed 08/03/2022]; Işık, A. (2017) ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like my Muscles’’. DW. Available online from: https://www.dw.com/en/in-turkey-hope-for-justice-is-fading-away-just-like-my-muscles/a-39482207 [Accessed 08/03/2022].
[ii] Grabenwarter, C. et al. (2017) ‘Draft Opinion on the Measures Provided in the Recent Emergency Decree Laws with Respect to Freedom of the Media’. European Commission for Democracy Through Law (Venice Commission). Available online from: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL(2017)006-e [Accessed on 08/03/2022], pp. 3-4.
[iii] Decree-Law No. 679 (6th January 2017) ‘Measures Regarding Public Personnel’. Available online from: https://insanhaklarimerkezi.bilgi.edu.tr/media/uploads/2017/02/09/KHK_679_ENG.pdf [Accessed 08/03/2022], p. 1.
[iv] Halavut, H. (2017) ‘Interview with Nuriye Gülmen: ‘I Have More Hope Today Than I Did on the First Day’’. 5 Harliler. Available online from: https://www.5harfliler.com/interview-with-nuriye-gulmen/ [Accessed on 08/03/2022].
[v] Ibid.
[vi] Ibid.
[vii] Ibid.; see also Gülmen, N. (2016) ‘DİRENİŞİN TALEPLERi’. Available online from: https://nuriyegulmendireniyor.wordpress.com/2016/11/08/basin-aciklamasina-cagri/ [Accessed on 08/03/2022]; see also Wikipedia (2022) ‘Nuriye Gülmen’. Available online from: https://en.wikipedia.org/wiki/Nuriye_G%C3%BClmen#cite_note-18 [Accessed 08/03/2022].
[viii] Ibid.
[ix] Ibid.; see also Amnesty International (2017) ‘Urgent Action: Fear for Hunger Strikers’ Wellbeing’. Available online from: https://www.amnesty.org/en/wp-content/uploads/2021/05/EUR4463402017ENGLISH.pdf [Accessed on 08/03/2022].
[x] ‘Urgent Action: Fear for Strikers’ Wellbeing’.
[xi] Cumhuriyet (2017) ‘Criminal Record of Gülmen and Özakça, Declared ‘Terrorists’ by Minister Soylu’. Available online from: https://www.cumhuriyet.com.tr/haber/bakan-soylunun-terorist-ilan-ettigi-gulmen-ve-ozakcanin-adli-sicil-kaydi-748105 [Accessed on 08/03/2022]; see also NTV (2017) ‘Statements by Minister Soylu about Semih Özakça and Nuriye Gülmen’. Available online from: https://www.ntv.com.tr/turkiye/bakan-soyludan-aclik-grevi-yapan-nuriye-gulmenle-ilgili-aciklamalar,Jg2i0I634EyPWqK_cXdIbg [Accessed on 08/03/2022]; see also Milliyet (2017) ‘The Unending Scenario of a Terrorist Organisation: “The Truth of Nuriye Gülmen and Semih Özakça”’. Available online from: https://web.archive.org/web/20170813220846/http://www.milliyet.com.tr/bir-teror-orgutunun-bitmeyen-senaryosu-ankara-yerelhaber-2179760/ [Accessed on 08/03/2022].
[xii] ‘Urgent Action: Fear for Strikers’ Wellbeing’; see also ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like My Muscles’.
[xiii] ‘In Turkey, Hope for ‘Justice is Fading Away Just like My Muscles’.
[xiv] Armutcu, O. (2017) ‘The Constitutional Court Rejected the Appeal Against the Detention of Nuriye Gülmen and Semih Özakça’ Hurriyet. Available online from: https://www.hurriyet.com.tr/gundem/anayasa-mahkemesi-nuriye-gulmen-ve-semih-ozakcanin-tutukluluguna-yapilan-itirazi-reddetti-40503721 [Accessed on 08/03/2022]; see also Cakir, A. (2017) ‘ECHR Rejects Semih Özakça and Nuriye Gülmen’s Application’. Voice of America. Available online from: https://www.amerikaninsesi.com/a/aihm-semih-ozakca-ve-nuriye-gulmen-in-basvurusunu-reddetti/3969669.html [Accessed on 08/03/2022].
[xv] Bianet (2017) ‘Nuriye Gülmen Released’. Available online from: https://bianet.org/english/human-rights/192100-nuriye-gulmen-released [Accessed on 08/03/2022].
[xvi] ‘Two Turkish Teachers End Almost 11-Month Hunger Strike’.
[xvii] Ibid.
[xviii] Duvar English (2020) ‘Dismissed Turkish Academic, Known for Hunger Strike, Arrested Again’. Available online from: https://www.duvarenglish.com/human-rights/2020/08/11/dismissed-turkish-academic-known-for-hunger-strike-arrested-again [Accessed on 08/03/2022].
[xix] Yeni Bir Mecra (2020) ‘Critical Decisions in Eğitim-Sen: Nuriye Gülmen was Expelled’. Available online from: https://yeni1mecra.com/egitim-sende-kritik-kararlar-nuriye-gulmen-ihrac-edildi/ [Accessed on 08/03/2022].
[xx] Ibid.
No comment yet, add your voice below!