Educational Challenges in Bolivia (Hungarian)

Kihívások Bolívia Többnemzetiségű Államának Oktatási Rendszerében: Az Oktatási

Akadályaitól a Készségfejlesztések Hiányosságaiig

Írta: Karl Baldacchino

 

Bolívia többnemzetiségű államában a közelmúltban számos pozitív és negatív fejlemény történt. A KOF Svájci Gazdasági Intézet 2019-ben kiemelte,i hogy Bolívia megtartotta a bruttó hazai termék (GDP) átlagos 4,9%-os növekedési ütemét, elsősorban a természeti erőforrások, például az arany, cink, ezüst, réz és földgáz exportjának köszönhetően. Az egy főre jutó 3117 dolláros GDP-vel azonban – amely lényegesen alacsonyabb, a szomszédos országoknál – Bolívia továbbra is a legszegényebb állam Dél-Amerikában. A Világbank GINI-koefficiens indexe rávilágított a jövedelmi egyenlőtlenségek magas arányára: Bolívia 2016-ban 100-ból 44,6 pontot ért el a jövedelmi egyenlőségi felmérésen.

Ezek a fejlődési hullámvölgyek több területen is érzékelhetőek, többek között az oktatásban is. Ahogy Andersen et al. (2020) tárgyalja,ii a bolíviai oktatásról nincsenek statisztikai adatok, mivel az elmúlt húsz évben az ország nem vett részt az általában nemzetközi szervezetek – például az OECD Nemzetközi Tanulói Felmérési Programja (PISA) vagy az IEA Nemzetközi Matematikai és Tudományos Tanulmányok Tendenciái (TIMSS) – által végzett nagy oktatási felmérésekben. Ez nagyrészt tanácstalanul hagyja a kutatókat és a politikai döntéshozókat azzal kapcsolatban, hogy melyek a fő oktatási kihívások, és milyen megoldások javíthatják a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, hogy Bolívia időben elérje a negyedik fenntartható fejlődési célt: „inkluzív és méltányos minőségi oktatás biztosítása és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek előmozdítása mindenki számára”.iii Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a bolíviai oktatás helyzetéről és arról, hogy a megfelelő és magasabb szintű képzést elvégzők milyen valószínűséggel felelnek meg a munkaerőpiaci igényeknek, különböző hiteles forrásokból kell információkat gyűjteni.

 

Az oktatás történelmi akadályai

 

A Borgen Project, amely az Egyesült Államok külpolitikai tevékenységinek részeként a globális szegénység csökkentéséért küzd, 2015-ben megállapította, hogy Bolíviában körülbelül minden hetedik diák félbehagyja tanulmányait és többségük nem kezdi meg a középfokú oktatást. iv Bár az írástudatlanság általános aránya az 1976-os 36,21%-ról 2015-re 7,54%-ra csökkent, v több mint egymillió 15 éves és idősebb bolíviai továbbra is írástudatlan. A probléma forrásaként négy okot jelölnek meg:vi

  1. Bár a diákok többsége őslakos, így otthon quechua vagy aymara nyelven beszélnek, az órákat általában spanyolul tartják;
  2. Továbbra is nagy a szakadék a vidéki és a városi lakosok között. A vidéki diákok átlagosan csak 4,2 évet végeznek el mielőtt megszakítják tanulmányaikat, hogy családjukat anyagilag támogassák. Ezzel szemben a városokban a diákok átlagosan 9,4 évet töltenek az oktatásban;
  3. Az oktatás továbbra is az állam fókuszterületén kívül esik, ami erőforráshiányt eredményez, amelyek hátráltatja a minőségi oktatáshoz szükséges körülmények megteremtését; és
  4. Az előző ponttal összefüggésben a tanárok továbbra is alacsony béreket kapnak, így gyakoriak a tanársztrájkok, mely ugyanakkor a diákok oktatásának napokon vagy akár heteken át tartó szünetelését jelenti.

 

A fenti problémák egy része a bolíviai oktatás történelmi fejlődéséből ered. Ahogy Redin (2020) rávilágít,vii a katonai diktatúra végét követően az 1980 és 1990 közötti neoliberális reformok növelték az etnikai sokszínűség támogatását az országban, azonban ezek a reformok csökkentették az állami beavatkozás mértékét és a szociális kiadásokat is. Ez nagymértékben befolyásolta az állami iskolákba való beiratkozást. Az állam sikertelenül próbálta növelni a beiskolázást azáltal, hogy kiemelte a vidéki családokat a szegénységből, és arra ösztönözte őket, hogy gyermekeiket iskolába járassák. Ez a kudarc arra ösztönzött őslakos mozgalmakat, például az Őslakosok Oktatási Tanácsát (CEPOS), illetve számos szülőt, hogy alapítványi iskolák létrehozásával a saját kezükbe vegyék az oktatás ügyét, melytől az iskolák minőségének emelkedését és az oktatási színvonal fejlődését várták, illetve amely intézmények az őslakosok kultúráját és nyelvét is integrálja az oktatási intézménybe. A bolíviai oktatás ügye egy olyan privatizált intézményrendszerré fejlődött, melynek szervezését és vezetését inkább társadalmi csoportok, mintsem az állam végzi. Tehát az állam redisztribúciós képességeinek hiányában a polgári politikai jogok egy része megerősödött, amik ugyanakkor csökkentették a szociális jogokra irányuló erőfeszítéseket.viii

 

Az oktatás elérhetősége mindenki számára

 

Ahogy Muyor-Rodriguez et al. (2021)ix kvalitatív tanulmánya is megállapította, a bolíviai oktatási rendszer másik fontos jellemzője, hogy az állami egyetemek nem tudják kielégíteni a fogyatékkal élő hallgatók oktatási igényeit. Annak ellenére, hogy az állami egyetemek kötelezettséget vállaltak arra, hogy minden hallgató számára egyenlő feltételek mellett biztosítják az oktatáshoz való hozzáférést, a csoportos beszélgetések résztvevői szerint a fogyatékossággal élő hallgatók oktatásában nem érvényesül az az esélyegyenlőség és egyenlő körülmények biztosítása, melyet az etnikai vagy szexuális kisebbségek élveznek, ez pedig egyes fogyatékossággal élő tanulókat kirekeszt vagy sztereotipizál.x Bár a 2009. évi 9/09. sz. határozat felmentette a fogyatékossággal élő hallgatókat az állami egyetemekre való bejutásukhoz szükséges felvételi vizsgák alól, a tanárok és a hallgatók között fennálló, társirányítás-szerű rendszerből adódó autonómia miatt egyes egyetemek nem hajtották végre ezt az intézkedést.xi A résztvevők arról is beszámoltak, hogy egyes professzorok által diszkrimináció éri a fogyatékossággal élő diákokat, mely abban nyilvánul meg, hogy a professzorok nem tesznek különbséget a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékossággal élő hallgatók oktatási követelményei között. Probléma az is, hogy az egyetemi személyzet számára nincsenek olyan erőforrások biztosítva, melyek lehetővé tennék a fogyatékossággal élő tanulók oktatási igényeinek kielégítését, mely előítéletességhez is vezethet a fogyatékossággal élő diákok irányába. A kumulatív hatás az inkluzivitásból fakadó kampányok által kiváltott hatások hosszú távú kezelésének eredménytelenségét jelenti.xii

 

Oktatás Evo Morales óta

 

Evo Morales 2005-ös elnökké választásával új erőfeszítések indultak az oktatás területén, amelyek célja a bolíviai tanterv dekolonizációja volt a „tudományközpontú blanco-mestizo projekttől” való megszabadulás révén, mely kizárólag a nemzettudat erősítésére irányult; ehelyett pedig a „tudomány és az ősöktől származó tudás egyenlő mértékben kapott teret”.xiii A kormány olyan egyensúlyt akart létrehozni, amely továbbra is a tudományos készségek fejlesztésére összpontosít, miközben folytatja az 1994-ben elkezdett intra-kulturalitást, amely megőrzi a bolíviai társadalom őshonos kultúráit, történelmét és tudását. A változások praktikai implementálásának kifejlesztése azonban a tanárokat terhelti, akiknek kreatív módszereket kell találniuk az egyensúly megteremtéséhez, miközben olyan oktatást kell biztosítaniuk, amely a tanulóknak a tanulmányi előre lepéséhez megadja a szükséges készségeket, valamint a munkaerőpiac által igényelt készségek kifejlesztését is eredményezi.xiv

Az oktatás nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek

 

Andersen et al. (2020) megállapította, hogy az oktatás által kifejlesztett készségek nem felelnek meg a munkaerőpiac igényeinek, ami abban is megmutatkozik, hogy 2007 és 2017 között számos diplomás nem tudta hasznosítani az oktatásban megszerzett tudását a munkaerőpiacon. xv Elemzésük rámutat, hogy a rendszerszintű oktatási problémák különösen a nem őslakos városi férfiakra volt hatással, akik a tanulmányaik befejezése utáni első 15 évben nem tudtak a létszükségleteiket kielégítő jövedelemhez jutni. A KOF adatgyűjteménye megállapítja, hogy Bolívia foglalkoztatott lakosságának nagy része (27,4%) elsősorban a mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat ágazataiban dolgozik, míg sokan mások a feldolgozóipar, építőipar, bányászat és ipari tevékenységek ágazataiban találnak munkát (ez a bolíviai lakosság 22,6%-át jelenti). xvi Ez a jelenség úgynevezett “nyersanyag-szuperciklus” következménye, amely növelte a keresletet Bolívia fent említett elsődleges iparágak által kitermelt exportárui iránt. Ez azt eredményezte, hogy sok fiatal férfi korán befejezte tanulmányait, hogy ezekben a nyereséges iparágakban dolgozzanak.xvii Ez azonban az építőipari ágazatban a “holland betegségnek” nevezett problémát idézte elő: a szektorban megjelenő számottevő munkaerő magas nyersanyagárak ördögi körét hozta létre. A szektor bővülése intenzívebb területfejlesztéshez vezetett, ami viszont több munkaerőt igényelt, akik inkább a munkahelyi képzésre támaszkodtak, mintsem bizonyos iskolai végzettségi szintek elérésére. Így egy olyan munkaerőpiac jött létre, amely gyakorlati tapasztalatokat igényel az elméleti tudással szemben.xviii Ennek az aránytalanságnak az egyik fő oka az agyelszívás megnövekedett aránya Bolíviában. 2015-ig 799 605 bolíviai (az ország lakosságának nagyjából 7,5%-a) vándorolt el, vagy azért, hogy magasabb szintű képzést szerezzen, vagy azért, hogy a már megszerzett oktatás előnyeit külföldön élvezni tudja. Ennek eredményeképpen Bolívia elveszíti társadalmának magasan képzett rétegét.xix

A Covid-19 világjárvány kitörése e meglévő problémák multiplikátoraként hatott. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) 2020-as országjelentése szerint összesen 2,9 millió gyermek maradt az oktatáshoz való hozzáférés és az iskolák által biztosított étkeztetési rendszerek nélkül Bolíviában.xx A világjárvány rávilágított a városi és vidéki lakosság közötti digitális szakadékra is, mivel a virtuális oktatáshoz való hozzáféréshez elengedhetetlen a stabil internetkapcsolat megléte.

 

 

 

 

Az oktatás jövője Bolíviában

 

Ahogy azt a következők mutatják, a bolíviai kormány erőfeszítéseket tett az oktatás helyzetének javítása érdekében:xxi

  1. 2017-re felszámolták az általános és középfokú oktatásba történő beiskolázás során jelen lévő jövedelemi, nemi vagy etnikai alapú diszkriminációt;
  2. Megháromszorozták a tanárok számát 2000 és 2017 között. Most már minden 24

iskolásra jut egy képzett pedagógus;

  1. 2017-re a bolíviaiak 39%-a részesült valamilyen formális oktatásban; és
  2. Az UNESCO oktatási indikátor-adatbázisa kifejti, hogy a kormány átlagosan a GDP 7%-át fektette az oktatásba. Ez mutatja a kormány elkötelezettségét az ingyenes közoktatáshoz való hozzáférés biztosítása iránt, amely minőségi oktatást biztosít, továbbá figyelembe veszi az ország kulturális és társadalmi pluralitását és egyenlő esélyeket biztosít mindenki számára megkülönböztetés nélkül.xxii

A bolíviai kormánynak össze kell hangolnia erőforrásait a magánszektorral és más hazai érdekelt felekkel, hogy javítsa a hazai oktatás minőségét és a munkaerőpiacra történő beilleszkedés lehetőségét. Ez egy olyan oktatási rendszer kialakításának szükségességét jelenti, amely hasznosítható készségeket fejleszt, ezzel értéket teremtve a bolíviai állam és a lakosság számára. A fejlődésnek ez a pozitív ciklusa segíti Bolíviát abban is, hogy más SDG-céljait is elérje, beleértve a szegénység minden formájának felszámolását, a tisztességes munkalehetőségek megteremtését, a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés előmozdítását, valamint az egyenlőtlenségek szintjének csökkentését más államokkal együtt.xxiii

 

A cikket Farai Chikwanha és Olga Ruiz Pilato szerkesztette.

Fordította: Farkas Johanna

 

  1. KOF Swiss Economic Institute (2019) ‘KOF Education System Factbook: Bolivia’. KOF Education System Factbooks: Zurich, 1st Ed., pp. 3-5.
  2. Andersen, L. E. et al. (2020) ‘Occasional Paper Series No. 63 – A Country at Risk of Being Left Behind:

Bolivia’s Quest for Quality Education’. Southern Voices, p. 11.

  1. United Nations Department of Economic & Social Affairs. ‘Goal 4’. Available online from: https://sdgs.un.org/goals/goal4 [Accessed on 28/02/2022]. iv Binns, M. (2015) ‘Top 4 Reasons Education in Bolivia Lags’. The Borgen Project. Available online from: https://borgenproject.org/top-4-reasons-education-in-boliva-lags/ [Accessed on 28/02/2022].

 

  1. Muyor-Rodriguez, J. et al. (2021) ‘Inclusive University Education in Bolivia: The Actors and Their

Discourses’. Sustainability, Vol. 13. Available online from: https://doi.org/10.3390/su131910818 [Accessed on 28/02/2022], p. 2.

  1. ‘Top 4 Reasons Education in Bolivia Lags’.
  2. Redin, M. C. B. (2020) ‘Dilemmas of Justice in the Post-Neoliberal Educational Policies of Ecuador and Bolivia’. Policy Futures in Education, Vol. 18(1), pp. 53-56. viii Ibid., p.58. ix ‘Inclusive University Education in Bolivia’, p. 3. x Ibid., pp. 8-10.

xi Ibid., pp. 4 & 9-10 & 12. xii Ibid., pp. 13-14. xiii Ibid., pp. 58-59. xiv Ibid., p. 61. xv ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 15-16.

 

xvi ‘KOF Factbooks’, p. 4. xvii ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 19-20. xviii Ibid., p. 27. xix Ibid, p. 21 xx United Nations Children’s Fund (2020) ‘Country Office Annual Report 2020 – Bolivia, Plurinational State of’, p. 1.

xxi ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 27-29. xxii Ibid., p. 29 xxiii Ibid., p. 22-26

 

Oktatási kihívások Moldovában

A Románia és Ukrajna között fekvő kis ország, Európa egyik legszegényebb országa, amelyet függetlenségének három évtizede alatt korrupció, oligarchia és polarizáció sújtott, a Moldovai Köztársaságot általában figyelmen kívül hagyják, vagy legalábbis nemzetközi szinten. Az utazási bloggerek által készített YouTube-videók, amelyek megpróbálják szenzációként feltüntetni az úti célt, olyan címeket viselnek, mint „Senki sem látogatja ezt az országot … Tudja meg, miért”, „Utazás Európa »legrosszabb« országába” és „Utazás az országba, amelyet mindenki megpróbál elhagyni”. Ez addig volt így, amíg az ukrajnai háború hatékonyan fel nem helyezte Moldovát a térképre, és fel nem hívta rá a nemzetközi közönség figyelmét.

 

A határon túli konfliktus arra kényszerítette Moldovát, hogy elgondolkodjon saját biztonságáról és az országot fenyegető potenciális veszélyekről. Sokan azt találgatták, hogy Moldova lehet a következő, amely orosz támadás alá kerülhet, egyfajta csavaros, imperialista dominóreakcióban. És bár ez a jóslat eddig nem igazolódott be, Moldova kétségtelenül megrázkódott a háború miatt, gazdaságát erősen megviselte, és belső konfliktusokat szított. Ez a destabilizált helyzet a társadalom minden aspektusát kihívás elé állította, beleértve az oktatást is, amely amúgy is problémás állapotban volt, és sok kívánnivalót hagyott maga után.

Jeswin Thomas fotó a Unsplash

Történelmi háttér

A Moldovai Köztársaságban az oktatás, és különösen a felsőoktatás története viszonylag fiatal. 1918-ban Besszarábia (a régió, amely nagyrészt Moldova mai területének felel meg) Nagy-Romániához került. És míg az újonnan integrálódott régiókban az általános iskolázottság és az írni-olvasni tudók aránya igen eltérő volt, Besszarábiában volt a legalacsonyabb, annak ellenére, hogy a 19. század végén, a cári közigazgatás idején erőfeszítéseket tettek az elemi közoktatási rendszer létrehozására és bővítésére.

 

A román politikai elit a nemzeti integrációra és a kulturális egységesítésre irányította erőfeszítéseit, beleértve az iskolák dekolonizációját és „románosítását”. Ez negatívan hatott az etnikai kisebbségek iskoláztatására, akik több mint egynegyedét tették ki, mivel a román hatóságokat aggasztotta a román társadalom etnikai heterogenitása, és gyakran gyanúsították az etnikai kisebbségeket felforgatással és hűtlenséggel.

 

1940 június 28-ika után Besszarábia a Szovjetunió része lett. A szovjet időszak alatt történt a moldovai oktatás fejlődésének nagy része. A tanfolyamok tartalmát, a tanulmányi programokat, a tanítási módszereket és a felvételi politikát közvetlenül a már létező szovjet köztársaságokból vették át. A szovjet időszak előtti akadémiai hagyományok hiánya megkönnyítette ezt a folyamatot. A professzorok és tudósok más szovjet köztársaságokból, különösen Oroszországból és Ukrajnából vándoroltak be, ami egyrészt emelte az oktatási színvonalat, másrészt elősegítette az orosz nyelv használatát, ami az oktatás uralkodó nyelvévé vált.

A Moldovai Köztársaság 1991. augusztus 27-én kikiáltotta függetlenségét, ami radikális politikai, gazdasági és társadalmi változások kezdetét jelentette, amelyek az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kellett. Ez egy sor kihívással és akadállyal találkozott, amelyek Moldova erőfeszítései és a függetlensége óta végrehajtott oktatási reformok ellenére továbbra is fennállnak.

Oktatási kihívások

Moldovában a tanulók több mint fele csak részben ért az olvasáshoz, a matematikához vagy a természettudományokhoz. A moldovai diákok elmaradnak a szomszédos országok társaiktól. A PISA 2018-as felmérés eredményei a következőket mutatják:

  • A diákok 57%-a ért el legalább 2. szintű olvasási készséget (OECD-átlag: 77%).
  • A diákok 1%-a volt kiemelkedő teljesítményű olvasásból (OECD-átlag: 9%) • A diákok 50%-a érte el a 2. vagy magasabb szintet matematikából (OECD-átlag: 76%).
  • A tanulók 2%-a ért el 5-ös vagy magasabb szintet matematikából (OECD-átlag:

11%).

  • A moldovai diákok 57%-a érte el a 2. vagy magasabb szintet természettudományokból (OECD-átlag: 78%).
  • A tanulók 1%-a volt a természettudományok terén csúcstartó (OECD-átlag: 7%).

Az iskolalátogatási arányok magasak az általános és a középfokú oktatásban, viszont a vidéki gyerekek a többieknél nagyobb valószínűséggel maradnak ki a tanórákból. Ez általában azért történik, mert a szülők úgy gondolják a gyerekeknek fontos házimunkát végezni és felelősséget vállalni a háztartásban. A roma gyermekek iskolalátogatási aránya minden oktatási szinten sokkal alacsonyabb, mivel e gyermekek egy részét soha nem íratták be, vagy sokkal később íratták be őket, mint kellett volna, vagy kimaradtak. Továbbá a roma gyermekeknek csak 20 százaléka jár óvodába, szemben a nem roma gyermekek 80 százalékával.

A társadalmi-gazdasági szempontból előnyös helyzetű diákok 102 ponttal jobban teljesítettek olvasásban, mint a hátrányos helyzetűek a 2018-as PISA-felmérésen, ami nagyobb különbség, mint a két csoport közötti átlagos különbség (89 pont) az OECDországok között. Sok diák, különösen a hátrányos helyzetűek közül, alacsonyabb ambíciókkal rendelkeznek, mint az iskolai teljesítményük alapján várható lenne: minden harmadik hátrányos helyzetű diák és minden tizedik előnyös helyzetű diák arra számít, hogy nem fejezi be a felsőoktatást.

A társadalmi normák és a sztereotip nemi szerepek nagymértékben befolyásolják az oktatást és a további szakmai eredményeket. Az iskolaelhagyás arány például magasabb a fiúk körében, mint a lányoknál, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a férfiak és a fiúk nemi szerepüket kenyérkeresőként és gazdasági ellátóként látják. Bár általában véve a nemek közötti különbség az oktatásban viszonylag kicsi, a roma nők körében az iskolázottsági szint továbbra is alacsony. Végül, de nem utolsósorban, a nemi szerepek és a társadalmi nyomás hatására a lányok inkább a bölcsészettudományokhoz kapcsolódó szakirányokat választják (filológia, politikatudomány, társadalomtudományok, szociális segítségnyújtás stb.), amelyek általában kevésbé jól fizetettek.

A fogyatékkal élő diákok helyzete sem könnyű, akik továbbra is kirekesztéssel szembesülnek. A moldovai oktatási intézmények többsége nem felel meg az inkluzív oktatási normáknak. Hiányoznak az akadálymentes iskolaépületek és -létesítmények, hiányzik a képzés a tanárok és a személyzet inkluzív oktatásra való felkészítése, valamint a fogyatékkal élőkkel szembeni negatív sztereotípiák és előítéletek formájában jelentkező társadalmi akadályok.

Ezenkívül sok moldovai iskolában hiányoznak az alapvető struktúrák, mind például a szaniterek. Különösen a falvakban, az illemhelyek általában az épületen kívül találhatók, és nem rendelkeznek a szükséges higiéniai, biztonságos és/vagy a nemi szempontokat figyelembe vevő feltételekkel.

A moldovai oktatási rendszer súlyos munkaerőhiánytól is szenved. A hátrányos helyzetű iskolába beiratkozott diákok 43%-a és a hátrányos helyzetű iskolába beiratkozott diákok 28%-a olyan iskolába jár, amelynek igazgatója arról számolt be, hogy az iskola oktatási kapacitását – legalábbis bizonyos mértékig – a tanári személyzet hiánya akadályozza. A pedagógus végzettségűeknek csak legfeljebb egynegyede választotta az oktatási pályát. Az alacsony fizetések és az, hogy nem akarnak vidéki területre költözni, ahol a legsúlyosabb a hiány, a fő okok közé tartoznak.

A gyerekek egy Beslan-i iskolában járnak. Fotó a United Nations Development Programme in Europe.

COVID-19

A COVID-19 járvány még inkább rávilágított az előnyös és hátrányos helyzetű diákcsoportok közötti különbségekre és egyenlőtlenségekre. Mivel az internetpenetráció 2019-ben 79,9% körül volt Moldovában (ami jóval alacsonyabb, mint a 2019-es 90%-os uniós penetrációs arány), körülbelül 16 000 diák (az összes tanuló 4,8%-a) és 3000 tanár (az összes tanuló 10,6%-a) maradt IKT-technológiához (laptop, táblagép vagy internethozzáférés) való hozzáférés nélkül, így nem volt lehetőségük az oktatás megtartására vagy fogadására. A leginkább érintett kategóriák a vidéki területeken élők, a családok az alacsonyabb iskolai végzettségűek és az alacsony jövedelmű háztartások. A megfelelő felszerelés, például számítógép vagy internetkapcsolat hiánya, valamint a szülők körében tapasztalható magas írástudatlansági arány további akadályokat gördített a roma gyermekek távoktatásból való részesülése elé. A fogyatékkal élő gyermekek is további kihívásokkal szembesültek, mivel nehezebbnek bizonyult a távoktatáshoz szükséges támogatás biztosítása.

Az oktatás és a határon túli háború

Az ukrajnai orosz invázió kezdete óta Moldova és Lengyelország fogadta be a lakosság számához képest a legtöbb menekültet. Az ukrán menekültek hirtelen érkezése óriási nyomást gyakorolt a moldovai oktatási rendszerre, hogy befogadja az oktatásra vágyó több százezer gyermeket. A menekültek beáramlására válaszul az Oktatási és Kutatási Minisztérium olyan szabályozást vezetett be, amely lehetővé teszi a menekültek bevonását és integrálását a nemzeti oktatási rendszerbe. Ez a nyitott menekültpolitika azonban tovább terhelte az amúgy is törékeny oktatási rendszert. A hatalmas oktatási igények túlterhelik az ország oktatási kapacitását, tekintettel a tanárhiányra, a nyelvi akadályokra, a mentális egészségügyi segítség és erőforrások iránti igényre stb.

 

Következtetés

Moldovát, ezt a kicsi és gyakran figyelmen kívül hagyott európai országot a határon túli konfliktus a figyelem középpontjába helyezte. Az ország jelentős oktatási kihívásokkal néz szembe. A diákok több mint fele küzd az olyan alapkészségekkel, mint az olvasás, a matematika és a természettudományok, és lemarad a szomszédos országok mögött. Az egyenlőtlenségek aggodalomra adnak okot, a vidéki közösségek és az etnikai kisebbségek gyermekei kimaradnak az oktatásból, a hátrányos helyzetű diákok pedig alacsonyabb elvárásokkal szembesülnek. 2020-ban a COVID-19 világjárvány súlyosbította a helyzetet, feltárva a digitális szakadékot. Jelenleg az ukrajnai konfliktus menekültek beáramlását hozta magával, ami még nagyobb terhet rak Moldova amúgy is törékeny oktatási rendszerére.

Moldova válaszúthoz érkezett saját jövőjét és oktatási rendszerének jövőjét illetően, mivel a kettő szorosan összefügg. Jól képzett és képzett munkaerő nélkül Moldova mint nemzet jövője borúsan néz ki. Ha nem kezelik a városi és vidéki területek közötti

egyenlőtlenségeket, valamint egyes kisebbségi csoportok marginalizálódását, az ország a szegénység és a kirekesztés körforgásának fennmaradását kockáztatja, ami akadályozhatja a társadalmi kohéziót és a stabilitást.

A Moldovai Köztársaság jelenleg kétségtelenül ijesztő kihívásokkal néz szembe. Mégis, elszántsággal és együttműködéssel, államként hatalmában áll egy rugalmas oktatási rendszer kiépítése, amely felszabadítaná a fiatalok potenciálját, hogy szebb jövőt építhessenek maguknak.

Hivatkozások

  1. Bald and bankrupt (2019). Nobody Visits This Country…Find Out Why. YouTube.

https://www.youtube.com/watch?v=wnDxHTaeNX0&list=PLqWdYjn21PdEO19u10zTJCrNazOK q6gf6&index=2

  1. Bischof, L. and Tofan, A. (2018). “Moldova: Institutions Under Stress—The Past, the Present and the Future of Moldova’s Higher Education System”. In: Huisman, J., Smolentseva, A. and

Froumin, I. (eds) 25 Years of Transformations of Higher Education Systems in Post-Soviet Countries. Reform and Continuity, 311-337. London: Palgrave Macmillan.

  1. Education Cannot Wait – Moldova. ECW in Moldova. Available at:

https://www.educationcannotwait.org/our-investments/where-we-work/moldova. Consulted on July 24 2023.

  1. Matt and Julia (2022). Traveling to the Country Everyone is Trying to Leave. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=mrc1ihZ4Iac&t=711s
  2. Negură, P. (2018). “Ce lecții tragem din școlarizarea minorităților din Basarabia interbelică ?”. In: Cioroianu, A. (ed.) Un Centenar și mai multe teme pentru acasă, 105-116. Iași: POLIROM.
  3. Negură, P. and Cușco, A. (2021). “Public Education in Romania and Moldova, 19-20th

Centuries: Modernization, Political Mobilization, and Nation-Building. An Introduction.”, Plural. History, Culture, Society, 9(1): 5-10.

  1. OECD – Programme for International Student Assessment (PISA) Results from Pisa 2018. Country Note. Moldova. Available at:

https://gpseducation.oecd.org/CountryProfile?primaryCountry=MDA&treshold=10&topic=PI. Consulted on July 24 2023.

  1. UN (2020). “Education and COVID-19 in the Republic of Moldova: Grasping the opportunity the learning crisis presents to build a more resilient education system”.
  2. UNFPA (2022). “Moldova lags behind in achieving gender equality in all spheres of life according to the UN Moldova Country Gender Assessment” Available at: https://moldova.unfpa.org/en/news/moldova-lags-behind-achieving-gender-equality-allspheres-life-according-un-moldova-country. Consulted on July 24 2023.
  3. UNICEF – Moldova. Education. Available at: https://www.unicef.org/moldova/en/what-wedo/education. Consulted on July 24 2023.
  4. Yes Theory (2022). Traveling to the “Worst” Country in Europe. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=_T2Avd3tFHc