Решенията на Международната организация по труда след опита за преврат в Турция през 2016 г.

На 15 Юли 2016г. в Турция избухва преврат срещу Реджеп Ердоган и неговите институции, но превратът е неуспешен. Разпадането на демократичното управление, заплахата за правата на човека и секуларизмът са част от причините за преврата. Опитът за преврат е бил извършен от малка част от турските въоръжени сили, които сами се определят като „Съветът за мир у дома“. Турското правителство свързва опитите за преврат с движението „Гюлен“, което определят като терористична организация. Фетхуллах Гюлен е ислямски учител, проповедник и някогашен лидер на общественото мнение. В момента той живее в Пенсилвания в изгнание, след като беше лидер на движението „Гюлен“ в Турция. Гюлен отрича участие в преврата, който е довел до хилядите арести.

 

A group of Government Workers known as “Yuksel Direniscileri” asking to the Turkish Government to get their work back. from: https://gercekhaberajansi.org/fotograflarla-yuksel-direnisi/

Най-малко 20,000 турски граждани са били задържани поради предполагаеми връзки с движението Гюлен. Турските власти искат репатрирането на Гюлен, но Министерството на правосъдието и държавният департамент намират доказателствата представени от техните турски колеги за непоследователни и недостоверни. Сред задържаните са били 5000 членове на образователния сектор и над 21 000 учители, чиито лицензи са били отнети, а техните иднетификационни номера са били добавени към турската база данни, за да се ограничи бъдещата заетост. Въпреки това, доказателствата, които свързват 20,000 с Гюлен са незначителни. Освен това, има теории, че превратът е нагласен предварително. След първата седмица на преврата, хиляди държавни служители и войници са били уволнени. Въпреки това, списъкът включващ предполагаемите заговорници е бил твърде обширен, което е невъзможно да се събере часове след преврата. .[1] Част от този списък са били хора, които са починали седица или месец преди преврата. Подозрения относно честността и качеството на разследванията нараснали. САЩ, германското разузнаване и британските служби се съмняват в официалния турски разказ.

Според турското правителство над 135,000 държавни служители, включително и 4000 учители, са били уволнени или отстранени от длъжност, след като правителството прибягва до репресии след неуспешния преврат. Международната организация про труда осъди задържането на тези лица и твърди, че това е направено без никакъв надзор от страна на съдебните органи, без надлежно разследване и без „принципа на презумпцията за невинност“ предоставени от конвенциите на международната организация по труда. [2]

 

Турското правителство заявява, че разпускането на „съюза на работниците“ и синдикати свързани с тях се дължи на връзката им с така наречената „терористична организация“ на Гюлен, която правителството обвинява с организирането на преврата. Въпреки това, констатациите на комисията на МОТ, отбелязват, че решението и правомощието за обявяване на извънредно положение и за разпускането на гореспоменатите синдикати, са предоставени на министерския съвет, когато правомощията за вземане на тези решения трябва да са в ръцете на парламента. Тази промяна позволява на изпълнителния орган да издава укази със силата на закон, вместо обикновените законодателни процедури на праламента. Следователно всички вътрешни канали за търсене на правни поправки са неизползваеми.

МОТ заявява, че лицата, които членуват в синдикати свързани с движението „Гюлен“ са напълно законни съгласно член 2 на конвенция 87. Те твърдят, че тези профсъюзи са били учредени и са действали законно до обявяването на извънредно положение. Следователно е незаконно да се наказват работниците просто за членство в синдикат без доказателство за участие, конкретно действие или дори да знаят, че е възможно да са имали връзка с терористична организация. Твърди се, че тези обвинения са направени преди всякакви разследвания и при липса на коректна процедура.

 

Изпълнителният съвет на Международната организация по труда заключва, че уволненията извършени със законовите укази и закриването на институции в Турция са в разрез с Международните конвенции номер 158 и 57 и следователно незаконосъобразни. Правителството на Ердоган е призовано да промени тази незаконосъобразност. Повече от година след решението на МОТ, правителството на Ердоган не само не е изпълнило молбата, но и няма намерения да го прави. Изпълнението на тези решения взети от МОТ са задължителни, както от гледна точка на международното право, така и от гледна точка на турското. Долупоставената петиция представя задълбочен курс на действие за коригиране на несправедливостта.

Петицията моли МОТ да потвърди своето решение и да действа в полза на решението на Съвета на директорите.

https://www.change.org/p/t-c-cumhurba%C5%9Fkanl%C4%B1%C4%9F%C4%B1-akp-h%C3%BCk%C3%BCmeti-ilo-karar%C4%B1n%C4%B1-uygulas%C4%B1n?recruiter=727197161&utm_source=share_petition&utm_medium=twitter&utm_campaign=psf_combo_share_initial&utm_term=psf_combo_share_initial&recruited_by_id=72177aa0-46d1-11e7-9baa-531942383f9c&share_bandit_exp=initial-31948766-en-US

Моля, отделете няколко минути, за да прочетете петицията. Ако подкрепяте написаното, може да я подпишете и да помогнете на правителствените служители.

 

Translated by: Ivan Evstatiev original : https://brokenchalk.org/the-decision-of-the-international-labor-organization-ilo-following-the-failed-2016-coup-in-turkey/

Original text: Mahnoor Tariq

 

 

References

Michael Rubin, (2017), ‘Did Erdogan stage the coup?’,  AEIdeas
David Lepeska, (2020), The ‘gift from god’ that crushed Turkish democracy, Retrieved from http://ahval.co/en-84353

Source URL: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf
Source URL: Human Rights Watch, https://www.hrw.org/news/2016/07/18/turkey-protect-rights-law-after-coup-attempt

 

[1] (Rubin, 2017)

[2] https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf

Kihívások Bolívia Többnemzetiségű Államának Oktatási Rendszerében: Az Oktatás Akadályaitól A Készségfejlesztések Hiányosságáig

Bolívia többnemzetiségű államában a közelmúltban számos pozitív és negatív fejlemény történt. A KOF Svájci Gazdasági Intézet 2019-ben kiemelte,[i] hogy Bolívia megtartotta a bruttó hazai termék (GDP) átlagos 4,9%-os növekedési ütemét, elsősorban a természeti erőforrások, például az arany, cink, ezüst, réz és földgáz exportjának köszönhetően. Az egy főre jutó 3117 dolláros GDP-vel azonban – amely lényegesen alacsonyabb, a szomszédos országoknál – Bolívia továbbra is a legszegényebb állam Dél-Amerikában. A Világbank GINI-koefficiens indexe rávilágított a jövedelmi egyenlőtlenségek magas arányára: Bolívia 2016-ban 100-ból 44,6 pontot ért el a jövedelmi egyenlőségi felmérésen.

Ezek a fejlődési hullámvölgyek több területen is érzékelhetőek, többek között az oktatásban is. Ahogy Andersen et al. (2020) tárgyalja,[ii] a bolíviai oktatásról nincsenek statisztikai adatok, mivel az elmúlt húsz évben az ország nem vett részt az általában nemzetközi szervezetek – például az OECD Nemzetközi Tanulói Felmérési Programja (PISA) vagy az IEA Nemzetközi Matematikai és Tudományos Tanulmányok Tendenciái (TIMSS) – által végzett nagy oktatási felmérésekben. Ez nagyrészt tanácstalanul hagyja a kutatókat és a politikai döntéshozókat azzal kapcsolatban, hogy melyek a fő oktatási kihívások, és milyen megoldások javíthatják a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, hogy Bolívia időben elérje a negyedik fenntartható fejlődési célt: „inkluzív és méltányos minőségi oktatás biztosítása és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek előmozdítása mindenki számára”.[iii]  Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a bolíviai oktatás helyzetéről és arról, hogy a megfelelő és magasabb szintű képzést elvégzők milyen valószínűséggel felelnek meg a munkaerőpiaci igényeknek, különböző hiteles forrásokból kell információkat gyűjteni.

 

Az oktatás történelmi akadályai

 

A Borgen Project, amely az Egyesült Államok külpolitikai tevékenységinek részeként a globális szegénység csökkentéséért küzd, 2015-ben megállapította, hogy Bolíviában körülbelül minden hetedik diák félbehagyja tanulmányait és többségük nem kezdi meg a középfokú oktatást. [iv]  Bár az írástudatlanság általános aránya az 1976-os 36,21%-ról 2015-re 7,54%-ra csökkent, [v] több mint egymillió 15 éves és idősebb bolíviai továbbra is írástudatlan. A probléma forrásaként négy okot jelölnek meg:[vi]

  1. Bár a diákok többsége őslakos, így otthon quechua vagy aymara nyelven beszélnek, az órákat általában spanyolul tartják;
  2. Továbbra is nagy a szakadék a vidéki és a városi lakosok között. A vidéki diákok átlagosan csak 4,2 évet végeznek el mielőtt megszakítják tanulmányaikat, hogy családjukat anyagilag támogassák. Ezzel szemben a városokban a diákok átlagosan 9,4 évet töltenek az oktatásban;
  3. Az oktatás továbbra is az állam fókuszterületén kívül esik, ami erőforráshiányt eredményez, amelyek hátráltatja a minőségi oktatáshoz szükséges körülmények megteremtését; és
  4. Az előző ponttal összefüggésben a tanárok továbbra is alacsony béreket kapnak, így gyakoriak a tanársztrájkok, mely ugyanakkor a diákok oktatásának napokon vagy akár heteken át tartó szünetelését jelenti.

 

A fenti problémák egy része a bolíviai oktatás történelmi fejlődéséből ered. Ahogy Redin (2020) rávilágít,[vii] a katonai diktatúra végét követően az 1980 és 1990 közötti neoliberális reformok növelték az etnikai sokszínűség támogatását az országban, azonban ezek a reformok csökkentették az állami beavatkozás mértékét és a szociális kiadásokat is. Ez nagymértékben befolyásolta az állami iskolákba való beiratkozást. Az állam sikertelenül próbálta növelni a beiskolázást azáltal, hogy kiemelte a vidéki családokat a szegénységből, és arra ösztönözte őket, hogy gyermekeiket iskolába járassák. Ez a kudarc arra ösztönzött őslakos mozgalmakat, például az Őslakosok Oktatási Tanácsát (CEPOS), illetve számos szülőt, hogy alapítványi iskolák létrehozásával a saját kezükbe vegyék az oktatás ügyét, melytől az iskolák minőségének emelkedését és az oktatási színvonal fejlődését várták, illetve amely intézmények az őslakosok kultúráját és nyelvét is integrálja az oktatási intézménybe. A bolíviai oktatás ügye egy olyan privatizált intézményrendszerré fejlődött, melynek szervezését és vezetését inkább társadalmi csoportok, mintsem az állam végzi. Tehát az állam redisztribúciós képességeinek hiányában a polgári politikai jogok egy része megerősödött, amik ugyanakkor csökkentették a szociális jogokra irányuló erőfeszítéseket.[viii]

 

Az oktatás elérhetősége mindenki számára

 

Ahogy Muyor-Rodriguez et al. (2021)[ix] kvalitatív tanulmánya is megállapította, a bolíviai oktatási rendszer másik fontos jellemzője, hogy az állami egyetemek nem tudják kielégíteni a fogyatékkal élő hallgatók oktatási igényeit. Annak ellenére, hogy az állami egyetemek kötelezettséget vállaltak arra, hogy minden hallgató számára egyenlő feltételek mellett biztosítják az oktatáshoz való hozzáférést, a csoportos beszélgetések résztvevői szerint a fogyatékossággal élő hallgatók oktatásában nem érvényesül az az esélyegyenlőség és egyenlő körülmények biztosítása, melyet az etnikai vagy szexuális kisebbségek élveznek, ez pedig egyes fogyatékossággal élő tanulókat kirekeszt vagy sztereotipizál.[x]  Bár a 2009. évi 9/09. sz. határozat felmentette a fogyatékossággal élő hallgatókat az állami egyetemekre való bejutásukhoz szükséges felvételi vizsgák alól, a tanárok és a hallgatók között fennálló, társirányítás-szerű rendszerből adódó autonómia miatt egyes egyetemek nem hajtották végre ezt az intézkedést.[xi]  A résztvevők arról is beszámoltak, hogy egyes professzorok által diszkrimináció éri a fogyatékossággal élő diákokat, mely abban nyilvánul meg, hogy a professzorok nem tesznek különbséget a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékossággal élő hallgatók oktatási követelményei között. Probléma az is, hogy az egyetemi személyzet számára nincsenek olyan erőforrások biztosítva, melyek lehetővé tennék a fogyatékossággal élő tanulók oktatási igényeinek kielégítését, mely előítéletességhez is vezethet a fogyatékossággal élő diákok irányába. A kumulatív hatás az inkluzivitásból fakadó kampányok által kiváltott hatások hosszú távú kezelésének eredménytelenségét jelenti.[xii]

 

Oktatás Evo Morales óta

 

Evo Morales 2005-ös elnökké választásával új erőfeszítések indultak az oktatás területén, amelyek célja a bolíviai tanterv dekolonizációja volt a „tudományközpontú blanco-mestizo projekttől” való megszabadulás révén, mely kizárólag a nemzettudat erősítésére irányult; ehelyett pedig a „tudomány és az ősöktől származó tudás egyenlő mértékben kapott teret”.[xiii]  A kormány olyan egyensúlyt akart létrehozni, amely továbbra is a tudományos készségek fejlesztésére összpontosít, miközben folytatja az 1994-ben elkezdett intra-kulturalitást, amely megőrzi a bolíviai társadalom őshonos kultúráit, történelmét és tudását. A változások praktikai implementálásának kifejlesztése azonban a tanárokat terhelti, akiknek kreatív módszereket kell találniuk az egyensúly megteremtéséhez, miközben olyan oktatást kell biztosítaniuk, amely a tanulóknak a tanulmányi előre lepéséhez megadja a szükséges készségeket, valamint  a munkaerőpiac által igényelt készségek kifejlesztését is eredményezi.[xiv]

 

 

Az oktatás nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek

 

Andersen et al. (2020) megállapította, hogy az oktatás által kifejlesztett készségek nem felelnek meg a munkaerőpiac igényeinek, ami abban is megmutatkozik, hogy 2007 és 2017 között számos diplomás nem tudta hasznosítani az oktatásban megszerzett tudását a munkaerőpiacon. [xv] Elemzésük rámutat, hogy a rendszerszintű oktatási problémák különösen a nem őslakos városi férfiakra volt hatással, akik a tanulmányaik befejezése utáni első 15 évben nem tudtak a létszükségleteiket kielégítő jövedelemhez jutni. A KOF adatgyűjteménye megállapítja, hogy Bolívia foglalkoztatott lakosságának nagy része (27,4%) elsősorban a mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat ágazataiban dolgozik, míg sokan mások a feldolgozóipar, építőipar, bányászat és ipari tevékenységek ágazataiban találnak munkát (ez a bolíviai lakosság 22,6%-át jelenti). [xvi]  Ez a jelenség úgynevezett “nyersanyag-szuperciklus” következménye, amely növelte a keresletet Bolívia fent említett elsődleges iparágak által kitermelt exportárui iránt. Ez azt eredményezte, hogy sok fiatal férfi korán befejezte tanulmányait, hogy ezekben a nyereséges iparágakban dolgozzanak.[xvii] Ez azonban az építőipari ágazatban a “holland betegségnek” nevezett problémát idézte elő: a szektorban megjelenő számottevő munkaerő magas nyersanyagárak ördögi körét hozta létre. A szektor bővülése intenzívebb területfejlesztéshez vezetett, ami viszont több munkaerőt igényelt, akik inkább a munkahelyi képzésre támaszkodtak, mintsem bizonyos iskolai végzettségi szintek elérésére. Így egy olyan munkaerőpiac jött létre, amely gyakorlati tapasztalatokat igényel az elméleti tudással szemben.[xviii]  Ennek az aránytalanságnak az egyik fő oka az agyelszívás megnövekedett aránya Bolíviában. 2015-ig 799 605 bolíviai (az ország lakosságának nagyjából 7,5%-a) vándorolt el, vagy azért, hogy magasabb szintű képzést szerezzen, vagy azért, hogy a már megszerzett oktatás előnyeit külföldön élvezni tudja. Ennek eredményeképpen Bolívia elveszíti társadalmának magasan képzett rétegét.[xix]

A Covid-19 világjárvány kitörése e meglévő problémák multiplikátoraként hatott. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) 2020-as országjelentése szerint összesen 2,9 millió gyermek maradt az oktatáshoz való hozzáférés és az iskolák által biztosított étkeztetési rendszerek nélkül Bolíviában.[xx] A világjárvány rávilágított a városi és vidéki lakosság közötti digitális szakadékra is, mivel a virtuális oktatáshoz való hozzáféréshez elengedhetetlen a stabil internetkapcsolat megléte.

Az oktatás jövője Bolíviában

 

Ahogy azt a következők mutatják, a bolíviai kormány erőfeszítéseket tett az oktatás helyzetének javítása érdekében:[i]

  1. 2017-re felszámolták az általános és középfokú oktatásba történő beiskolázás során jelen lévő jövedelemi, nemi vagy etnikai alapú diszkriminációt;
  2. Megháromszorozták a tanárok számát 2000 és 2017 között. Most már minden 24 iskolásra jut egy képzett pedagógus;
  3. 2017-re a bolíviaiak 39%-a részesült valamilyen formális oktatásban; és
  4. Az UNESCO oktatási indikátor-adatbázisa kifejti, hogy a kormány átlagosan a GDP 7%-át fektette az oktatásba. Ez mutatja a kormány elkötelezettségét az ingyenes közoktatáshoz való hozzáférés biztosítása iránt, amely minőségi oktatást biztosít, továbbá figyelembe veszi az ország kulturális és társadalmi pluralitását és egyenlő esélyeket biztosít mindenki számára megkülönböztetés nélkül.[ii]

A bolíviai kormánynak össze kell hangolnia erőforrásait a magánszektorral és más hazai érdekelt felekkel, hogy javítsa a hazai oktatás minőségét és a munkaerőpiacra történő beilleszkedés lehetőségét. Ez egy olyan oktatási rendszer kialakításának szükségességét jelenti, amely hasznosítható készségeket fejleszt, ezzel értéket teremtve a bolíviai állam és a lakosság számára. A fejlődésnek ez a pozitív ciklusa segíti Bolíviát abban is, hogy más SDG-céljait is elérje, beleértve a szegénység minden formájának felszámolását, a tisztességes munkalehetőségek megteremtését, a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés előmozdítását, valamint az egyenlőtlenségek szintjének csökkentését más államokkal együtt.[iii]

 

Írta: Karl Baldacchino

A cikket Farai Chikwanha és Olga Ruiz Pilato szerkesztette.

Fordította: Farkas Johanna

[Educational Challenges in the Plurinational State of Bolivia: From Educational Barriers to a Mismatch of Skills]

 

 

Endnotes

 

[i] KOF Swiss Economic Institute (2019) ‘KOF Education System Factbook: Bolivia’. KOF Education System Factbooks: Zurich, 1st Ed., pp. 3-5.

[ii] Andersen, L. E. et al. (2020) ‘Occasional Paper Series No. 63 – A Country at Risk of Being Left Behind: Bolivia’s Quest for Quality Education’. Southern Voices, p. 11.

[iii] United Nations Department of Economic & Social Affairs. ‘Goal 4’. Available online from: https://sdgs.un.org/goals/goal4 [Accessed on 28/02/2022].

[iv] Binns, M. (2015) ‘Top 4 Reasons Education in Bolivia Lags’. The Borgen Project. Available online from: https://borgenproject.org/top-4-reasons-education-in-boliva-lags/ [Accessed on 28/02/2022].

[v] Muyor-Rodriguez, J. et al. (2021) ‘Inclusive University Education in Bolivia: The Actors and Their Discourses’. Sustainability, Vol. 13. Available online from: https://doi.org/10.3390/su131910818 [Accessed on 28/02/2022], p. 2.

[vi] ‘Top 4 Reasons Education in Bolivia Lags’.

[vii] Redin, M. C. B. (2020) ‘Dilemmas of Justice in the Post-Neoliberal Educational Policies of Ecuador and Bolivia’.  Policy Futures in Education, Vol. 18(1), pp. 53-56.

[viii] Ibid., p.58.

[ix] ‘Inclusive University Education in Bolivia’, p. 3.

[x] Ibid., pp. 8-10.

[xi] Ibid., pp. 4 & 9-10 & 12.

[xii] Ibid., pp. 13-14.

[xiii] Ibid., pp. 58-59.

[xiv] Ibid., p. 61.

[xv] ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 15-16.

[xvi] ‘KOF Factbooks’, p. 4.

[xvii] ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 19-20.

[xviii] Ibid., p. 27.

[xix] Ibid., p. 21.

[xx] United Nations Children’s Fund (2020) ‘Country Office Annual Report 2020 – Bolivia, Plurinational State of’, p. 1.

[xxi] ‘A Country at Risk of Being Left Behind’, pp. 27-29.

[xxii] Ibid., p. 29.

[xxiii] Ibid., pp. 22-26.

Cover image taken from https://www.magisamericas.org/educating-for-transformation-through-community-partnership/ 

 

حبس الأبرياء: البروفيسور لاشينير

من هو البروفيسور سيدات لاشينير؟

سيدات لاشينير أستاذ تركي ولد في كيركالي بتركيا. يبلغ من العمر 49 عامًا وسجن منذ صيف 2016. بدأ المسار التعليمي للبروفيسور لاشينير في تركيا حيث تخرج من المدرسة الثانوية وأكمل درجة البكالوريوس في أنقرة. عندما بدأ بدراسة درجة الماجستير في العلوم السياسية في تركيا ، حصل على منحة دراسية من وزارة التربية الوطنية ، فأنهى دراسته الجامعية في المملكة المتحدة. حصل على درجة الدكتوراه عام 2001 من جامعة كينجز كوليدج بلندن بعد حصوله على درجة الماجستير. في عام 1994 تم تعيين سيدات لاشينير كمراسل لرئيس الوزراء وقام حتى الآن بكتابة مقالات متعددة. كان عضوًا في مجلس التعليم العالي (YÖK) ، واللجنة الوطنية للعلاقات التركية الأرمنية (TEİmK) ، وتم تعيينه مديرًا لمركز الدراسات الاستراتيجية في جامعة تشاناكالي أونسيكيز مارت في عام 2003. من 2004 إلى 2010 كان ترأس المعهد الدولي للدراسات الاستراتيجية (USAK). في 15 مارس 2011 ، تم تعيين لاشينير رئيسًا لجامعة تشاناكالي أونسيكيز مارت (ÇOMU) عن عمر يناهز 38 عامًا ، مما جعله أصغر عميد في تركيا. في عام 2006 حصل على جائزة “القائد العالمي الشاب لعام 2006” ولا يزال الشخص الأول والوحيد في تركيا الذي يتم ترشيحه للحصول على لقب في مجال “المثقفين” . ألَّف البروفيسور لاشينير 26 كتابًا باللغتين التركية والإنجليزية.

 

محاولة الانقلاب في تركيا

يتمتع رئيس تركيا ، رجب أردوغان ، بأسلوب قيادي مثير للجدل، حيث أنه أسلوب مشكوك فيه بديمقراطيته. عند توليه الرئاسة ، سيطر قبضته أردوغان وسائل الإعلام ، وأسقط التهم عن وزراء الحكومة المدانين سابقًا وعائلاتهم ، وتورط في فضيحة فساد ضخمة. في عام 2014 ، اتَّهم فتح الله غولن بتنظيم “هيكل كيان موازٍ” حيث كان غرض هذا الإتهام هو ترك ساحة الحكم لأردوغان و القضاء على المنافسين،مما أدت أفعاله إلى رفض واسع النطاق ومطالبات بالتغيير. في عام 2016 ، حدث ما لا مفر منه – حدث انقلاب،حيث أعلن عبر مذيع تليفيزيوني على أن فصيل من الجيش “استولوا على السلطة لحماية الديمقراطية من رجب أردوغان”. على الرغم من فشلها واختفائها السريع ، تشير المصادر إلى وجود أكثر من 1400 جريح وبعض القتلى في هذه العملية ، وكان من بين الأشخاص الذين تم اعتقالهم البالغ عددهم سبعة آلاف شخص جنود رفيعو الرتب وقضاة ومعلمون وغيرهم. بحسب مصادر مختلفة ، فإن الانقلاب لم ينجح لأنه لم يكن يحظى بالدعم المطلوب من المواطنين المدنيين الذين احتاجوا لدفع “التغيير”. عندما قام أردوغان بالسيطرة على الوضع ، ألقى باللوم على رجل الدين المقيم في الولايات المتحدة “فتح الله غولن” على الفور. يُنظر إلى الانقلاب أيضًا على أنه ذريعة لرئيس تركيا الحالي لتعزيز سلطته.فتح
الله غولن غير مسجون ، لكن لا يزال أكثر من 20 ألف شخص مسجونين.

 

لماذا تم حبس سيدات لاشينير؟

في عام 2018 ، حُكم على سيدات لاشينير بالسجن 9 سنوات و 4 أشهر. خلال هذه العملية ، أراد بعض المدعين تنفيذ عقوبة السجن مدى الحياة ، وظهرت مناقشات حول إعادة العمل على تنفيذ عقوبات الإعدام. في إحدى رسائل لاشينر إلى عائلته ، قال العميد السابق: “بعد ثمانية أشهر لا يوجد دليل قانوني واحد تثبت هذه الاتهامات ، و بالأخص أي محاولة للإطاحة بحكومة أردوغان، حتى أن لائحة الاتهام تقبل أنه ليس لدي أي عمل أو سلوك أو نشاط عنيف أو قسري ” . يذكر أيضاً أنه لم يتمكن من الاتصال بمحام و أن ملفه حُجز عنه ، وهو ما يرقى إلى حد انتهاك حقه في محاكمة عادلة ، وهو بالتالي أحد حقوقه الإنسانية الأساسية ، حيث أن العميد السابق اتهم  بالانتماء إلى حركة “غولن” واحتجز دون أدلة كافية تثبت ادانته.

وفقًا لعائلة لاشينير ، فقد تم اتهامه بارتكاب جرائم إرهابية فيما يتعلق بمنظمة فتح الله غولن الإرهابية ، وهو المصطلح الذي تستخدمه الحكومة التركية للإشارة إلى حركة غولن. تتألف منظمة غولن الإرهابية من أتباع الداعية الإسلامي المعتدل فتح الله غولن وشقيق سادات لاشينير “فيدات” ، وهو أكاديمي أيضًا ، لكن لم يُعطَ أي تفاصيل حول ما يفترض أنهم فعلوه و لماذا تم توجيه التهم إليهم و فتح مذكرة إعتقال بحقهم. كلاهما محتجزان في سجن جناق قلعة المغلقة من نوع  .(Malley, 2017) E

تشمل الاتهامات الأخرى أن حركة غولن كانت “عملاً إرهابياً مسلحاً” ، لكن حتى يومنا هذا لا يوجد دليل يدعم هذه الاتهامات، وعلى الرغم من وجهات نظر أردوغان ، فإن العالم يتخذ موقفاً لصالح أولئك الذين يعانون من نظامه ذات قبضة حديدية. لسوء الحظ ، هناك أكثر من 200000 شخص بريء محتجزون بشكل تعسفي – وهو رقم يوضح كيف أن حق افتراض البراءة  ليست من إهتمامات الحكومة التركية.

كتب النص الأصلي من قبل : إيفان إيفستاتييف

تُرجم النص إلى اللغة العربية من قبل : زينات أسادوفا        

https://brokenchalk.org/imprisonment-of-the-innocent-prof-laciner/ :رابط المقالة الأصلية 

 

المصادر

Malley, B. M. (2017, April 6). Is imprisoned academic a victim of a mass witchhunt? University World News. Retrieved February 22, 2022, from https://www.universityworldnews.com/post.php?story=2016111800050457

TurkeyPurge. (2017, September 25). Turkish professor Sedat Laciner, under pre-trial detention for 26 months, gets 9 years in jail | Turkey Purge. Turkeypurge.Com. Retrieved February 22, 2022, from https://turkeypurge.com/turkish-professor-sedat-laciner-under-pre-trial-detention-for-26-months-gets-9-years-in-jail

www.sabah.com.tr. (2016, July 23). Eski rektör Sedat Laçiner tutuklandı. Sabah. Retrieved February 18, 2022, from https://www.sabah.com.tr/gundem/2016/07/23/eski-rektor-sedat-laciner-tutuklandi

बोलीविया के बहुराष्ट्रीय राज्य में शैक्षिक चुनौतियाँ: शैक्षिक बाधाओं से कौशल के एक बेमेल तक

बोलीविया के बहुराष्ट्रीय राज्य ने हाल ही में कई सकारात्मक और नकारात्मक घटनाओं का अनुभव किया है। KOF स्विस इकोनॉमिक इंस्टीट्यूट ने 2019 में इस बात पर प्रकाश डाला कि बोलीविया ने सकल घरेलू उत्पाद (GDP) में औसतन 4.9% की वृद्धि दर रखी, जिसका मुख्य कारण प्राकृतिक संसाधनों जैसे कि सोना, जस्ता, चांदी, तांबा और प्राकृतिक गैस भंडार का निर्यात है। हालांकि, प्रति व्यक्ति 3,117 डॉलर की जीडीपी के साथ – अपने पड़ोसियों की तुलना में काफी कम – बोलीविया दक्षिण अमेरिका में सबसे गरीब राज्य बना हुआ है। विश्व बैंक के जीआईएनआई गुणांक सूचकांक ने आय असमानता की उच्च दर पर प्रकाश डाला: बोलीविया ने 2016 में आय समानता में 100 में से 44.6 स्कोर किया।

ये विकासात्मक उतार-चढ़ाव शैक्षिक सहित कई क्षेत्रों में ध्यान देने योग्य हैं। एंडरसन के रूप में अल। (2020) ध्यान दें, बोलिवियाई शिक्षा में सांख्यिकीय आंकड़ों का अभाव है, क्योंकि पिछले बीस वर्षों में, देश ने आमतौर पर अंतरराष्ट्रीय संगठनों द्वारा आयोजित प्रमुख शैक्षिक आकलनों में भाग नहीं लिया है, जैसे ओईसीडी के प्रोग्राम फॉर इंटरनेशनल स्टूडेंट असेसमेंट (पीआईएसए) या अंतर्राष्ट्रीय गणित और आईईए के रुझान में अंतर्राष्ट्रीय गणित और विज्ञान अध्ययन (टीआईएमएसएस)। यह बड़े पैमाने पर शोधकर्ताओं और नीति निर्माताओं को इस बारे में अनजान छोड़ देता है कि मुख्य शैक्षिक चुनौतियां क्या हैं और कौन से समाधान चौथे सतत विकास लक्ष्य को समय पर प्राप्त करने के लिए बोलीविया के लिए गुणवत्तापूर्ण शिक्षा तक पहुंच में सुधार कर सकते हैं: ‘समावेशी और समान गुणवत्ता वाली शिक्षा सुनिश्चित करना और सभी के लिए आजीवन सीखने के अवसरों को बढ़ावा देना’। बोलीविया में शिक्षा की स्थिति और श्रम बाजार की मांगों को पूरा करने वाले उपयुक्त और उच्च स्तर की शिक्षा से स्नातक होने की संभावना की अधिक सटीक तस्वीर प्राप्त करने के लिए, विभिन्न अभी तक विश्वसनीय स्रोतों से जानकारी एकत्र की जानी चाहिए।

 

शिक्षा के लिए ऐतिहासिक बाधाएं

बोर्गन प्रोजेक्ट, जिसका उद्देश्य यू.एस. विदेश नीति के माध्यम से वैश्विक गरीबी को कम करना है, ने 2015 में उल्लेख किया कि बोलीविया में लगभग सात छात्रों में से एक अपनी शिक्षा पूरी नहीं करता है। इसके कारण उनमें से अधिकांश माध्यमिक शिक्षा शुरू नहीं कर पाते हैं। यद्यपि निरक्षरता की समग्र दर 1976 में 36.21 प्रतिशत से कम होकर 2015 तक 7.54% हो गई, 15 वर्ष और उससे अधिक आयु के एक मिलियन से अधिक बोलिवियाई निरक्षर हैं। इन मुद्दों के लिए चार कारण सुझाए गए हैं:

  1. हालांकि अधिकांश छात्र स्वदेशी पृष्ठभूमि से आते हैं और घर पर क्वेशुआ या आयमारा बोलते हैं, कक्षाएं आमतौर पर स्पेनिश में सिखाई जाती हैं;
  2. ग्रामीण और शहरी निवासियों के बीच व्यापक अंतर बना हुआ है। ग्रामीण क्षेत्रों में छात्र अपने परिवार को आर्थिक रूप से समर्थन देने के लिए पढ़ाई छोड़ने से पहले औसतन 4.2 वर्ष की शिक्षा पूरी करते हैं। इसके विपरीत, शहरी क्षेत्रों में छात्र औसतन 9.4 साल की स्कूली शिक्षा पूरी करते हैं;
  3. शिक्षा राज्य के दायरे से बाहर रहती है, जिसके परिणामस्वरूप अच्छी गुणवत्ता वाली शिक्षा प्राप्त करने वाले छात्रों के लिए अनुकूल वातावरण बनाने के लिए संसाधनों की कमी होती है; और
  4. पिछले बिंदु के संयोजन में, शिक्षकों को कम वेतन मिलता रहता है और अक्सर वे हड़ताल पर चले जाते हैं, जिससे छात्रों को कई दिनों या हफ्तों तक शिक्षा प्राप्त नहीं होती है।

उपरोक्त में से कुछ मुद्दे बोलीविया में शिक्षा के ऐतिहासिक विकास से उपजे हैं। रेडिन (2020) बताते हैं कि, सैन्य तानाशाही के अंत के बाद, 1980 और 1990 के बीच नवउदारवादी सुधारों ने जातीय विविधता के लिए समर्थन बढ़ाया लेकिन राज्य के हस्तक्षेप और सामाजिक खर्च को कम कर दिया। इससे सरकारी स्कूलों में नामांकन प्रभावित हुआ। राज्य ग्रामीण परिवारों को गरीबी से बाहर निकालकर और उन्हें अपने बच्चों को स्कूल भेजने के लिए प्रोत्साहित करके इस तरह के नामांकन को बढ़ावा देने के अपने प्रयासों में असफल रहा। इस विफलता ने स्वदेशी आंदोलनों को प्रेरित किया, जैसे कि नेटिव पीपुल्स एजुकेशनल काउंसिल (सीईपीओएस), साथ ही साथ माता-पिता, स्कूलों और शिक्षकों को बेहतर गुणवत्ता वाली शिक्षा देने के लिए सशक्त बनाने के लिए अपनी नींव बनाने के लिए, स्वदेशी को ध्यान में रखते हुए और विधिवत शामिल करते हुए। संस्कृति और भाषा। इस प्रकार शिक्षा एक ‘विघटन प्रक्रिया’ के कारण राज्य के बजाय समाज द्वारा प्रबंधित एक निजीकृत संस्था के रूप में विकसित हुई, जहाँ सामाजिक अधिकारों के प्रति कम प्रयासों के बदले नागरिक राजनीतिक अधिकारों को मजबूत किया जा रहा था।

शिक्षा और पहुंच तक पहुंच

बोलिविया की शिक्षा प्रणाली की एक अन्य विशेषता, मुयोर-रोड्रिग्ज एट अल, (2021) के गुणात्मक अध्ययन द्वारा नोट की गई, यह है कि सार्वजनिक विश्वविद्यालय विकलांग छात्रों की शैक्षिक आवश्यकताओं को पूरा करने में विफल रहे हैं। समान परिस्थितियों में सभी छात्रों के लिए शिक्षा तक पहुंच प्रदान करने के लिए सार्वजनिक विश्वविद्यालयों की प्रतिबद्धताओं के बावजूद, समूह चर्चाओं के प्रतिभागियों ने तर्क दिया कि जातीय या यौन विविधता के पक्ष में विकलांग छात्रों द्वारा प्राप्त शिक्षा में समान मूल्य की कमी है, जिसे बाहर रखा गया है। या कुछ विकलांगों को स्टीरियोटाइप किया। हालांकि 2009 के संकल्प संख्या 9/09 ने विकलांग छात्रों को सार्वजनिक विश्वविद्यालयों में प्रवेश के लिए प्रवेश परीक्षा देने से छूट दी थी, शिक्षकों और छात्रों के बीच मौजूद सह-शासन जैसी प्रणाली के परिणामस्वरूप स्वायत्तता की डिग्री का मतलब था कि कुछ विश्वविद्यालयों ने इसे लागू नहीं किया था। नीति। प्रतिभागियों ने प्रोफेसरों द्वारा अनुभव किए गए भेदभाव पर भी चर्चा की, जो विकलांग छात्रों और विकलांग छात्रों के लिए शैक्षिक आवश्यकताओं के बीच अंतर नहीं करते थे, और विश्वविद्यालय कर्मियों के लिए उनकी जरूरतों को पूरा करने के लिए संसाधनों की कमी के परिणामस्वरूप पूर्वाग्रह। संचयी प्रभाव प्रभाव का अप्रभावी दीर्घकालिक प्रबंधन है जो समावेशीता से अभियान लाता है।

 

इवो ​​मोरालेस के बाद से शिक्षा

2005 में राष्ट्रपति के रूप में इवो मोरालेस के चुनाव के साथ, शिक्षा के क्षेत्र में नए प्रयासों का उद्देश्य राष्ट्रीयता के ‘विज्ञान-केंद्रित ब्लैंको-मेस्टिज़ो प्रोजेक्ट’ से बोलिवियाई पाठ्यक्रम को समाप्त करना था और इसके बजाय ‘विज्ञान और पैतृक ज्ञान के लिए समान स्थान’ की ओर स्थानांतरित करना था। ‘। सरकार ने एक संतुलन स्थापित करने की मांग की, जो 1994 की अंतर-सांस्कृतिकता को जारी रखते हुए वैज्ञानिक कौशल विकसित करने पर केंद्रित है, जो बोलिवियाई समाज की स्वदेशी संस्कृति (ओं), इतिहास और ज्ञान को बरकरार रखता है। इन परिवर्तनों ने शिक्षकों को रचनात्मक खोजने के लिए बोझ छोड़ दिया है शिक्षा प्रदान करने के लिए संतुलन के तरीके जो शिक्षार्थियों को शिक्षा के उच्च स्तर पर जाने के लिए आवश्यक कौशल प्रदान करेंगे और उन्हें श्रम बाजार द्वारा अवशोषित करने के लिए आवश्यक कौशल प्रदान करेंगे।

शिक्षा श्रम बाजार की मांगों को पूरा नहीं करती है

एंडरसन अल। (2020) ने श्रम बाजार द्वारा मांग की गई शिक्षा और श्रम कौशल के बीच बेमेल का उल्लेख किया, जिसके परिणामस्वरूप कई स्नातक 2007 और 2017 के बीच अपनी शिक्षा के पुरस्कारों को प्राप्त करने में विफल रहे। उनका विश्लेषण बताता है कि जो विशेष रूप से प्रणालीगत शैक्षिक से प्रभावित हैं। दोष गैर-स्वदेशी शहरी पुरुष हैं, जो शिक्षा के पहले 15 वर्षों में उपयुक्त आय वितरण के बिना बने रहे। KOF की फैक्टबुक स्थापित करती है कि बोलीविया की नियोजित आबादी का बड़ा हिस्सा कृषि, शिकार, वानिकी और मछली पकड़ने के प्राथमिक क्षेत्रों के साथ-साथ विनिर्माण, निर्माण, खनन और औद्योगिक गतिविधियों के माध्यमिक क्षेत्रों में काम करता है, जो क्रमशः 27.4% और 22.6% है। यह ‘कमोडिटी सुपर साइकिल’ के रूप में संदर्भित होने का परिणाम है, जिसने ऊपर उल्लिखित बोलीविया की प्राथमिक निर्यात वस्तुओं की मांग में वृद्धि की, जिसके परिणामस्वरूप इन उद्योगों में लाभ का लाभ उठाने के लिए युवा पुरुषों ने स्कूल छोड़ दिया। इसके अलावा, इसने निर्माण क्षेत्र में ‘डच रोग’ के रूप में जाना जाता है। इसने उच्च वस्तुओं की कीमतों का एक दुष्चक्र पैदा कर दिया है, जिससे अधिक भूमि विकास हुआ है, जिसके बदले में अधिक श्रमिक श्रमिकों की आवश्यकता होती है, जो शिक्षा के विशेष स्तरों की प्राप्ति के बजाय नौकरी के प्रशिक्षण पर निर्भर होते हैं। इस प्रकार, सैद्धांतिक ज्ञान के विपरीत व्यावहारिक अनुभव को प्राथमिकता देते हुए सुसज्जित श्रमिकों की आवश्यकता वाले श्रम बाजार का निर्माण किया जाता है। इस बेमेल की एक प्रमुख चिंता बोलीविया में ब्रेन ड्रेन की बढ़ी हुई दर है। 2015,799 तक 605 बोलिवियाई (राष्ट्रीय आबादी का लगभग 7.5%), शिक्षा के उच्च स्तर को आगे बढ़ाने के लिए या पहले से प्राप्त शिक्षा के लाभों को प्राप्त करने के लिए प्रवास कर चुके थे। नतीजतन, बोलीविया अपने छात्रों द्वारा प्राप्त ज्ञान और कौशल के लाभों को खो देता है।

कोविड -19 महामारी का प्रकोप इन मौजूदा मुद्दों पर एक बल गुणक के रूप में कार्य करता है। जैसा कि संयुक्त राष्ट्र बाल कोष (यूनिसेफ) 2020 देश रिपोर्ट में बताया गया है, कुल 2.9 मिलियन बच्चों को शिक्षा और उनके स्कूलों द्वारा प्रदान की जाने वाली पोषण सहायता प्रणाली तक पहुंच के बिना छोड़ दिया गया है। महामारी ने शहरी और ग्रामीण आबादी के बीच डिजिटल विभाजन को भी उजागर किया है क्योंकि एक स्थिर इंटरनेट कनेक्शन होना आभासी शैक्षिक सेवाओं तक पहुंचने के लिए महत्वपूर्ण है

बोलीविया में शिक्षा का भविष्य

बोलीविया की सरकार ने शिक्षा की स्थिति में सुधार करने के प्रयास किए हैं, जैसा कि निम्नलिखित उदाहरण हैं:

  1. इसने 2017 तक आय, लिंग या जातीयता के आधार पर प्राथमिक और माध्यमिक शिक्षा के बीच नामांकन बंद कर दिया;
  2. इसने 2000 और 2017 के बीच शिक्षकों की उपलब्धता को तीन गुना कर दिया। अब हर 24 स्कूली बच्चों के लिए एक पूरी तरह से योग्य शिक्षक है;
  3. सभी बोलिवियाई लोगों का 39% 2017 तक किसी न किसी रूप में औपचारिक शिक्षा में निवेश किया गया था; और
  4. यूनेस्को का शिक्षा संकेतक डेटाबेस बताता है कि सरकार ने अपने सकल घरेलू उत्पाद का औसतन 7% शिक्षा में निवेश किया है। यह प्रधान गुणवत्ता की मुफ्त और सार्वजनिक शिक्षा तक पहुंच सुनिश्चित करने के लिए सरकार की प्रतिबद्धता को दर्शाता है जो विविधता के लिए जिम्मेदार है और बिना भेदभाव के समान अवसर और लाभ प्रदान करता है।

बोलीविया के छात्र बाहरी कारकों में बदलाव की तैयारी कर रहे हैं जो बोलीविया में कमोडिटी चक्र को नियंत्रित करते हैं। जैसा कि एंडरसन एट अल ने कहा, ‘निश्चित रूप से बहुत कम शिक्षा के बजाय बहुत अधिक शिक्षा के पक्ष में गलती करना बेहतर लगता है’।

बोलीविया की सरकार को शिक्षा की गुणवत्ता में सुधार लाने के लिए निजी क्षेत्र और अन्य घरेलू हितधारकों के साथ अपने संसाधनों का सामंजस्य स्थापित करना चाहिए और श्रम बाजार से आवश्यक रिटर्न जो एक शैक्षिक प्रणाली को बढ़ावा देता है जो मूल्य जोड़ता है और बदले में, राज्य और बोलिवियाई लोगों के लिए मूल्य बनाता है। अत्याधिक। विकास का यह सकारात्मक चक्र बोलीविया को अपने अन्य एसडीजी लक्ष्यों को पूरा करने में भी मदद करेगा, जिसमें गरीबी के सभी रूपों को समाप्त करना, काम के अच्छे अवसर पैदा करना, आर्थिक विकास को बढ़ावा देना जो कि टिकाऊ और समावेशी है, और अन्य राज्यों के साथ असमानता के स्तर को कम करना शामिल है।

 

कार्ल बाल्डैचिनो

 

फराई चिकवांहा और ओल्गा रुइज़ पिलाटो द्वारा संपादित लेख

योशिता मेहता द्वारा अनुवादित

[Educational Challenges in the Plurinational State of Bolivia: From Educational Barriers to a Mismatch of Skills]

 

एंडनोट्स

 

KOF स्विस इकोनॉमिक इंस्टीट्यूट (2019) ‘KOF एजुकेशन सिस्टम फैक्टबुक: बोलीविया’। KOF एजुकेशन सिस्टम फैक्टबुक्स: ज्यूरिख, पहला एड।, पीपी। 3-5।

एंडरसन, एल.ई. एट अल। (2020) ‘समसामयिक पेपर सीरीज़ नंबर 63 – ए कंट्री एट रिस्क ऑफ बीइंग लेफ्ट बिहाइंड: बोलीविया की क्वेस्ट फॉर क्वालिटी एजुकेशन’। दक्षिणी आवाज़ें, पी। 1 1।

आर्थिक और सामाजिक मामलों के संयुक्त राष्ट्र विभाग। ‘लक्ष्य 4’। से ऑनलाइन उपलब्ध: https://sdgs.un.org/goals/goal4 [28/02/2022 को एक्सेस किया गया]।

बिन्स, एम। (2015) ‘बोलीविया लैग्स में शीर्ष 4 कारण शिक्षा’। बोर्गन परियोजना। से ऑनलाइन उपलब्ध: https://borgenproject.org/top-4-reasons-education-in-boliva-lags/ [28/02/2022 को एक्सेस किया गया]।

मुयोर-रोड्रिग्ज, जे। एट अल। (2021) ‘बोलीविया में समावेशी विश्वविद्यालय शिक्षा: अभिनेता और उनके प्रवचन’। स्थिरता, वॉल्यूम। 13. ऑनलाइन उपलब्ध: https://doi.org/10.3390/su131910818 [28/02/2022 को एक्सेस किया गया], पी। 2.

‘बोलीविया पिछड़ों में शीर्ष 4 कारण शिक्षा’।

रेडिन, एम. सी. बी. (2020) ‘इक्वाडोर और बोलीविया की नवउदारवादी शैक्षिक नीतियों में न्याय की दुविधा’। शिक्षा में नीति फ्यूचर्स, वॉल्यूम। 18(1), पीपी. 53-56.

इबिड।, पी.58।

‘बोलीविया में समावेशी विश्वविद्यालय शिक्षा’, पृ. 3.

इबिड।, पीपी। 8-10।

इबिड।, पीपी। 4 और 9-10 और 12।

इबिड।, पीपी। 13-14।

इबिड।, पीपी। 58-59।

इबिड।, पी। 61.

‘ए कंट्री एट रिस्क ऑफ बीइंग लेफ्ट बिहाइंड’, पीपी. 15-16।

‘केओएफ फैक्टबुक’, पृ. 4.

‘ए कंट्री एट रिस्क ऑफ बीइंग लेफ्ट बिहाइंड’, पीपी. 19-20।

इबिड।, पी। 27.

इबिड।, पी। 21.

संयुक्त राष्ट्र बाल कोष (2020) ‘कंट्री ऑफिस एनुअल रिपोर्ट 2020 – बोलीविया, प्लूरिनेशनल स्टेट ऑफ’, पृ. 1.

‘ए कंट्री एट रिस्क ऑफ बीइंग लेफ्ट बिहाइंड’, पीपी 27-29।

इबिड।, पी। 29.

इबिड।, पीपी। 22-26।

Cover image taken from https://www.magisamericas.org/educating-for-transformation-through-community-partnership/ 

 

قرار منظمة العمل الدولية عقب محاولة الانقلاب الفاشلة في تركيا عام 2016

في 15 يوليو 2016 ، حدث انقلاب فاشل في تركيا ضد الرئيس أردوغان ومؤسسات الدولة. كان تفكك الحكم الديمقراطي وتهديد حقوق الإنسان والعلمانية من بين الأسباب التي تم الاستشهاد بها للانقلاب. تم تنفيذ محاولة الانقلاب من قبل قسم صغير من القوات المسلحة التركية ، الذين أطلقوا على أنفسهم اسم “مجلس السلام في الداخل، حيث ربطت الحكومة التركية مدبري الانقلاب بحركة غولن التي تعتبرها الحكومة التركية منظمة إرهابية. فتح الله غولن ، عالم إسلامي تركي وواعظ وزعيم رأي سابق يقيم حاليًا في ولاية بنسلفانيا بعد منفاه الاختياري ، قاد حركة غولن، و على رغم  نفي غولن بوجود أي صلة له بالهجوم الانقلابي،حدثت اعتقالات جماعية في أعقاب الحدث.

 

مجموعة من العاملين في الحكومة تعرف باسم “Yuksel Direniscileri” يطلون من الحكومة التركية استعادة عملهم. المصدر: https://gercekhaberajansi.org/fotograflarla-yuksel-direnisi/

 

تم اعتقال ما لا يقل عن 20 ألف مواطن تركي بسبب صلات مزعومة بحركة غولن. أراد المسؤولون الأتراك إعادة غولن إلى وطنه، ومع ذلك ، وجدت وزارة العدل ووزارة الخارجية أن الأدلة التي قدمها نظرائهم الأتراك غير مترابطة ببعضها وغير موثوقة. كان من بين المعتقلين 5000 عضو في قطاع التعليم و 21 ألف معلم ألغيت تراخيصهم ، وأضيفت أرقام الأمن القومي إلى قاعدة البيانات التركية لتقييد التوظيف في المستقبل، ومع ذلك ، كانت الأدلة التي تشير إلى ولاء 20 ألف مواطن لغولن ضعيفة و غير موثوقة. علاوة على ذلك ، أشارت النظريات إلى أن الانقلاب كان مدبرًا. بعد الأسبوع الأول للانقلاب ، تم تطهير الآلاف من الموظفين والجنود، ومع ذلك  “كانت قائمة مدبري الانقلاب المزعومين واسعة النطاق لدرجة أنه كان من المستحيل تجميعها في الساعات التي تلت الانقلاب”. [1] الأفراد الذين وافتهم المنية قبل أسابيع وشهور من الانقلاب كانوا جزءًا من هذه القائمة. نمت الشكوك حول جودة وأمانة التحقيق، و شككت الولايات المتحدة والمخابرات الألمانية والحكومة البريطانية في الرواية التركية الرسمية حول الإنقلاب الفاشل.

وفقًا للحكومة التركية ، تم طرد و توقيف أكثر من 135 ألف موظف حكومي من وظائفهم، بما في ذلك حوالي 40 ألف معلم ، منذ  أن لجأت الحكومة إلى القمع بعد الانقلاب الفاشل في يوليو. لا يترتب على أي مصدر للدخل وادعاء الارتباط بمنظمة إرهابية خسائر مالية فحسب ، بل يشكل تهديدا بالنفي من المجتمع التركي تمامًا. نددت منظمة العمل الدولية عمليات الاحتجاز التي تتم تنفيذها بحق هؤلاء الأفراد وأكدت أن ذلك تم دون أي إشراف من الهيئات القضائية ، ودون تحقيق مناسب ، ودون “مبدأ افتراض البراءة والحقوق” المنصوص عليه في اتفاقيات منظمة العمل الدولية.[2]

 

صرحت الحكومة التركية أن تفكك اتحاد نقابات العمال (Aksiyon-Is) والنقابة المرتبطة به كان بسبب علاقتهما بما يسمى بمنظمة فتح الله الإرهابية/ كيان موازي، والتي تدعي الحكومة التركية أن منظمة فتح الله الإرهابية مسؤولة عن محاولة الانقلاب. تؤكد الحكومة أنه لم يتم تقديم أي طلب إلى لجنة التحقيق من قبل Aksiyon-Is والنقابات العمالية التابعة لها ، ولم تستخدم جميع القنوات المحلية وسبل الانتصاف المتاحة.

ومع ذلك ، تشير النتائج التي توصلت إليها لجنة منظمة العمل الدولية إلى أن قرار وسلطة إعلان حالة الطوارئ لتفكك هذه الاتحادات قد منحت لمجلس الوزراء عندما ينبغي أن تكون سلطة اتخاذ القرار في يد البرلمان، وقد سمح هذا التفويض للجهاز التنفيذي بإصدار مراسيم لها قوة القانون بدلاً من الإجراءات التشريعية العادية لمجلس النواب. لذلك ، فإن جميع القنوات المحلية التي تم استخدامها للبحث عن تعديلات قانونية قد سقطت الآن.

ذكرت منظمة العمل الدولية أن وجود أفراد أعضاء في النقابات العمالية المرتبطة بمنظمة غولن/ كيان موازي كان قانونيا تمامًا بموجب المادة 2 من الاتفاقية رقم 87. وأكدوا أن هذه النقابات العمالية قد تم تشكيلها وعملها بشكل قانوني حتى إعلان حالة الطوارئ. لذلك ، من غير القانوني معاقبة العمال لمجرد عضويتهم في نقابة عمالية دون دليل على تورطهم ، أو وجود دليل لعمل معين ، أو حتى معرفة احتمال ارتباطهم بمنظمة إرهابية. يؤكد Aksiyon-Is أن جميع عمليات الفصل هذه حدثت قبل أي تحقيقات وفي غياب الإجراءات القانونية الواجبة. كما يجادل Aksiyon-Is بأنه لم يُسمح
لأي من المحتجزين بتقديم

إستئناف في قرار فصلهم أمام هيئة محايدة ، وهو ما ينتهك المادة 8 من الاتفاقية.

 

توصل المجلس التنفيذي لمنظمة العمل الدولية التابعة للأمم المتحدة (ILO) بتاريخ 24 مارس 2021 ، رقم              GB.341/INS/13/5/، إلى قرار بأن عمليات الفصل التي تمت بموجب المراسيم القانونية وإغلاق المؤسسات في تركيا تتعارض مع الاتفاقيات الدولية رقم 158 ورقم 87 وبالتالي هذه العمليات غير قانونية.

يُطلب من حكومة حزب العدالة والتنمية التي يتزعمها أردوغان تصحيح هذا الوضع غير القانوني. على الرغم من مرور أكثر من عشرة أشهر على القرار ، لم تفِ حكومة حزب العدالة والتنمية بمتطلباته ، ولم تظهر أي اهتمام بتنفيذه. يجب على منظمة العمل الدولية التمسك بقرارها والضغط على حكومة حزب العدالة والتنمية ، مع الأخذ في الاعتبار احتمال عدم تنفيذ القرار بأنفسهم إذا تركوا بدون إشراف.

يعتبر تنفيذ القرار الذي اتخذه المجلس التنفيذي لمنظمة العمل الدولية إلزاميًا من حيث القانون الدولي والقانون التركي. تقدم العريضة أدناه مسار عمل متعمق لتصحيح هذا الظلم.

تطلب العرضية من منظمة العمل الدولية التمسك بقرارها والتصرف لصالح تنفيذ قرار مجلس الإدارة ، يرجى قضاء بعض الوقت للقراءة حول هذه الضية هن خلال هذا الرابط ودعم القرار. كن جزءًا من الإصلاح الديمقراطي من خلال دعم قرار منظمة العمل الدولية وإجبار مسؤولي حكومة حزب العدالة والتنمية على تنفيذ القرار من خلال التوقيع في هذه العريضة.

 

 

كتب النص الأصلي من قبل: ماهنور طارق

تُرجم النص إلى اللغة العربية من قبل : زينات أسادوفا        

رابط المقالة الأصلية: https://brokenchalk.org/the-decision-of-the-international-labor-organization-ilo-following-the-failed-2016-coup-in-turkey/#_ftnref1

 

:المصادر

Michael Rubin, (2017), ‘Did Erdogan stage the coup?’,  AEIdeas
David Lepeska, (2020), The ‘gift from god’ that crushed Turkish democracy, Retrieved from http://ahval.co/en-84353

Source URL: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf
Source URL: Human Rights Watch, https://www.hrw.org/news/2016/07/18/turkey-protect-rights-law-after-coup-attempt

 

[1] (Rubin, 2017)

[2] https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf

Vendimi i Organizatës Ndërkombëtare të Punës (ILO) pas grushtit të shtetit të dështuar të vitit 2016 në Turqi

Më 15 korrik 2016, një grusht shteti i dështuar ndodhi në Turqi kundër Presidentit Tayyip Erdogan dhe institucioneve shtetërore. Shpërbërja e sundimit demokratik, kërcënimi ndaj të drejtave të njeriut dhe sekularizmi ishin ndër arsyet e përmendura për grushtin e shtetit. Përpjekja për grusht shteti u krye nga një pjesë e vogël e Forcave të Armatosura Turke, të cilët e quanin veten “Këshilli i Paqes në Shtëpi”. Qeveria turke i lidhi puçistët me lëvizjen Gylen, e cila konsiderohet një organizatë terroriste nga qeveria turke. Fethullah Gylen, një dijetar islamik turk, predikues dhe dikur lider i opinionit, i cili aktualisht banon në Pensilvani pas një mërgimi të vetë-imponuar, udhëhoqi lëvizjen Gylen. Gylen ka mohuar çdo lidhje me grushtin e shtetit. Pas ngjarjes kanë ndodhur arrestime masive.

 

A group of Government Workers known as “Yuksel Direniscileri” asking to the Turkish Government to get their work back. from: https://gercekhaberajansi.org/fotograflarla-yuksel-direnisi/

Të paktën 20,000 shtetas turq u arrestuan për shkak të lidhjeve të dyshuara me lëvizjen Gylen. Zyrtarët turq kërkuan riatdhesimin e Gylenit; megjithatë, Departamenti i Drejtësisë dhe Departamenti i Shtetit gjetën provat e paraqitura nga homologët e tyre turq si jokoherente dhe jo të besueshme. Të arrestuarit përfshinin 5,000 anëtarë të sektorit arsimor dhe 21,000 mësues të cilëve iu hoqën licencat dhe numrat e sigurisë u shtuan në bazën e të dhënave turke kombëtare për të kufizuar punësimin në të ardhmen. Megjithatë, provat që sugjeronin besnikërinë e 20,000 qytetarëve ndaj Gylenit ishin të dobëta. Për më tepër, teoritë sugjeruan se grushti i shtetit ishte i  organizuar/skenuar. Pas javës së parë të grushtit të shtetit, mijëra nëpunës publikë dhe ushtarë u spastruan. Megjithatë, “lista e komplotuesve të supozuar të grushtit të shtetit ishte aq e gjerë sa ishte e pamundur të mblidhej në orët pas grushtit të shtetit”. Pjesë e kësaj liste ishin edhe individë që kishin ndërruar jetë javë e muaj para grushtit të shtetit. Dyshimet për cilësinë dhe ndershmërinë e hetimit u rritën. Shtetet e Bashkuara, inteligjenca gjermane dhe qeveria britanike kanë dyshuar në narrativën zyrtare turke.

 

Sipas qeverisë turke, mbi 135,000 nëpunës publikë, duke përfshirë rreth 4,000 mësues, janë shkarkuar ose pezulluar që kur qeveria iu drejtua represionit pas grushtit të shtetit të dështuar në korrik. Mungesa e burimit te të ardhurave dhe pretendimi për lidhje me një organizatë terroriste, jo vetëm që sjell humbje financiare, por paraqet kërcënim për izolim nga shoqëria turke. Organizata Ndërkombëtare e Punës ka denoncuar ndalimin e këtyre personave dhe ka pohuar se kjo është bërë pa asnjë mbikëqyrje nga organet gjyqësore, pa hetimin e duhur dhe pa “parimin e prezumimit të pafajësisë dhe të drejtave” të akorduar nga Konventat e ILO-s.

 

Qeveria turke deklaron se shpërbërja e Konfederatës së Sindikatave të Punëtorëve të Aksionit (Aksiyon-Is) dhe sindikatës së saj të lidhur ishte për shkak të lidhjes së tyre me të ashtuquajturën Organizata Terroriste Fetullahiste (FETÖ/PDY), për të cilën qeveria turke pretendon se ishte përgjegjëse për tentativën për grushtit te shtetit. Qeveria pohon se asnjë kërkesë nuk është paraqitur në Komisionin Hetimor nga Aksiyon-Is dhe sindikatat e lidhura me të, duke deshtuar te perdore të gjitha kanalet vendase dhe mjetet juridike të disponueshme.

 

Megjithatë, gjetjet e komitetit të ILO-s vënë në dukje se vendimi dhe kompetenca për të shpallur gjendjen e jashtëzakonshme për shpërbërjen e këtyre sindikatave iu dha Këshillit të Ministrave kur pushteti vendimmarrës duhet t’i takojë parlamentit. Ky autorizim i mundësoi organit ekzekutiv të nxjerrë Dekrete me fuqinë e ligjit në vend të procedurave të zakonshme legjislative të parlamentit. Prandaj, të gjitha kanalet e brendshme për të kërkuar ndryshime ligjore tani kanë skaduar.

 

ILO deklaroi se individët që kishin anëtarësim në sindikata të lidhura me FETÖ/PDY ishin plotësisht të ligjshëm sipas nenit 2 të Konventës Nr. 87. Ata pohuan se këto sindikata ishin krijuar dhe funksionuar në mënyrë të ligjshme deri në shpalljen e gjendjes së jashtëzakonshme. Prandaj, është e paligjshme të ndëshkohen punëtorët thjesht për anëtarësim në një sindikatë pa prova të përfshirjes, një veprim specifik, apo edhe pa dijeni se ata mund të kenë pasur lidhje të mundshme me një organizatë terroriste. Aksiyon-Is pohon se të gjitha këto shkarkime u bënë para çdo hetimi dhe në mungesë të procesit të rregullt ligjor. Më tej Aksiyon-Is argumenton se asnjë nga të arrestuarit nuk u lejua të kundërshtonte vendimin e shkarkimit të tyre në një organ neutral, i cili shkel nenin 8 të Konventës.

Bordi Ekzekutiv i Organizatës Ndërkombëtare të Punës (ILO) i Kombeve të Bashkuara, datë 24 mars 2021, me numër GB.341/INS/13/5/, arrin në përfundimin se shkarkimet e bëra me Dekretet Statutore dhe mbyllja e institucioneve në Turqi janë në kundërshtim me Konventat Ndërkombëtare Nr. 158 dhe Nr.87 dhe si rrjedhim te paligjshme.

 

Qeverisë së AKP-së së Erdoganit i kërkohet të korrigjojë këtë paligjshmëri. Edhe pse kanë kaluar mbi dhjetë muaj nga vendimi, Qeveria e AKP-së nuk i ka përmbushur kërkesat e saj dhe as nuk ka shfaqur ndonjë interes për ta zbatuar atë. ILO duhet të mbajë vendimin e saj dhe të ushtrojë presion mbi Qeverinë e AKP-së, duke marrë parasysh pamundësinë e zbatimit të vendimit vetë nëse lihet pa mbikëqyrje.

 

Zbatimi i vendimit të marrë nga Bordi Ekzekutiv i ILO-s është i detyrueshëm si në aspektin e së drejtës ndërkombëtare ashtu edhe në atë turke. Peticioni i mëposhtëm ofron një kurs veprimi të thellë për të korrigjuar padrejtësinë e tij.

 

Peticioni i kërkon ILO-s të mbajë vendimin e saj dhe të veprojë në favor të zbatimit të vendimit të Bordit të Drejtorëve.

 

By: Mahnoor Tariq

Perktheu: Xhina Cekani   [The decision of the International Labor Organization (ILO) following the failed 2016 coup in Turkey]

 

References

Michael Rubin, (2017), ‘Did Erdogan stage the coup?’,  AEIdeas
David Lepeska, (2020), The ‘gift from god’ that crushed Turkish democracy, Retrieved from http://ahval.co/en-84353

Source URL: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf
Source URL: Human Rights Watch, https://www.hrw.org/news/2016/07/18/turkey-protect-rights-law-after-coup-attempt

 

[1] (Rubin, 2017)

[2] https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf

La visite du président Turque Recep Tayyip Erdogan en Albanie: Fratrie ou Instrument Stratégique?

Le 17 Janvier 2022, le Président Turque, Recep Tayyip Erdogan a visité l’Albanie avec, comme agenda, l’inauguration de nouvelles infrastructures, particulièrement l’immeuble construit à Lac à l’aide des fonds du gouvernements Turc, à but d’héberger les familles touchés par le tremblement de terre frappant l’Albanie en 2019. En résultat, 51 personnes y ont perdu la vie, plus de 1000 ont été blessés et 17.000 évacués. Les travaux financés par la Turquie incluent la restauration de deux écoles et d’une place qui, en signe de gratitude, fut nommée ‘Recep Tayyip Erdogan’. Le titre de “Citoyen d’Honneur” lui fut également attribué.

 

De plus, le Président Turc à inauguré la Mosquée de la Baie d’Ethem dans le centre de Tirana, un monument unique et de haute valeur datant de l’ère Ottomane en Albanie, restauré par TIKA (Turkish Cooperation and Coordination Agency: Agence de Coopération et de Coordination Turque).

 

Le plan comprenait la consolidation des liens bi-latéraux, finalisé par la signature de septs accords de coopération. Durant le rendez-vous, le Président Turc Erdogan et le Premier Ministre Edi Rama ont fait l’éloge de la coopération de leurs deux pays, particulièrement dans le secteur économique, la culture, les forces de l’ordre etc. D’après les derniers raport sur le Commerce Etranger en Albanie, la Turquie se place en seconde après l’Italie en termes de la valeur des échanges, faisant de la Turquie un partenaire stratégique important.

 

Il est important de noter que cette rencontre était qualifiée de ‘fratrie entre deux pays”. “Je veux appuyer sur le principe que le signe de fratrie est d’être présent non lorsqu’on est appelé, mais d’être présent lorsqu’on est requis. En conséquence, nous continuerons d’être à vos côtés”, a déclaré Erdogan.

 

Mais cette fratrie est-elle inconditionnelle?

 

Si nous nous penchons sur la suite du rendez-vous et sur les mots du Président lui-même: “Il nuit profondément à notre nation que FETO puisse toujours opérer en .. Albanie. Dans la période à venir, notre attente la plus sincère est la prise d’initiatives d’avantage concrètes, persistantes et efficaces contre les infrastructures FETO en Albanie”, de ce fait nous pouvons dire que cette fratrie est accompagnée d’une requête, si ce n’est d’une condition.

 

“FETO” est la soi-disant organisation des supporters ayant exilés le prêtre Turc Fethullah Gülen qu’Erdogan et son gouvernement ont accusé d’organisation terroriste ainsi que d’orchestrateur du coup-d’état raté tuant plus de 270 individus en 2016.

“Cela blesse notre nation, ayant eu ses enfants martyrisés, que FETO puisse toujours trouver des zones d’activités chez notre ami et frère, l’Albanie” à déclaré Erdogan.

 

Les débuts des investissements de Gülen en Albanie ont débuté en 1992 avec l’ouverture de l’université ‘Mehmet Akif’ pour les garçons, et contrôle désormais les écoles musulmanes traditionnelles en Albanie, (connu comme les madrasas et universités Turques) et opère aussi d’autres organisations.

taken from: https://www.facebook.com/MACGraduates

L’organisation connaît un impact important dans les Balkans. D’après les données publiées par l’Agence d’informations Turque Anadolu, elle opère dans à peu-près 40 écoles, notamment 15 écoles en Bosnie Herzégovine, 12 en Albanie, 7 en Macédonien 5 au Kosovo et une en Serbie.

 

La pression du gouvernement Turc sur les pays du Balkan à débuté en 2016. Le gouvernement à empeché les écoles d’appartenance Turques d’utiliser le drapeau Turc et d’autres symboles. Depuis, l’Albanie a officiellement refusé d’agir avec les autorités Turques pour la main de la plupart des membres du mouvement Gulen.

 

De plus, depuis 2016, l’Albanie n’a pas autorisé la reprise des institutions affiliées à Gülen par la fondation Maarif gérée par l’État Turc, mais le gouvernement Albanien a donné son autorisation à la fondation pour ouvrir ses propres écoles.

 

Concernant la condition émise le 17 Janvier, la tête du gouvernement Albanien à déclaré que l’Albanie ne doit rien à Erdogan ou à la Turquie, de la même manière que la Turquie ni Erdogan ne doit rien à l’Albanie. “Il n’y a aucune dette entre les amis et les frères”, à prononcé Rama, répondant une fois de plus négativement à la requête contre le mouvement Gulen.

 

Ce rendez-vous à été fortement mentionné dans les médias locaux et étrangers. La presse locale a commenté que cette conférence coïncidait au 554 ème anniversaire du héro national, Gjergj Kastrioti (Skanderbeg), le symbole de la résistance Albanaise face à l’occupation de l’empire Ottoman des territoires Albaniens et au-delà tel que dans l’ensemble des Balkans. Avec un long article posté sur les réseaux sociaux, le premier ministre Edi Rama a réagi en listant certains points qui, d’après lui, montre qu’il n’existe aucune connexion entre les deux évènements.

 

Les leaders d’opinion et analystes politiques en Albanie ont vu cette rencontre non pas comme une fratrie mais comme un “vassal”. D’après eux, la fratrie exprimée par Erdogan fait de l’Albanie un pays moins occidental, ce qui s’aligne aux valeurs de cette dernière. Il a aussi été commenté dans les médias Grecs, ou dans le passé, le Penta Postagma a perçu la visite d’Erdogan comme répondant à son but d’unification de la Grande Albanie, qui d’après l’article, est considéré comme une province du Grand Empire pour Erdogan.

 

En conclusion, nous pouvons dire que l’implication de la Turquie en Albanie et dans les Balkans fait partie d’une stratégie plus large: La Turquie cherche à améliorer son image en tant que partenaire honnête via  une assistance économique et humanitaire dans les Balkans et afin de détourner l’attention de l’Union Européenne. Comme objectif de moyen à long terme, la Turquie a pour but d’augmenter son influence en Europe, augmenter sa présence sur le terrain à l’aide de débats continus avec l’Union Européenne.

 

By Xhina Cekani

Translated by Maya Shaw    from [President of Turkey, Recep Tayyip Erdogan, visits Albania: Brotherhood or Strategic Instrument?]

 

 

Turkish leader Erdogan visits Albania to boost ties – ABC News (go.com)

Turkey’s Erdogan in Albania to boost bilateral ties | The Independent

Erdogan Opens Apartment Complex in Albania for Quake Victims | Balkan Insight

What Did Erdoğan Do In Albania? — Greek City Times

Turkish President Recep Erdogan visits Albania | Foreign Brief

Vizita e Erdogan, Nesho: Rama sillet si vasal, Shq – Syri | Lajmi i fundit

Vizita e Erdogan në Shqipëri, si u komentua në mediat greke – Opinion.al

Turkish President Recep Erdogan visits Albania | Foreign Brief

Rama i përgjigjet ultimatumit të Erdoganit për sulm ndaj Lëvizjes Gulen – Gazeta Express

Лишаване от свобода на невинни: проф. Laçiner

Кой е Седат Лачинер?

Седат Лачинер е турски професор роден в Киркале, Турция. Той е 49-годишен и от лятото на 2016 година е в затвора. Образователния път на професор Лачинер започва в Анкара, Турция, където той завършва училище и бакалавърска степен. Започва магистратурата си по „Политически науки“ в Турция, но след като получава стипендия от министерството на образованието я завършва във Великобритания. След като завършва магистратурата си, през 2001 година Седат Лачинер защитава и докторантура в Кралския колеж в Лондон. През 1994 година Седат Лачинер е назначен като главен секретар на премиера. Също така, той е бил част от съветa за развитие на висшето образование, национален комитет по Турско-Арменските взаимоотношения и директор на факултета за стратегичски изследвания в университета в Чанакале. На 15 Март 2011 година, д-р Лачинер става ректор на университета в Чанккале, Осемнадесети Март. Той става ректор на 38 години, което го прави най-младият ректор в Турция. През 2006 година, получава приза за „млад глобален лидер“ и до ден днешен е единственият човек с турски произход, който да бъде номиниран за титла в сферата на интелектуалците. Седат Лачинер е автор на 26 книги на турски и английски.

Опитът за преврат в Турция

Управлението на сегашния турски президент Реджеп Ердоган предизвиква недоволство сред турското население. Откакто Ердоган е на власт, той контролира цялата медия в държавата, свалил е десетки обвинения срещу негови министри и приближени и бе замесен в огромен корупционен скандал. през 2014 година обвинява Фетула Гюлен в организиране на „паралелно движение“ и по този начин Ердоган елиминира всякаква възможна конкуренция. Тези и много други негови действия водят до напрежение в населението и желание за промяна. През 2016 г. неизбежното се случва – опит за преврат. Чрез радиопредавател, фракция от армията заявява, че за да защитят демокрацията от Ердоган, се е наложило да ползват сила. Макар и бързо да бива потушен, след преврата са регистрирани над 1400 ранени и стотици убити. Според различни източници превратът не успява, защото не е имал необходимата подкрепа от цивилните, които е трябвало да направят разликата. Сред 7000-те арестувани има военни, адвокати, учители, лекари и други. Когато Ердоган връща контрола си, моментално обвинява намиращия се в САЩ Фетхула Гюлен за организиране на преврата. Потушавайки преврата, Ердоган получава лесна възможност да затегне мерките в Турция по негово желание с оправданието, че се опитва да бъде свален от власт. До ден днешен над двайсет хиляди са в затворите на Турция.

 

Защо Седат Лачинер е в затвора?

През 2018 година, Седат Лачинер е осъден на  9 години и 4 месеца затвор. По време на процеса много от прокурорите искали той да бъде осъден на доживотна присъда, а дори някои повдигнали темата за връщане на смъртното наказание. В едно от писмата си, Лачинер пише до семейството си: „ Осем месеца след началото на делото, все още няма нито едно доказателство по това за, което съм обвинен, а именно – опит за преврат на президента Реджеп Ердоган Дори обвинителният акт потвърждава, че нямам никакви злонамерени мисли и действия“. Лачинер също споделя, че е нямал правото да разговаря с адвокат, а досието му е било държано в тайна от него. Тези действия са в разрез с коректното провеждане на дело и нарушават основни човешки права. Ректорът е държан по обвинението, че е част от движението на Гюлен, но доказателство за тези твърдения няма и до днес.

Според семейството на Лачинер, той е обвинен в заговор за тероризъм като част от „ФЕТО“ (Фетхула Гюлен Терористична организация). Основателите на движението са братята Фетула и Вердат Гюлен. Фетула е ислямистки проповедник, а брат му е учител Чанакале. И двамата са обвинени за организиране на преврат, без никакви доказателства.

Движението на Гюлен е обвинено в организирането на „въоражен терорситичен акт“, но до ден днешен няма доказателства по обвиненията. Управлението на Ердоган не остава незабелязано в Европа и много държави предлагат ръка на турските жители. За съжаление има над 200,000 души произволно обвинени, които трябва да търсят спасение извън границите на родината си.

 

Translated by: Ivan Evstatiev

Original text: Ivan Evstatiev

Sources

Malley, B. M. (2017, April 6). Is imprisoned academic a victim of a mass witchhunt? University World News. Retrieved February 22, 2022, from https://www.universityworldnews.com/post.php?story=2016111800050457

TurkeyPurge. (2017, September 25). Turkish professor Sedat Laciner, under pre-trial detention for 26 months, gets 9 years in jail | Turkey Purge. Turkeypurge.Com. Retrieved February 22, 2022, from https://turkeypurge.com/turkish-professor-sedat-laciner-under-pre-trial-detention-for-26-months-gets-9-years-in-jail

www.sabah.com.tr. (2016, July 23). Eski rektör Sedat Laçiner tutuklandı. Sabah. Retrieved February 18, 2022, from https://www.sabah.com.tr/gundem/2016/07/23/eski-rektor-sedat-laciner-tutuklandi

 

Besluit van de Internationale Arbeidsorganisatie (IAO) na de mislukte staatsgreep in 2016 in Turkije

Op 15 juli 2016 vond in Turkije een mislukte staatsgreep plaats tegen president Tayyip Erdogan en staatsinstellingen. De desintegratie van de democratische heerschappij, de bedreiging van de mensenrechten en het secularisme waren enkele van de redenen voor de staatsgreep. De poging tot staatsgreep werd uitgevoerd door een klein deel van de Turkse strijdkrachten, die zichzelf de ‘Peace at Home Council’ noemden. De Turkse regering koppelde de coupplegers aan de Gülen-beweging, die door de Turkse regering als een terroristische organisatie wordt beschouwd. Fethullah Gülen, een Turkse islamitische geleerde, predikant en voormalig opinieleider die momenteel in Pennsylvania woont na een zelfopgelegde ballingschap, leidde de Gülen-beweging. Gülen heeft elke link met de coup-aanval ontkend. Na de gebeurtenis hebben massale arrestaties plaatsgevonden.

 

A group of Government Workers known as “Yuksel Direniscileri” asking to the Turkish Government to get their work back. from: https://gercekhaberajansi.org/fotograflarla-yuksel-direnisi/

Minstens 20.000 Turkse burgers werden vastgehouden vanwege vermeende banden met de Gülen-beweging. Turkse functionarissen wilden de repatriëring van Gülen; het ministerie van Justitie en het ministerie van Buitenlandse Zaken vonden het door hun Turkse tegenhangers gepresenteerde bewijs echter onsamenhangend en niet-geloofwaardig. Onder de arrestanten waren 5.000 leden van de onderwijssector en 21.000 leraren wiens licenties werden ingetrokken, en nationale veiligheidsnummers werden toegevoegd aan de Turkse database om toekomstige werkgelegenheid te beperken. Het bewijs dat de loyaliteit van 20.000 burgers aan Gülen suggereert, was echter zwak. Bovendien suggereerden theorieën dat de staatsgreep in scène was gezet. Na de eerste week van de staatsgreep werden duizenden ambtenaren en soldaten gezuiverd. Desalniettemin was ‘de lijst van vermeende coupplegers zo uitgebreid dat het onmogelijk was om deze in de uren na de coup samen te stellen’. Personen die weken en maanden voor de staatsgreep waren overleden, maakten deel uit van deze lijst. De twijfel over de kwaliteit en eerlijkheid van het onderzoek groeide. De Verenigde Staten, de Duitse inlichtingendienst en de Britse regering hebben getwijfeld aan het officiële Turkse verhaal.

Volgens de Turkse regering zijn meer dan 135.000 ambtenaren, waaronder ongeveer 4.000 leraren, ontslagen of geschorst sinds de regering haar toevlucht nam tot repressie na de mislukte staatsgreep in juli. Geen enkele bron van inkomsten en beschuldiging van banden met een terroristische organisatie leidt niet alleen tot financiële verliezen, maar vormt ook een bedreiging voor verbanning door de hele Turkse samenleving. De Internationale Arbeidsorganisatie heeft de detentie van deze personen aan de kaak gesteld en heeft volgehouden dat dit is gebeurd zonder enig toezicht van de gerechtelijke instanties, zonder behoorlijk onderzoek en zonder het ‘beginsel van vermoeden van onschuld en rechten’ zoals vastgelegd in de IAO-verdragen.

De Turkse regering stelt dat de ontbinding van de Action Workers’ Union Confederation (Aksiyon-Is) en de daarmee verbonden vakbond te wijten was aan hun banden met de zogenaamde Fethullahist Terrorist Organization (FETÖ/PDY), die volgens de Turkse regering verantwoordelijk was voor de poging tot staatsgreep. De regering stelt dat Aksiyon-Is en zijn aangesloten vakbonden geen aanvraag bij de onderzoekscommissie hebben ingediend, omdat ze niet alle beschikbare binnenlandse kanalen en rechtsmiddelen hebben gebruikt.

Uit de bevindingen van de IAO-commissie blijkt echter dat het besluit en de bevoegdheid om de noodtoestand uit te roepen voor de ontbinding van deze vakbonden werd toegekend aan de Raad van Ministers, terwijl de beslissingsbevoegdheid bij het parlement zou moeten berusten. Deze machtiging stelde het uitvoerend orgaan in staat om decreten met kracht van wet uit te vaardigen in plaats van de gewone wetgevingsprocedures van het parlement. Daarom zijn nu alle binnenlandse kanalen voor het aanvragen van juridische wijzigingen komen te vervallen.

De IAO verklaarde dat personen die lid zijn van vakbonden die verbonden zijn met FETÖ/PDY volledig wettig waren krachtens artikel 2 van Verdrag nr. 87. Ze beweerden dat deze vakbonden waren opgericht en wettig functioneerden totdat de noodtoestand werd uitgeroepen. Daarom is het onwettig om werknemers te straffen omdat ze lid zijn van een vakbond zonder bewijs van betrokkenheid, een specifieke actie of zelfs maar weten dat ze mogelijke banden hebben met een terroristische organisatie. Aksiyon-Is stelt dat al deze ontslagen plaatsvonden vóór enig onderzoek en zonder een behoorlijk proces. Aksiyon-Is stelt verder dat geen van de gedetineerden de beslissing van hun ontslag mocht aanvechten bij een neutraal orgaan, wat in strijd is met artikel 8 van het Verdrag.

De Uitvoerende Raad van de Internationale Arbeidsorganisatie (IAO) van de Verenigde Naties dd 24 maart 2021, genummerd GB.341/INS/13/5/, concludeert dat de ontslagen met de wettelijke besluiten en de sluiting van instellingen in Turkije in strijd zijn met de internationale verdragen nr. 158 en nr. 87 en dus illegaal.

De AKP-regering van Erdogan wordt gevraagd deze onwettigheid recht te zetten. Hoewel er meer dan tien maanden verstreken zijn sinds het besluit, heeft de AKP-regering niet aan haar vereisten voldaan en heeft ze ook geen interesse getoond om het uit te voeren. De IAO moet haar besluit handhaven en druk uitoefenen op de AKP-regering, aangezien het onwaarschijnlijk is dat zij het besluit zelf zal uitvoeren als er geen toezicht wordt gehouden.

De uitvoering van het besluit van de raad van bestuur van de IAO is verplicht, zowel op het gebied van internationaal recht als op het gebied van Turks recht. De volgende petitie biedt een diepgaande manier om de oneerlijkheid ervan recht te zetten.

De petitie vraagt ​​de IAO om haar beslissing te handhaven en op te treden ten gunste van de uitvoering van de beslissing van de Raad van Bestuur neem even de tijd om de oorzaak en ondersteuning door te lezen. Draag bij aan de actie van de ILO en AKP-overheidsfunctionarissen door te ondertekenen.

 

Written by Mahnoor Tariq

Translated by Annemieke Rixt Van Der Meer    from [The decision of the International Labor Organization (ILO) following the failed 2016 coup in Turkey]

 

Referenties

Michael Rubin, (2017), ‘Did Erdogan stage the coup?’,  AEIdeas
David Lepeska, (2020), The ‘gift from god’ that crushed Turkish democracy, Retrieved from http://ahval.co/en-84353

Source URL: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf
Source URL: Human Rights Watch, https://www.hrw.org/news/2016/07/18/turkey-protect-rights-law-after-coup-attempt

 

[1] (Rubin, 2017)

[2] https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—ed_norm/—relconf/documents/meetingdocument/wcms_775695.pdf

Desafíos en el sistema educativo de Sudáfrica

Para cumplir con las normas nacionales e internacionales de derechos humanos, Sudáfrica debe hacer frente a varios problemas en su ámbito educativo. Este artículo presentará algunos de los desafíos educativos más prevalentes del país.

 

Infraestructura

Uno de los problemas principales del sector educativo de Sudáfrica es la infraestructura. Las facilidades de las que disponen los estudiantes son inadecuadas a las necesidades de estos. Es de suma importancia que las escuelas incluyan instalaciones que sean seguras para los niños y el equipo necesario para que los estudiantes puedan continuar la educación. Según Equal Education (EE, 2016) de 2013, la Ministra de Educación Básica, Angie Montshegka, aceptó una ley que obligaba a las escuelas de todo el país a tener como mínimo agua, luz, internet, aulas seguras con hasta 40 alumnos por clase, seguridad, y las instalaciones necesarias para estudiar y practicar una variedad de deportes. Aunque el objetivo se fijó para 2016, hoy en día muchas escuelas cuentan con problemas mucho mayores que una mala conexión a Internet. El país mira hacia el cumplimiento de las metas trazadas, pero aún queda un largo camino por recorrer. Numerosos artículos destacan las muertes reportadas de estudiantes debido a la mala infraestructura de las instalaciones. Adicionalmente, el saneamiento inadecuado de las escuelas es un problema que afecta la salud de los estudiantes. Un ejemplo de esto se ve en sus baños y letrinas de pozo, donde los estudiantes corren el riesgo de tener problemas de salud debido a su higiene inadecuada. Estos obstáculos impiden que los estudiantes se concentren en su educación y desarrollo.

 

Desigualdad en la educación

La desigualdad es notoriamente visible en las escuelas sudafricanas. Según Amnesty International, los niños educados en las 200 mejores escuelas obtienen mejores calificaciones en matemáticas que los niños de las otras 6,600 escuelas. Otras estadísticas destacan que más del 75% de los niños de nueve años no tienen niveles suficientes de comprensión lectora. En algunas provincias, este porcentaje alcanza el 91%. El sistema educativo aún se está recuperando de la era del Apartheid, lo que hace que los niños reciban un trato diferente debido a su origen, riqueza o tono de piel. La Calidad de la Educación Primaria en Sudáfrica, un informe de la UNESCO, establece que, en teoría, todos los niños tienen el mismo acceso a los tres niveles de educación en el país. Sin embargo, muchas de las instituciones que educan a estudiantes de comunidades de bajos ingresos no han logrado mejorar la calidad de la educación que brindan. El gobierno debe abordar los problemas de la pobreza y la educación, pues son problemas directamente conectados.

Mala educación

La calidad educativa que ofrecen las escuelas en Sudáfrica es otro de los problemas más prevalentes en este sector. Según una investigación realizada por Gustafsson en 2021, la jubilación de docentes en Sudáfrica alcanzará niveles máximos en el año 2030, lo que, consecuentemente, resultará en la necesidad de establecer un nuevo profesorado y una reestructuración de aulas e instituciones. Actualmente, la mitad de las clases tienen 30 alumnos por clase, pero el otro 50% puede superar hasta los 50 niños por clase. Para reducir las cifras, se estima que alrededor de 100,000 nuevos docentes deberán integrarse en el sistema educativo, lo que requiere capacitación y financiamiento a gran escala.

 

Otro desafío que enfrenta el sector educativo en Sudáfrica hoy en día es la calidad de los instructores. Más de 5,000 de los profesores actuales no están lo suficientemente capacitados para su profesión. Los instructores no son competitivos en el mercado laboral; tienen poca comprensión de los planes de estudios y ninguna competencia pedagógica, lo que hace que los estudiantes se gradúen de la escuela sin los conocimientos necesarios.

 

Ciclo del analfabetismo

Finalmente, según el informe de la OCDE de 2019, Sudáfrica tiene la mayor proporción de personas de entre 20 y 24 años en el sector NINI (ni trabajo ni educación). Sudáfrica obtuvo casi el 50% en este criterio, el mayor de todos los países examinados por el informe de la OCDE. El informe de 2021 del profesor Khuluvhe analiza la gravedad del problema del analfabetismo y afirma que, en 2019, la tasa de adultos analfabetos (mayores de 20 años) era del 12,1%, o alrededor de 4,4 millones. Esto equivale a que una parte considerable de la población no haya alcanzado un nivel superior de educación. El analfabetismo tiene consecuencias de gran alcance para la población, incluida la descendencia sin educación y la falta de contribución a la sociedad, lo que perjudica la economía del país. Sudáfrica necesita hacer frente a este problema y minimizar el porcentaje de analfabetismo lo máximo posible.

 

Traducido por Olga Ruiz Pilato from [Challenges In The Educational System of South Africa]

 

Referencias

1. EE. (2006, July 19). School Infrastructure. Eqaleducation.Org.Za. Retrieved February 17, 2022, from https://equaleducation.org.za/campaigns/school-infrastructure/

2. Amnesty International. (2020, February 7). South Africa: Broken and unequal education perpetuating poverty and inequality. Www.Amnesty.Org. Retrieved February 17, 2022, from https://www.amnesty.org/en/latest/news/2020/02/south-africa-broken-and-unequal-education-perpetuating-poverty-and-inequality/

3. Gustafsson, M. (2021, August 26). A teacher retirement wave is about to hit South Africa: what it means for class size. The Conversation. Retrieved February 17, 2022, from https://theconversation.com/a-teacher-retirement-wave-is-about-to-hit-south-africa-what-it-means-for-class-size-164345

4. Khuluvhe, M. K. (2021, March 1). Adult illiteracy in South Africa. Www.Dhet.Gov.Za. Retrieved February 17, 2022, from https://www.dhet.gov.za/Planning%20Monitoring%20and%20Evaluation%20Coordination/Fact%20Sheet%20on%20Adult%20Illiteracy%20in%20South%20Africa%20-%20March%202021.pdf

5. Editor. (2019, December 27). Opinion: The Challenges Facing The Education System In South Africa. iAfrica. Retrieved February 17, 2022, from https://iafrica.com/opinion-the-challenges-facing-the-education-system-in-south-africa/