The unlawful pushback of refugees and asylum seekers at the borders of the European Union

Human rights are fundamental parts of our social and governance systems. These universal rights are inherent to every individual regardless of nationality, ethnicity, race or sex[1]. According to the Universal Declaration of Human Rights (UDHR), every individual has the right to life, liberty and security (Article 3), shall not be subject to torture (Article 5) or arbitrary arrest and detention (Article 9)[2]. In addition, Article 13 and 14 of the UDHR lay down that people have the right to leave any country, including their own to seek asylum in other countries due to fear of persecution in their home country[3]. However, despite all the international norms and legal frameworks in place today, the abovementioned rights of many individuals are violated when they seek refuge in foreign countries. In particular, a recent study found that hundreds of refugees and asylum seekers are being pushed back at the borders of the European Union when they try to escape their home countries in the hope of a better life[4].

The refugee crisis in Europe started in 2015 when a huge influx of third-country nationals arrived at the borders of the European Union. According to the statistics of the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR), more than five million refugees arrived at the borders of the Union by 2016[5]. Although the biggest wave of the crisis is over, still many refugees arrive to Europe nowadays as there were over half a million asylum applications submitted to the European Union in 2021[6].

However, tens of thousands of refugees are pushed back at the borders to prevent them from entering the European Union[7]. For instance, it has been reported that Spain deports unaccompanied minors to Morocco which puts the vulnerable refugee children at risk of exploitation and violates their human rights[8]. Another example is the case of Syrian refugees who wanted to enter Croatia from Bosnia and Herzegovina but were pushed back by the Croatian police officers, were beaten and unlawfully detained[9]. Additional countries that were found to be unlawfully denying entry for refugees and pushing them back at the borders with the use of force and violence include Greece, Hungary, Italy and Malta. In addition, Bulgaria is also one of the countries that unfairly pushes back refugees without any assessment of individual cases. This is illustrated by the case of a Turkish journalist who fled Turkey because he was suspected to be part of the Gülen movement which is perceived as a terrorist organization, he was fired from his workplace and feared further reprisals[10]. When arriving at the borders, Bulgarian officers failed to assess his case, disregarded his fear of persecution and return in Turkey, and forced him to sign documents he did not understand[11]. In less than 24 hours after his arrival he was handcuffed and handed over to the Turkish authorities, was held in detention and later sentenced to seven years of prison for his alleged support of the Gülen movement[12].

This case perfectly demostrates the core idea of the Refugee Convention of 1951 that was signed by all the member states of the European Union and that lays down that refugees must not be returned to a country where they face threats to their life and human rights. This is the principle of non-refoulement which is an essential component of refugees’ and asylum seekers’ protection and is part of customary international law, which means that it also applies to states that have not ratified the Refugee Convention or its 1967 Protocol. The original Convention had a limited geographical and time scope as it was only applicable to refugees of World War II, but its additional Protocol of 1967 removed this restriction and this extention of the treaty was also ratified by all EU states. In this sense, countries that unlawfully push back refugees, deny their entry and reject their asylum application without assessment not only violate their human right to life, security, movement and not being subject to torture, arbitrary arrest and detention as laid down in the UDHR, but also breach international law and norms since many of these refugees fled their country due to fear of persecution.

What even further exacerbates the problem is the fact that often times the European Union itself is indirectly funding these pushbacks, thereby supporting human right violations and going against the Union’s core values. The pushbacks were found to often be carried out with the help of Europe’s border agency Frontex which uses the Union’s financial resources. The European Ombusdman found that the European Commission has been providing funding for border control since 2018 but only established an independent monitoring mechanism to safeguard human rights at the borders in the middle of 2021[13]. The Ombudsman ruled that while the Commission lacks the authority to investigate the protection of human rights at border activities, it has the authority as well as the obligation to ensure that the Union’s funds are spent in compliance with EU law and human rights law[14]. Therefore it is the Commission’s responsibility to make sure that funds are not allocated to activities that are not in line with the European Union’s values and international law, such as the unlawful pushback of refugees. Furthermore, according to Article 258 of the Treaty on the Functioning of the European Union (TFEU), the Commission can initiate so-called infringement prodecures which are legal procedures to ensure that member states are complying with EU law[15]. This means that the European Commission can fulfil its obligation of overseeing the protection of human rights inside member states by establishing and funding monitoring bodies and in case of a breach it can initiate such an infringement prodecude and bring the case to the Court of Justice of the European Union. In addition, the Commission can also introduce conditionality between human rights protection and funding, which means that it can establish a system to make funds conditional and withhold funds from member states that do not comply with EU laws and values[16].


In conclusion, fundamental human rights are violated at the borders of Europe and the EU as refugees and asylum seekers are often pushed back and experience violence. Refugees are threatened, assaulted, abused and detained, left to die on their boats or thrown into the sea, which results in thousands of tragic deaths that could have been easily prevented[17]. This violates their human rights, namely the right to life, security and movement, as well as the right to be free from torture, arbitrary arrest and detention, which poses a severe threat to these innocent people’s physical well-being. Lastly, the European Commission is not only ignoring but also funding these human right violations which contradicts the values of the Union. Refugees are inherently a highly vulnerable group and have less access to national courts to enforce their rights and make their voice heard. Therefore it is the responsibility of the EU and its member states to ensure that refugees’ fundamental rights, and it is the European Commission’s obligation to make sure that the funds allocated to member states for border control and asylum application procedures are spent in compliance with the Union’s values as well as international law and norms.


Written by Réka Gyaraki




Bulgaria’s pushback practice censured by ECtHR. (n.d.). European Center for Constitutional and Human Rights.

European Center for Constitutional and Human Rights. (2020). Dossier Migration.

European Ombudsman. (2022). Decision concerning how the European Commission monitors and ensures respect for fundamental rights by the Croatian authorities in the context of border management operations supported by EU funds (case 1598/2020/VS).

European Union. (1957). Treaty on the Functioning of the European Union.

OHCHR. (n.d.). What are human rights?

Refugee Crisis in Europe: Aid, Statistics and News | USA for UNHCR. (n.d.).

Rijpma, J., & Fotiadis, A. (2022). Addressing the Violation of Fundamental Rights at the External Borders of the European Union. The Greens/European Free Alliance.

Statistics on migration to Europe. (2020). European Commission.

United Nations. (1948). Universal Declaration of Human Rights.


[1] OHCHR. (n.d.). What are human rights?

[2] United Nations. (1948). Universal Declaration of Human Rights

[3] Ibid.

[4] Rijpma & Fotiadis. (2022). Addressing the Violation of Fundamental Rights at the External Borders of the European Union

[5] USA for UNHCR. (n.d.). Refugee Crisis in Europe

[6] European Commission. (2020). Statistics on Migration to Europe

[7] Rijpma & Fotiadis. (2022). Addressing the Violation of Fundamental Rights at the External Borders of the European Union

[8] European Center for Constitutional and Human Rights. (2020). Dossier Migration

[9] Ibid.

[10] European Center for Constitutional and Human Rights. (n.d.). Bulgaria’s pushback practice condemned by ECtHR

[11] Ibid.

[12] Ibid.

[13] European Ombudsman. (2022). Decision concerning how the European Commission monitors and ensures respect for fundamental rights by the Croatian authorities in the context of border management operations supported by EU funds (case 1598/2020/VS)

[14] Ibid.

[15] European Union. (1957). Treaty on the Functioning of the European Union

[16] Rijpma & Fotiadis. (2022). Addressing the Violation of Fundamental Rights at the External Borders of the European Union

[17] Rijpma & Fotiadis. (2022). Addressing the Violation of Fundamental Rights at the External Borders of the European Union

Education Challenges in Romania 2022



Education challenges in Romania 2022

Written by Réka Gyaraki



The Romanian education system has developed greatly in the past decades, however it still faces many difficulties in providing all people with the right to access to education. According to the Human Rights Measurement Initiative, Romania is doing 65% of what it could possibly do with its national income when it comes to ensuring the right to education[1]. Romania ranks at the bottom, of all European countries. This essay explores the main educational issues in Romania, sorted into four main categories: access to education, quality of education, discrimination and violence in education and the effect of the Covid-19 pandemic on education.


Access to education

Marginalized social groups and minorities face difficulties in exercising their right to education in Romania. In particular, Hungarian and Roma minority children, disabled, rural and poor children, refugees and children who lack birth certificates are the ones who are the most vulnerable and are often left out of education or have less access than the rest of society.

Hungarians are the largest minority group in Romania and even though minority language education is allowed by law for Hungarian students, they often have no access to it due to the shortage of teachers. In addition, classes about Hungarian culture, history and language are in addition to the Romanian curriculum that all students must follow, resulting in higher number of lessons for minority children, bigger workload and thereby lack of equal opportunity[2].

70% of Roma people live in poverty in Romania according to the World Bank[3]. Poverty limits their access to education as Roma children were found to have lower enrolment rates, higher dropout rates and their illiteracy rate is ten times higher than other students in Romania[4].

In rural areas, 16% (ages 7-10) and 25% (ages 11-14) of children are not enrolled in primary education while these ratios are significantly lower, 9% and 6% respectively in urban areas[5]. This is mainly caused by the lack of educational institutions in rural areas and inadequate infrastructure to travel to the nearest school.

Disabled children also face difficulties in accessing education in Romania. 40% of children with disabilities are placed in segregated schools or do not participate in education at all, while only 21% of high schools are equipped with access ramps[6].

In the year between 2019-2020 Romania adopted a new legal framework to enhance the integration of refugees and migrants. However, enrolment for foreign children still remains a challenge as the procedure is regularly delayed and Romanian language education is hardly accessible because of the shortage of staff [7]. Furthermore, migrant children are often enrolled in grades below their age because of their lack of language skills, they experience psychological problems due to leaving their home country and receive no psychological counselling or support[8].


Roma children in school in Romania



Finally, even though registration at birth is mandatory in Romania, many children still lack these official documents that prevents them from accessing public services such as education, thereby putting them in a disadvantaged position[9].


Quality of education

Although the general literacy rate of people over 15 years was 99% in Romania in 2021, a national literacy study in 2022 found that 42% of Romanian students in grade 1 to 8 are functional illiterate, meaning that they are able to read words and texts but have difficulties in interpreting the information[10].

Dropout rates are the highest in Romania between all EU countries with over 15% in 2021[11]. The Romanian Education Ministry developed the National Program to Reduce School Drop-out to reduce this rate by covering educational expenses. The shortcoming of this policy is that it tries to reduce dropout rates by financial tools, thereby disregarding dropouts caused by pregnancy, child marriage, disability, and other social-cultural and health reasons which cannot be tackled by merely financial tools.

Sanitary conditions are alarmingly poor in Romanian schools. Only 72% of schools had basic drinking water and hygiene services in 2021, which was the lowest in Europe[12]. In 2018, thousands of schools lacked sanitary and fire safety authorization[13]. To ensure the quality and success of education and reduce dropout rates, an undisturbed and well-equipped educational environment is essential.


In Romania many schools do not have drinking water and toilets


Romanian students scored on average 50 points below the OECD average on the 2018 PISA test in all 3 categories (reading, mathematics, science)[14]. Socio-economic status seemed to be a significant predictor of reading test scores in Romania, as the variation between the top and bottom quarters of economic, social and cultural status is one of the highest of all participating countries[15]. This illustrates the inequality in the quality of education received by different social groups.


In 2022 a new law was made in Romania that ruled sex education can only be taught from grade 8 and with the parents’ written consent. Grade 8 in the Romanian education system corresponds to age 14-15 while in the meantime the proportion of teenage mothers is the highest in Romania from all EU countries. In 2020, 357 children were born to mothers between the age 10 and 14 while this number is well below 120 in all other EU states[16]. Making sex education less accessible leads to and early pregnancy and motherhood which often forces young girls to drop out from school and discontinue their education.


Shortage of qualified teachers, low salaries and low societal appreciation of teachers is an issue in many Eastern-European countries and Romania is no exception. In the academic year 2019-2020, the annual gross starting salary of public-school teachers was around 9000 euros in Romania[17], one of the lowest in the EU. This means 750 euros per month which is not enough to cover living costs in Romania.


Information Technology (IT) skills and digital literacy are essential in the 21st century. In Romania only 57% of students between 15 and 19 had basic or above basic IT skills, compared to the 82% EU average[18]. This is mostly caused by schools’ lack of adequate equipment and qualified teachers to offer high-quality IT classes. Rural areas are especially lacking digital infrastructure and internet connection[19].


All these shortcoming of the educational system can be partly explained by the low government spending on education in Romania. In 2020 Romania’s spending on education was the second lowest in the EU with only 3.7% of the country’s GDP compared to the 5% EU average[20].


Discrimination and violence in education


Roma students experience discrimination in the Romanian education system, just as the minority is often discriminated against in the whole population. Roma children are often put in segregated classrooms despite the 2007 Ministerial Order that banned their segregation which has lacked implementation ever since. Segregated classes have often worse learning environment compared to mixed classes[21], they lack heating, water and qualified teaching staff  more often and therefore have lower academic results and higher dropout rates[22].

A study showed that 30% of female students experience some form of sexual harassment and abuse throughout their studies while this ratio is 50% for university students[23]. Sexual abuse committed by teachers often remains unreported because of the social status and power of teachers and because of the fear of adverse consequences. Sexual harassment affects children’s physical and mental well-being, increases the chance of depression and can lead to teenage pregnancy, which again, forces girls to drop out from school.


A study from 2022 found that 82% of students have witnessed bullying at school, illustrating the prevalence of the issue[24]. Bullying at school can take various forms such as social exclusion, physical threats and spreading rumours and can have a negative effect on victims’ mental health which in turn affects their academic progress and learning process.


Bullying at school



Effects of Covid-19 on education


In 2020 the Covid-19 pandemic hit the world and schools around the globe closed and switched to online education to halt the spread of the virus. Online education deepened the gap between urban and rural areas as rural students had significantly less access to internet and digital equipment necessary to participate in classes. In 2021, 87% of urban households had access to internet, while only 73% in rural areas[25]. The Ministry of Education and Research estimated that over 250.000 children had no access to online education during the pandemic because of lack of electricity, equipment or internet[26]. These disadvantaged students from poor areas fell behind with the course materials and without immediate measures, their dropout rates will increase.


Another barrier of online education is the lack of IT skills. 50% of students who did not attend online classes reported that the reason for this was that the teacher did not give classes online[27]. This is mostly caused by teachers’ lack of knowledge on how to teach online and the teachers’ lack of access to internet, equipment, and online educational tools. In addition, 13% of students reported that they did not know how to use online platforms[28]. The pandemic affected the education process of marginalized children more, creating further challenges for them to access education.





Asproiu, I. (2022). Romanian educational platform aims to reduce school dropout with online courses for students. Romania Insider.

Bîzgan, O. (2020). Equal access to education for unregistered children.

European Commission. (2020). Education and Training Monitor 2020 – Romania.

European Education and Culture Executive Agency. (2021). Teachers’ and School Heads’ Salaries and Allowances in Europe – 2019/20. Publication Office of the European Union.

European Roma Rights Centre. (2016). Written Comments of the European Roma Rights Centre, Concerning Romania.

Eurostat. (2017). Teenage and older mothers in the EU.

Eurostat. (2022). Early leavers from education and training.

Eurostat. (2022). Government expenditure on education. (2016). Save the Children: Over 16% of rural children, between 7 and 10 years old, do not go to school.

Marica, I. (2021). Statistics office: Over 80% of households in Romania have access to the internet. Romania Insider.

Mercator European Research Centre on Multilingualism and Language Learning. (2019). The Hungarian Language in Education in Romania.

OECD. (2022). Education GPS – Romania – Student performance (PISA 2018).

Ofițeru, A. (2022). Why are Romanian students functionally illiterate? Education of bottomless forms and timeless eternity. Europa Liberă România.

Right to education – HRMI Rights Tracker. (2022). Human Rights Measurement Initiative.

Romania Insider. (2018). School year starts in Romania but many schools don’t have necessary permits.

Sârbu, E. A., & Oneț, R. (2020). Violence, Gender and Ethnic Discrimination in Two Romanian Cities. Identities in Globalization. Intercultural Perspectives, 134–138.

Terre des Hommes. (2021). Access to education for migrant children and youth in Romania.

UNICEF. (2020). Rapid assessment of the situation of children and their families with a focus on the vulnerable ones in the context of the COVID-19 outbreak in Romania – round 1.

United States Department of State. (2021). Romania 2021 Human Rights Report.

van Kline, M. (2022a). Journalistic project aims to document the sexual harassment in Romanian schools. Romania Insider.

van Kline, M. (2022b). Save the Children Romania survey shows bullying is a widespread issue in Romanian schools. Romania Insider.

WHO/UNICEF Joint Monitoring Programme. (2022). Progress on drinking water, sanitation and hygiene in schools.

World Bank. (2021). Roma Inclusion in Romania.




[1] Human Rights Measurement Initiative. (2022). Rights to Education

[2] Mercator European Research Centre on Multilingualism and Language Learning. (2019). The Hungarian Language in Education in Romania

[3] World Bank. (2021). Roma Inclusion in Romania

[4] Sârbu & Oneț. (2020). Violence, Gender and Ethnic Discrimination in Two Romanian Cities

[5] (2016). Save The Children: Over 16% of rural children, between 7 and 10 years old, do not go to school

[6] United States Department of State. (2021). Romania 2021 Human Rights Report

[7] Terre des Hommes. (2021). Access to Education for Migrant Children and Youth in Romania

[8] Ibid.

[9] Bîzgan, O. (2020). Equal Access to Education for Unregistered Children

[10] Ofițeru, A. (2022). Why Are Romanian Students Functionally Illiterate?

[11] Eurostat. (2022). Early Leavers from Education and Training

[12] WHO/UNICEF Joint Monitoring Programme. (2022). Progress on Drinking Water, Sanitation and Hygiene in Schools

[13] Romania Insider. (2018). School Year Starts in Romania But Many Schools Don’t Have Necessary Permits

[14] OECD. (2022). Education GPS – Romania – Student Performance (PISA 2018)

[15] Ibid.

[16] Eurostat. (2020). Teenage and Older Mothers in the EU

[17] European Education and Culture Executive Agency. (2021). Teachers’ and School Heads’ Salaries and Allowances in Europe – 2019/20

[18] European Commission. (2020). Education and Training Monitor 2020 – Romania

[19] Ibid.

[20] Eurostat. (2022). Government Expenditure on Education.

[21] European Roma Rights Centre. (2016). Written Comments of the European Roma Rights Centre, Concerning Romania

[22] Ibid.

[23] van Kline, M. (2022). Journalistic Project Aims To Document The Sexual Harassment in Romanian Schools

[24] van Kline, M. (2022). Save the Children Romania Survey Shows Bullying Is A Widespread Issue in Romanian Schools

[25] Marica, I. (2021). Statistics Office: Over 80% Of Households In Romania Have Access To The Internet

[26] Asproiu, I. (2022). Romanian Educational Platform Aims To Reduce School Dropout With Online Courses For Students

[27] UNICEF. (2020). Rapid Assessment Of The Situation Of Children And Their Families With A Focus On The Vulnerable Ones In The Context Of The COVID-19 Outbreak In Romania – Round 1.

[28] Ibid.

Sajtóközlemény: Emberi jogok világnapja, 2022

 2022 December 10

Sajtóközlemény: Az emberi jogos napja, 2022

Az oktatáshoz való emberi jog elősegítése más emberi jogok érvényesülését is elősegíti

Idén december 10-én a Broken Chalk nemcsak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 74. évfordulóját kívánja megünnepelni, hanem reflektálni is szeretne azokra a kihívásokra és sikerekre, amelyekkel az emberi jogi közösség ebben az évben szembesült. Mint mindig, most is a Broken Chalk egyik fontos küldetése, hogy felhívja a figyelmet az oktatás fontosságára az emberi jogok aktualizálásában. Annak ellenére, hogy az emberi jogok terén világszerte számos előrelépés történt, a szegénység, a szisztematikus és intézményes erőszak, a diszkrimináció és a korrupció továbbra is megakadályozza a gyermekeket és a fiatal felnőtteket abban, hogy teljes mértékben érvényesítsék az oktatáshoz való jogukat. Ahogy a 2023-as év elindul, érdemes átgondolnunk, hogy az egyes nemzeteknek és a nemzetközi közösségnek milyen politikákat kell bevezetnie a mindenki számára elérhető minőségi oktatás elősegítése érdekében.

2022-ben továbbra is az anyagi nehézségek jelentették az egyik legnagyobb akadályt az oktatáshoz való hozzáféréshez. Az oktatási létesítményekben világszerte továbbra is hiányzik a biztonságos infrastruktúra, a tiszta víz, az elegendő felszerelés, könyvek és egyéb tanszerek. A pedagógusok ritkán kapnak megélhetési bért annak ellenére, hogy egy társadalomban a legalapvetőbb munkát végzik. Ez a finanszírozási válság a globális infláció növekedésével súlyosbodik. A gazdaság hanyatlásával a kormányok csökkentik az oktatási költségvetést, tovább rontva az oktatás minőségét. Ugyanakkor a családoknak több jövedelemre van szükségük, ezért több gyermek hagyja ott az iskolát hogy helyette dolgozzon és pénzt keressen. Ez a két tényező egymást erősíti; ha a gyermek oktatásának minősége romlik, a árértékarányra tekintettel lévő családok nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a munkát az iskolával szemben, mivel a munkavégzés közvetlenebb értékkel bír. Ennek tartós negatív hatásai lehetnek; az iskolázatlan munkaerő mindenki számára csökkentheti a béreket, növelve a vagyonegyenlőtlenségeket és súlyosbítva a szegénységet. Ennek az ördögi körnek a megakadályozása érdekében emlékeztetnünk kell politikai döntéshozóinkat – nemzeti és nemzetközieket egyaránt –, hogy az oktatás alapvető emberi jog, amelyhez elegendő finanszírozást kell biztosítani.

A hozzáférhető és minőségi oktatás másik problémája az országokon belüli konfliktusok elterjedése. A jelenlegi török kormány igazságtalan bűnüldözési gyakorlata miatt a tanárok kínzásnak és bebörtönözésnek vannak kitéve, illetve egy részük életüket is vesztették. Az iráni erőszak, a burkina fasói ismétlődő puccsok, az ukrán invázió, a tálibok hatalmának kikristályosodása Afganisztánban, valamint az etiópiai, szíriai, jemeni, mianmari és sok más országban való konfliktus mind hátráltatta 2022-ben, hogy a világ legégetőbb problémáira megoldás szülessen. A konfliktusövezetekben az oktatáshoz való emberi jog érvényesítése szinte leküzdhetetlen kihívásokkal néz szembe. Az erőszak állandó fenyegetése megakadályozza az oktatást, különös tekintettel arra, hogy az oktatási létesítmények gyakran a felkelő fegyveres csoportok célpontjaivá válnak. A családok nagy veszteségeket szenvednek el, beleértve az emberéletek, a családtagok, a jövedelem és/vagy otthonuk elvesztését, sőt sok esetben menekültté is válnak. A humanitárius segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések megszilárdítása elengedhetetlen annak érdekében, hogy egyes alapvető oktatási szolgáltatások továbbra is biztosítva legyenek a konfliktusok idején. Az oktatás sok szempontból hatékony gyógyszer a konfliktusok megelőzésére és a konfliktus társadalmi következményeinek kezelésére is. Az oktatás kulcsfontosságú a társadalmi kohézió kialakításában, és erőszakmentes módot kínál a politikai célok kifejezésére és megvalósítására. A nagyobb konfliktuskockázatú társadalmakban a társadalmi, politikai és etnikai kisebbségeket segítő célzott oktatás megelőzheti az erőszakot. Ha a társadalmon belül konfliktus történik, az utólagos oktatás pótolhatja a kitelepített lakosság által hagyott fejlődési réseket, elősegítve a társadalom gazdagságának helyreállítását. A konfliktus utáni oktatás segíthet azoknak is, akiket a konfliktus negatívan érintett, különösen azokon, akik elvesztették családjukat vagy otthonukat; az oktatás eszközt adhat a rugalmassághoz és az új, jobb lehetőségekhez. Végezetül, az emberi jogi oktatás képes visszaintegrálni a korábbi harcosokat azáltal, hogy megtanítja őket erőszakos magatartásuk hibájára, és megvigasztalhatja a korábbi áldozatokat azáltal, hogy megtanítja őket értékelni emberi lényként betöltött fontosságukat.

Az utolsó kihívás, amellyel az oktatásnak továbbra is szembe kell néznie, a COVID-19 világjárvány okozta folyamatos változások és lemaradások. A digitális tanulás által leginkább érintett tanulók, köztük a kisgyermekek és azok, akik nem engedhetik meg maguknak az internetet vagy a digitális technológiát, továbbra is lemaradnak az iskolában. Meg kell akadályoznunk azt, amit egyre inkább „globális tanulási válságnak” neveznek, mivel a gyerekek nem kapják meg a COVID-19 előtti színvonalú oktatást, és az iskolák nem tudnak alkalmazkodni a 21. század változó igényeihez. A nemzeti és nemzetközi döntéshozóknak visszajelzést kell kérniük az iskoláktól és a családoktól, hogy megtudják, hogyan változhat meg az oktatáspolitika a digitális korban, és hogyan képes a digitalizálás minden hátterű és tanulási igényű tanulót bevonni.

2023-ban a Broken Chalk többek között ezekre a kérdésekre fog fókuszálni. Fontos megjegyezni, hogy az emberi jogok nemzetközi napján minden emberi jog összefügg, és kölcsönhatásban van; az oktatáshoz való jog érvényesítése más emberi jogok, például az élethez, a törvény előtti egyenlőséghez, a magánélethez, a tulajdonjoghoz, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz, vélemény- és véleményszabadsághoz és még sok máshoz is hozzájárul. Kölcsönösen, az egyéb emberi jogok terén elért előrelépések pozitív hatással lesznek az oktatásra.

A Broken Chalk elkötelezi magát, hogy ebben az új évben is keményen fog dolgozni minden emberi jog előmozdításán az oktatáshoz való jog felemelésével.


Broken Chalk



A török kormány megszegi a hatályban lévő hazai és nemzetközi jogot azzal, hogy a súlyosan beteg foglyokat önkényesen tart fogva. A törökországi foglyok szexuális és fizikai erőszaknak vannak kitéve, mint például csupasz átkutatásnak, zaklatásnak és brutális verésnek, valamint számos joguk sértve van, például azáltal, hogy rendkívül drágák az étkezdék, rendszeresek az éjféli razziák a kórtermekben, könyveik száma korlátozva van, gyógyszert tagadnak meg tőlük és egyébb önkényes büntetéseknek vannak kitéve. Ez a cikk rávilágít néhány emberjogi jogsértési ügyre, amelyek ma a török börtönökben zajlanak.

A 2016-os puccskísérletet követően a bebörtönzöttek száma olyan szinten megemelkedett, hogy a börtönök túlzsúfoltsága jelentős problémává vált. A túlzsúfoltság azonban nem az egyetlen aggasztó ügy a törökországi börtönökben. A több tízezer fogvatartottal szembeni rossz bánásmód és emberjogi visszaélések szintén komoly problémát jelentenek, amelyet azonnal meg kell oldani.

Recep Tayyip Erdogan török elnök a Fethullal Gülen török klerikus által inspirált hitalapú csoport, a Gülen-mozgalom követőit vette célba, mióta 2013 decemberében korrupciós vizsgálatsorozatra került sor, amely Erdogant, rokonait és belső körét érintette.  A célpontok között számos ellenzéki politikus, újságíró, ügyvéd és emberjogi aktivista van. Yusuf Bekmezci, egy 82 éves súlyosan beteg fogoly, akit az izmiri Kırıklar F-Type börtönben tartottak fogva, 47 nap intenzív osztályon töltött idő után meghalt. 2020 januárjában tartóztatták le a Fetullah Gülen Mozgalom elleni nyomozás részeként. Bekmezcit az Izmir Kırıklar F-típusú börtönében helyezték előzetes letartóztatásba, és 2021. április 9-én 17 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélték azzal a váddal, hogy “szervezet vezetője”. Saadet Aytekin, Bekmezcit unokája és ügyvédje kijelentette, hogy nagyapja ügye a Legfelsőbb Bíróságon kötött ki. 

Habár büntetését sosem erősítették meg, a bíróság úgy döntött, hogy “továbbra is kórházban kell letöltenie büntetését”, mintha az ítéletét ratifikálták volna. Kétéves fogva tartása alatt végig voltak betegségei, de a hatóságok nem voltak hajlandók szabadon engedni az intenzív osztályon lévő csövekhez kötött férfit, mert “szökési kockázatot” jelentett.  A Török Igazságügyi Orvostani Tanács (ATK) valóban kiadott egy orvosi jelentést, amely szerint Bekmezci állapotából kifolyólag alkalmatlan volt a bebörtönzésre, de a bíróság elutasította a jelentést, kijelentve, hogy “szökési kockázatnak” van kitéve.  Bekmeczi lánya, Şeyma Bekmezci kijelentette, hogy apja előrehaladott Alzheimer-kórja miatt képtelen megérteni a bírósági eljárásokat, ami következésképpen lehetetlenné tette számára, hogy megvédje magát. Seyma azt állította, hogy a börtönben való megfelelő mentális egészségügyi ellátás hiánya az egyik oka apja állapotának a romlásának: “teljesen elfeledkezik magáról a bíróságon, és kiszolgáltatott helyzetben van” – nyilatkozta Seyma.


Az Emberjogi Szövetség (İHD) kijelentette, hogy 2020 júniusában Törökországban a rácsok mögé zárt beteg fogvatartottak száma 1,605 volt, ebből körülbelül 600 kritikus állapotban volt. A kormány engedélyezte fogva tartásukat, annak ellenére, hogy többségüknek törvényszéki és orvosi jelentései voltak arról, hogy egészségügyi állapotuk miatt alkalmatlanok bebörtönzésre. A hatóságok azzal az indokkal utasították el szabadon bocsátásukat, hogy potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra. Az, hogy a kritikus állapotban lévő fogvatartottakat nem engedték szabadon és ezáltal nem tudtak megfelelő orvosi kezelésben részesülni, 2020 első nyolc hónapjában öt halálesethez vezetett. A járvány kitörése után a kormány szabadon engedte a gyilkossággal vádolt foglyokat, de úgy döntött, hogy a járvány kockázatai ellenére a politikai foglyokat bezárva tartja. Így halt meg Nusret Mugla, kit szintén azzal vádoltak, hogy a Gülem-mozgalom tagja, miután elkapta a Covid-19-et. 


2021 novemberében és decemberében több fogvatartott is életét vesztette, miközben T és F típusú börtönökben tartották fogva őket. Garibe Gezer és İlyas Demir foglyokat holtan találták a párnázott cellákban, ahol elszigetelték őket. Néhány fogoly, például a 33 éves Bangin Muhammed és a 65 éves Abdülrezzak Şuyur elhunyt, mivel súlyos betegségük és az utóbbi esetben előrehaladott rák ellenére sem engedték szabadon őket. Másokat gyanúsan holtan találtak a celláikban, és hatóságok tájékoztatták családjukat, hogy öngyilkosságot követtek el. 


2022. január 20-án 43 ügyvédi kamara, ügyvéd, valamint emberi jogi szervezet mind a nemzeti és nemzetközi szinten sürgős levelet írt alá az ENSZ különleges megbízottjai számára, amelyben felhívták a figyelmet a 2016 decembere óta a Kocaeli Kandira F-Type börtönben fogva tartott beteg fogoly, Aysel Tugluk egészségét és életét fenyegető veszélyére. Tuglukot demenciával diagnosztizálták, és továbbra is börtönben tartották annak ellenére, hogy az orvosi jelentések támasztották alá bizonytalan és romló egészségügyi állapotát, amelyet a Covid-19 járvány tovább súlyosbított.

A törökországi fogvatartottakkal való bánásmódról további információkkal szolgálva a levél arra kéri a különleges eljárásokat, hogy sürgessék a török kormányt, hogy haladéktalanul engedje szabadon Aysel Tuglukot és valamennyi súlyosan beteg foglyot, figyelembe véve a fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó hazai és nemzetközi normákat.  Ennek ellenére 2022. február elején a 39 éves bebörtönzött Turgay Deniz tüdőelégtelenséget szenvedett, és önkényes fogva tartás közben életét vesztette. Bár az orvosi jelentések hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a kórházi kezeléshez jusson, továbbra is börtönben tartották. Története egyike annak a nyolc történetnek, amely olyan emberekről szól, akik az elmúlt három hónapban török börtönökben hunytak el. A 84 éves Nusret Muglát elítélték és bebörtönözték, mert a Gülen Mozgalom szimpatizánsa volt. Letartóztatása nem vette figyelembe életkorát, szív- és vesebetegségeit, valamint prosztatarákját, és egészségügyi ellátás hiányában a börtönben halt meg.

Az İHD İstanbul kirendeltségén tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a börtönökben történő súlyos jogsértések rendszeressé váltak, és patthelyzetbe került az egészségügy, a kommunikációhoz való jog, a kínzás és a rossz bánásmód tiszteletben tartása. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sok törökországi fogoly számára reménytelenné vált. A jogvédő szervezetek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy “ma már átlagos mindennapi incidensnek tekintik az országban, hogy egy személy holttestét bármikor kiviszik a börtönből”.

Az İHD adatai szerint 2021 márciusában legalább 1,605 beteg fogoly volt fogva tartva, akik közül 604 bizonytalan körülmények között volt a nyilatkozat közzétételekor. Az emberi jogi szervezetek legalább 38 fogolyról tudnak, akiket sürgősen szabadon kell bocsátani, mivel körülményeik tovább romlanak. A hatóságok azonban a mai napig nem válaszoltak sem az emberjogi aktivisták, sem a családok felszólításaira.


A Broken Chalk nevében sürgősen felszólítom az összes nemzetközi közösséget és szervezetet, hogy lépjenek fel az Erdogan és rezsimje által a politikai foglyokkal szemben elkövetett igazságtalanságok és embertelen bánásmód ellen, és segítsék őket abban, hogy kiszabaduljanak azokból a megalázó körülményekből, amelyekben fogva tartják őket.


Írta: Olga Ruiz Pilato 

Fordította: Gyaraki Réka

Az eredeti angol nyelvű dokumentum az alábbi linken érhető el:



[1] Duvar English, MHP submits social media proposal, seeks penalties for fake accounts, February 2022 <accessible at>.

[2] Turkish Minute, Turkish court rejects ailing philanthropist’s appeal for release from prison, January 2022 <accessible at>.

[3] MedyaNews, Turkey: Severely ill octogenarian prisoner dies, January 2022 <accessible at>.

[4] Ibid.

[5] Ibid.

[6] Turkish Minute, Turkish court rejects ailing philanthropist’s appeal for release from prison, January 2022 <accessible at>.

[7] Ibid.

[8] Politurco, Gulenm sympathisers are dying in prisons under the ruling of the Erdogan regime, February 2022 <accessible at>.

[9] English Bianet, At least 59 ill prisoners lost their lives in Turkey in a year, January 2022 <accessible at>.

[10] Ibid.

[11] Ibid.

[12] International Federation for Human Rights, Turkey must immediately release Aysel Tugluk and other severely ill prisoners, January 2022 <accessible at>.

[13] Ibid.

[14] Ibid.

[15] Ibid.

[16] English Bianet, At least 59 ill prisoners lost their lives in Turkey in a year, January 2022 <accessible at>.

[17] Ibid.

[18] Ibid.

Melek Çetinkaya: egy édesanya harca az igazságért

Melek Çetinkaya a katonai hallgató Taha Furkan Çetinkaya édesanyja. Melek hisz fia ártatlanságában, és megpróbálja hallatni a hangját a közösségi médián keresztül, hogy fiát, aki jelenleg börtönben van, szabadon engedjék. Çetinkaya asszony három és fél évig maradt otthon gyermekeivel, abban reménykedve, hogy az állam igazságot szolgáltat, míg végül úgy döntött, hogy az utcára vonul, hogy békés tüntetésekkel és felvonulásokkal tiltakozzon a kormány igazságtalansága ellen.  A török alkotmány szerint minden állampolgárnak joga van békésen tüntetni engedély, kő, bot vagy fegyver nélkül. Azonban minden alkalommal, amikor Melek tüntet, 390 török líra (TL) bírságot szabnak ki rá, és beviszik a rendőrségre, ahol órákig ott tartják. Az egyik alkalommal, amikor letartóztatták, arra kényszerítették, hogy két napig maradjon a terrorellenes osztályon (TEM).

Melek Çetinkaya kampányairól és békés tüntetéseiről ismert, melyekkel célja az emberek figyelmének felhívása fia közismert áldozattá válására, fia szabadon bocsátására és több száz más jogellenes letartóztatására. A tiltakozások oka az Erdogan-rezsim alatti nem hatékony török igazságszolgáltatási rendszer.

Melek fia, Taha, a török légierő akadémiájának katonai hallgatója volt. Taha nyári vakáción volt otthon, miután befejezte első évét a Légierő Akadémián. 2016. július 10-én, öt nappal a puccskísérlet előtt, a kadétokat meghívták az éves 3 hetes rutin katonai táborba. Ezek a táborok egyike volt azoknak a programoknak, amelyeket egy évvel előre meghatároztak és amelyek szerepeltek a katonai hallgatók éves programnaptárában.

Július 15-e reggelén Abidin Ünal tábornok, a légierő parancsnoka nem tervezett látogatást tett a kadét táborba és beszédet tartott a kadétoknak. Ünal minden évben meglátogatta a kadéttábort, de sosem anélkül, hogy előre bejelentette volna. Általában megtervezte látogatását a központba. A kadétok kitakarították a kempinget, főztek és karbantartották a tereket, és felkészültek a nagy horderejű látogatásokra. Mindezek után a látogatók találkoztak a kadétokkal. 

A kadétok az Osmangazi hídhoz érve áthaladtak a rendőrségi pontokon, de egyik rendőr sem kérdezte meg tőlük, hová mennek. A parancsnokoknál nem volt pénz, így amikor elérték az útdíjat, mindannyiuk átkelési díját a kadétok fizették készpénzzel, melyet egyénileg gyűjtöttek össze, majd átkeltek a hídon. A hatóságok megállították a buszt a kadétokkal Sultanbeyli-ben, miután átkeltek a hídon, és közölték velük, hogy puccs történt, mely hír sokkolta a kadétokat. A helyiek vizet és cigarettát kínáltak a kadétoknak, és elénekelték a nemzeti himnuszt. Körülbelül hajnali 2 órakor két rendőr kijelentette: “Oké, nálunk vannak a gyerekek; feloszolhattok”. A kadétok úgy tettek, ahogy mondták nekik, megismételve, hogy nem puccsisták. Később a rendőrség letartóztatta a kadétokat és arra késztette őket, hogy reggel 8-ig várjanak a hídon, ahelyett, hogy a kadétokat a rendőrségre vagy a légierő iskolájába vitték volna.



A délelőtt folyamán emberek érkeztek a hídra fegyverekkel, késekkel, nyárssal és botokkal és elkezdték támadni a kadétokat. Először betörték a busz ablakait, felszálltak a buszra, és elkezdték rúgni a kadétokat. Az egyik fegyveres ember belelőtt a gáztartályba, és azt kiabálta: “öld meg őket”. A kadétok fegyvereiket a karjuk alá rejtették, köreikben kitört a félelem és a rettegés, ám szerencsére egyetlen kadétot sem öltek meg. A jelenlévő gyerekeket azonban a szultánbeyli-i rendőrségre vitték, és négy napig fogva tartották. 

Az intézményi létesítményekben rendkívül rossz körülmények között tartották fogva a kadétokat. Az a tény, hogy a kadétokat több mint öt éven át önkényesen fogva tartották, a gyermekeket négy egymást követő napon át kínzásnak vetették alá rendőri felügyelet alatt, a kutyákat pedig megkötözték, éheztették és szomjaztatták, rávilágít az emberi jogok súlyos megsértésére. Amikor a kadétok kérték, hogy hadd használják a WC-t, a hátukat, a vállukat és a fejüket a falhoz ütötték. A börtönhatóságok 40 fős fogdákat töltöttek meg 120 fővel.

A kadétok vádiratai három életfogytiglani börtönbüntetést ítéltek ki a török alkotmány megbuktatásáért. A hatóságok a bebörtönzött kadétokat öt csoportba osztották fel, nevezetesen a “Sultanbeyli-ügyre”, a “TRT/Digiturk-ügyre”, az “Orhanlı-ügyre”, a “Boszporusz-hídügyre” és a “Fatih Sultan Mehmet (FSM) hídügyre”. Az Ítélőszék 37 kadéttal hatályon kívül helyezte a “TRT/Digiturk-ügyet”, azonban a tárgyalások újrakezdődtek. A kadét diákokat életfogytiglanra ítélték a fellebbezési tárgyalás után. A bírósági eljárás bebizonyította, hogy Törökországban az alsóbb fokú bíróságok nem tartják be a felsőbb bíróságok határozatait, hanem kormányrendeletek alapján járnak el. A “Sultanbeyli-ügyet”, amelyben Melek Çetinkaya asszony gyermekei is vannak, jelenleg az Ítélőszék vizsgálja, és valószínűleg az elkövetkező hónapokban hatályon kívül helyezi. Ennek ellenére, mint a “TRT/Digiturk-ügyben”, Melek asszony úgy véli, hogy a bíróságok nem fogják betartani ezt a döntést, és a gyermekek fogva tartása folytatódni fog. Az édesanya reméli, hogy téved és azt kívánja, hogy az összes gyermeket szabadon engedjék, azonban ez jelenleg valószínűtlennek bizonyul a kormány korábbi tetteit elnézve.

Melek Çetinkaya asszony fia nevében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjához fordult, hogy ügyét kivizsgálják. Az aktát valóban felülvizsgálták és elhatározták, ami Taha Çetinkaya azonnali szabadon bocsátását eredményezte. Ennek ellenére a török jogrendszer jelenleg nem ismeri el sem az Emberi Jogok Európai Bíróságát, sem az ENSZ bármely szervét. Tehát a határozat a szóban forgó ügyben érvénytelennek minősül.

Jelenleg körülbelül 341 bebörtönzött diák kadét van. Közülük hárman nők, hárman pedig a fogságban elhunytak. 

Murat Tekint és Ragıp Enes Katrant brutálisan meggyilkolták, amikor a boszporuszi hídon meglincselték őket a július 15-i véres puccskísérlet során. 12 nap után találták meg őket a hullaházban, holttesteik felismerhetetlenek voltak. Szüleik a körmükről ismerték fel gyermekeiket. A családok nem kaptak semmilyen temetési járművet vagy koporsót, és még imát sem mondhattak. Ezenkívül nem tartottak temetési szertartásokat, és azt mondták nekik, hogy csendben temessék el a gyerekeket. A családok nem kaptak temetkezési helyet ezeknek a diákoknak a holttestéhez. Ennek ellenére hozzátartozóik előre megvásároltak egy családi temetőt, és a holttesteket ott tudták eltemetni. A harmadik diák, Yusuf Kurt később halt meg. Kilenc hónapig volt börtönben, és a szélsőséges stressz és nyomásszint súlyosbította a rák kialakulását. Yusuf egy évvel ezelőtt hunyt el az elszenvedett fájdalom terhével. 

Mint már említettük, három női hallgatót ugyanazon okokból tartanak rács mögött. A Bakırköy Nők zárt börtönében tartják őket fogva. Nevük Nimet Ecem Gönüllü, Nagihan Yavuz és Sena Ogut Alan. Ezek a lányok 20 évesek voltak, amikor letartóztatták őket. Nagihan 2022. március 1-jén elvesztette édesapját, de nem tudott részt venni apja temetésén. Nimet Ecem viszont mártír lánya. Apja hároméves korában mártírhalált halt, miközben a török légierő (TAF) főhadnagyaként szolgált. Bár mártír lánya, életfogytiglani börtönbüntetést kapott egy alaptalan vád miatt, mely szerint egy terrorszervezet tagja. A másik női fogvatartott apja egy TAF-tól visszavonult tiszt. Ennek ellenére életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert “áruló” és “terrorista” volt.

Melek Çetinkaya egy európai értekezés tárgyává vált. Helena Vodopija, aki turkológiát és antropológiát végzett, július 15-én és az azt követő időszakban találkozott Melekkel a luxemburgi egyetem európai emberi jogi és demokratizálódási mesterképzésének keretében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt katonai hallgatók és családjaik emlékeiről szóló diplomamunkájához. 

Melek Çetinkaya háromgyermekes anya volt, szerény életet élt Törökországban. 2016. július 15-én este az utcán igazságot kereső és követelő anya lett. Addig folytatja jogi küzdelmét, amíg el nem éri az összes önkényesen fogva tartott kadét szabadon bocsátását.


Írta: Berkan Doğan Ünes
Szerkesztette: Olga Ruiz Pilato
Fordította: Gyaraki Réka

Az eredeti cikk angol nyelven elérhető az alábbi linken:



[i] [Accessed on 03/04/2022]

[ii] [Accessed on 03/04/2022]

[iii] Ibid.

[iv] Ibid.

[v] [Accessed on 03/04/2022]

[vi] [Accessed on 03/04/2022]

[vii] Ibid.

[viii] [Accessed on 03/04/2022]

[ix] [Accessed on 03/04/2022]

[x] [Accessed on 03/04/2022]

[xi] [Accessed on 03/04/2022]

[xii] [Accessed on 03/04/2022]


*Crop image from:

Ilham Tohti: Egy aktivista az igazságtalansággal szemben

Ilham Tohtit*, a pekingi Minzu Egyetem egykori ujgur közgazdászprofesszorát, akit a Guardian nemrégiben “kínai Mandelaként” emlegetett, 2014. január 14-én vették őrizetbe szeparatizmus, etnikai gyűlöletre való uszítás és terrorista tevékenységek támogatásának vádjával, mivel nyíltan bírálta a kínai kormányzati politikát.  Letartóztatását követően a 2014. szeptember 17. és 18. között lezajlott kétnapos koncepciós per során Ilhamot bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mely nagy megrázkódtatást jelentett számos külföldi és hazai megfigyelőnek, barátnak és szervezetnek, akik támogatták Ilhamot kiemelkedő és megfélemlítő aktivizmusában, mely a kisebbségi etnikai ujgurok autonómiáját, nyelvi, kulturális és vallási jogait védte. Az ujgurok egy török nyelvű és többségében muzulmán népcsoport, amely többnyire a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen lakik. Ilhamot “az ujgur nép lelkiismeretének” nevezik.



Ilham aktivizmusa 1994-ben kezdődött, amikor elkezdett írni az ujgurok által a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen elszenvedett jogsértésekről. 2006-ban az interneten folytatta a figyelemfelkeltést, amikor más tudósokkal közösen megalapította az “Uyghur Online” weboldalt ( A weboldal egy kínai nyelvű platform volt, amely az ujgur kisebbség és a han kínaiak közötti folyamatos megosztottság áthidalására törekedett.  A platform lényegében olyan térként szolgált, amelyen Ilham hallathatta az ujgurok hangját és érdekeit belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. Részletesen beszámolt arról, hogy az ujgurok úgy érezték, hogy az társadalom többi része lenézi őket, és a kínai kormány megfeledkezik róluk a társadalmi-gazdasági fejlődéssel kapcsolatban. Ilham meghívta a han kínaiakat egy nyitott, békés és racionális platformra, hogy megvitassák eltérő nézeteiket, mert mint hangsúlyozta, a han nem az ujgurok ellenségei, annak ellenére, hogy diszkriminatív és gyakran erőszakos hozzáállásuk van velük szemben.

Weboldalán keresztül Ilham békés és holisztikus megközelítést hirdetett, és egyszer sem szított erőszakot. Gondosan ügyelt arra, hogy nehogy összeütközésbe kerüljön a kormányzati törvényekkel vagy a civil társadalomban létező mögöttes megállapodásokkal. A weboldal azonban elkezdte vonzani a kínai kormány irigységét, amely először 2008 júniusában zárta le a weboldalt, mielőtt Kína otthont adott volna az olimpiai játékoknak. A kormány azzal indokolta a leállítást, hogy nyilvánosságra hozta a külföldön élő úgynevezett ujgur szélsőségesekkel való kapcsolatokat. A 2009. július 5-én Urumqi-ban, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület fővárosában kitört nagy etnikai zavargások és az iszlám agresszívabb olvasata által inspirált terrortámadások  körülbelül 200 ember halálát okozták, míg további 18.000-et vettek őrizetbe, és körülbelül 34-37-en tűntek el. 

Ezt követően Ilham nyíltan beszélt az esetről, és közzétette az eltűntek nevét és arcát, ami végül július 14-én házi őrizethez, majd nagyjából öt hétig tartó magánzárkájához vezetett, amíg nemzetközi nyomásra szabadon nem engedték.

Egy másik döntő pillanat akkor jött el, amikor Ilham és lánya, Jewher a repülőtéren voltak, hogy felszálljanak egy amerikai járatra, mert Ilham vendégkutatóként kapott állást az Indiana Egyetemen. A hatóságok megállították, összeverték, őrizetbe vették Ilhamot, míg lányát, Jewhert egyedül az Egyesült Államokba tartó járatra tették. Ez az eset Ilham történetének csúcspontját jelentette. 2013 októberében egy ujgur család lezuhant a dzsipjével a Tienanmen téri Jingshui hídról, melyet felgyújtottak. A kínai kormány terrortámadásnak minősítette a balesetet, melynek következtében Ilham növelte láthatóságát Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok külföldi médiájában, ez viszont ahhoz vezetett, hogy “politikai rendőrök” csapódtak be Ilham autójába november 2-án, amikor épp úton volt a repülőtérre, hogy felvegye az édesanyját.

A hatóságok erőszakot és megfélemlítést alkalmaztak, és családja épségével fenyegetődztek, ha nem hagy fel a külföldi médiával.  Miközben Ilhamot nyomás alá helyezték, hogy hagyjon fel aggodalmainak hangot adásával, Ilham egyre gyakrabban kezdte kifejezni biztonsága miatti aggodalmát barátainak, és némileg prófétai módon telefonon nyilatkozott Mihray Abdilimnek, a Szabad Ázsia Rádió ujgur riporterének, hogy az állambiztonsági ügynökök megnövelt megfigyelése alatt áll és úgy érzi, hamarosan elnémul a hangja. Ezen aggodalmára hivatkozva kérte, hogy utolsó szavait rögzítsék és csak őrizetbe vétele után tegyék közzé.

Letartóztatás, bántalmazás és koncepciós per

2014 januárjában mintegy 20 rendőr razziázott Ilham pekingi lakásán, és verték össze a férfit két kisgyermeke előtt. Őrizetbe vették, és véglegesen letiltották a weboldalát. Másnap Hong Lei, a kínai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy “büntetőjogi őrizetbe vették”. Az őrizetbe vételével kapcsolatos vádakat februárban hozták nyilvánosságra, amikor a Közbiztonsági Hivatal bejelentette, hogy hivatalosan “szeparatizmus” vádjával tartóztatták le, mely egy homályos vád, ami lehetővé teszi a halálbüntetést. Továbbá azzal vádolták, hogy követőket toborzott a weboldala segítségével. Ilham letartóztatása új támogatási hullámot indított, főként azon az alapon, hogy láthatóan a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület függetlenségére irányuló felhívások ellen érvelt, és támogatta, hogy a régió Kína része maradjon. A Foreign Policy weboldal a bizonyítási jegyzőkönyve részeként közzétette elemzését Ilham több archivált cikkéről, és sehol sem találtak a szeparatizmus vagy a függetlenedés nyílt vagy burkolt megemlítését.

Ilhamot öt hónapig nem nyilvános helyen tartották fogva, elzárva a családdal vagy a barátokkal való minden kapcsolattól, és június 26-ig visszatartották attól is, hogy találkozzon ügyvédjével, Li Fangpinggal. Később Li arról számolt be, hogy Ilhamot szándékosan legyengítették azáltal, hogy fogva tartásának első 20 napján bilincsben tartották és március első 10 napjában megtagadták tőle a halal ételt. Ezek a cselekmények a nemzetközi jog megsértésének minősülnek, és vitathatatlanul a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés hatálya alá tartoznak. Sokan azt hiszik és attól tartanak, hogy Ilhamot esetleg meg is kínozták.

Ilham csak nyolc hónapnyi elhamarkodott és igazságtalan tárgyalás után láthatta családját. Szeptember 23-án bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám ő tagadja az ellene felhozott vádakat.  A tárgyalás során az ügyészek azzal vádolták, hogy Ilham a terroristákat hősökként ábrázolta az osztályaiban, nemzetközivé tette az “ujgur kérdést”, és felhasználta a diákok vallomásait, amelyeket feltételezhetően kényszer hatására tettek. Néhány diákot Ilham letartóztatása után kényszerű házkutatásnak vetettek alá, őrizetbe vettek, és néhányan közülük hosszú időre eltűntek, ezzel segítve az ügyészek kísérletét egy terhelő ügy felépítésére, azt állítva, hogy Ilham nem az a békés ember volt, akinek kikiáltotta magát, hanem veszélyes volt Kína biztonságára, és el kellett hallgattatni azzal, hogy bezárták.

Ilham küzdelme mögött

De miről is szól valójában Ilham Tohti esete? Az ujgur-han feszültségek a Kínai Népköztársaság (KNK) megalapítása óta fennállnak, az időről időre kirobbanó zavargások formájában jelennek meg, ezáltal szigorúbb politikát válta ki az ujgurokkal szemben, különösen azután, hogy Hszi Csin-ping 2013 márciusában átvette a kormány vezetését, majd ugyanazon év decemberében bemutatta a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület “nagy stratégiai tervét”, mellyel kapcsolatban Ilham aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ujgurokra nehezedő nyomás hamarosan növekedni fog. A kínai kormány a kérdést “ujgurkérdésként” vagy “hszincsiangi problémaként” fogalmazta meg, amelyet a kínai történelemben évszázadok óta létező szinifikációs folyamattal próbáltak megoldani, és amely az integráció helyett az asszimiláció előmozdítását vonja maga után.

Később olyan politikával próbálta arra ösztönözni a han kínaiakat, hogy vándoroljanak a régióba, amelyek a hanokat részesítették előnyben az ujgurokkal szemben, és amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődés egyensúlyhiányához vezettek. Ilham áldozatul esett annak, hogy Kína cenzúratechnológiát és törvényeket alkalmaz, ahol ma már a Sina Weibo Twitter-szerű alkalmazásának egyetlen bejegyzése is börtönbe juttathatja szerzőjét, ha látszólag kritizálja a kínai kormányt.  Ilham bebörtönzése azt bizonyítja, hogy a kínai kormány nem ismeri el az ujgurok és a han közötti hidat. Válaszul az ujgurok által 2014 márciusában a kunmingi vasútállomáson a han kínaiak ellen elkövetett feltételezett terrortámadásra a kormány “népi háborút hirdetett a terror ellen” és 2014-ben tudósokat, aktivistákat, újságírókat, írókat és emberi jogi ügyvédeket vett célba.

Az ellentmondás abban rejlik, hogy az internet elsődleges eszközként szolgál az emberek földrajzi, társadalmi, kulturális és nyelvi határokon átnyúló összekapcsolására, és amelyen a mai kereskedelem és kommunikáció nagy része zajlik. Ehelyett a kínai kormány “Nagy Tűzfala” megakadályozza a külföldi tartalmak Kínába való belépését, és az internetet elhomályosító eszközként használja a digitális tartalom cenzúrázására és ellenőrzésére Kína imázsának, érdekeinek és politikájának jóváhagyott narratívája szerint, kriminalizálva a “pletykák” online terjesztését, és előzetes regisztrációra kötelez minden olyan online fiókot, amely politikai véleményeket vagy nyilatkozatokat oszt meg.


Ezen esszé szerzőjeként és a Broken Chalk-nál dolgozó kollégáimmal együtt szoros affinitást érzek Ilham Tohti és sok más hozzá hasonló ember tragikus történetéhez, mert nekem is van egy személyes blogom, ahol az aktuális globális ügyekkel kapcsolatos aggodalmaimat tárgyalom. A szólásszabadság gyakorlása úgy, ahogyan Ilham tette a “hídblogján” keresztül, nem bűncselekmény, és ezért nem is lenne szabad igazságtalanul terrorista támogatónak, drogkereskedőnek, fegyverárusnak vagy amerikai ügynöknek bélyegezni Ilhamot. Ilham csupán arra törekedett, hogy rávegye az ujgurokat és a hanokat, hogy beszélgetéseket folytassanak, figyelmen kívül hagyják nézeteltéréseiket, és egységesebbé váljanak, mint áltagos mindennapi emberek. Úgy döntött, hogy békés és tájékozott módszerekkel oktat másokat az ujgurokról, akik ellenzik azt a narratívát, amely terroristaként, gonoszként és a kínai társadalom szellemiségére vagy alapjaira nézve biztonsági kockázatként tekint rájuk. 

Ehelyett Ilham a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok politikai mártírává vált, számos elismerést kapott az emberi jogok és szabadságok védelméért és kiterjesztéséért,  valamint rávilágított arra a bizonytalan helyzetre, amellyel az ujgurok 2017 óta szembesülnek Kína internálótáboraiban, ahol számos emberjogi jogsértés történik verés, kínzás, nemi erőszak, gyilkosság, kényszermunka és az ujgur nők sterilizálása formájában.

Ilhamra végső soron úgy emlékeznek, mint tájékozott és bátor ember, ki erejét és elszántságát arra használta, hogy harcoljon az ujgur etnikumért, és a kínai hatóságok igazságtalanságával és megfélemlítésével szemben is fellépett. 

*Ha többet szeretne olvasni és megtudni Ilham Tohtiról, van egy nemrégiben megjelent kiadvány, melynek címe: “Mi, ujgurok nem szólunk: Egy bebörtönzött író beszél” (Verso Books). Ez egy sor összegyűjtött esszé és cikk Ilhamtól a fogva tartása előtti időszakból. A puhakötésű és az e-könyv változat a következő címen érhető el:


Írta: Karl Baldacchino

Szerkesztette: Olga Ruiz Pilato 

Fordította: Gyaraki Réka



[i] Kennedy, H. (2022) ‘We Uyghur’s Have No Say by Ilham Tohti Review – A People Ignored’. The Guardian. Available online from: [Accessed on 20/03/2022].

[ii] Makinen, J. (2014) ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’. Los Angeles Times. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also Wong, E. (2014) ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’. The New York Times. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also Wertime, D. (2014) ‘An Internet Where Nobody Says Anything’. China File. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also Amnesty International, ‘Academicus Ilham Tohti: Levenslang Gevangengezet’. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also Denyer, S. & Rauhala, E. (2016) ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’. The Washington Post. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also PEN America, ‘Ilham Tohti’. Available online from: [Accessed on 19/03/2022].

[iii] Woeser, T. (2009) ‘Interview with Uyghur Scholar Ilham Tohti’. YouTube. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also Johnson, I. (2014) ‘”They Don’t Want Moderate Uighurs”’. China File. Available online from: [Accessed on 19/03/2022].

[iv] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’; see also Tom Lantos Human Rights Commission, ‘Ilham Tohti’. United States Congress. Available online from:,regional%20autonomy%20laws%20in%20China. [Accessed on 19/03/2022].

[v] ) ‘Interview With Uyghur Scholar Ilham Tohti’; see also PEN America (2014) ‘Ilham Tohti: 2014 PEN/Barbara Goldsmith Freedom to Write Award Winner’. YouTube. Available online from: [Accessed 19/03/2022].

[vi] Ibid.

[vii] ‘Ilham Tohti’. United States Congress; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[viii] known as 7/5 due to it being a sensitive date in China

[ix] ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also Tohti, I. (2013) ‘The Wounds of the Uyghur People Have Not Healed’. Radio Free Asia. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’.

[x] PEN America, ‘Ilham Tohti’.

[xi] Ibid.; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also Tohti, I. (2013) ‘Uyghur Scholar Tohti Speaks About His Concerns Before Detention’. Radio Free Asia. Available online from: [Accessed on 19/03/2022]; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’.

[xii] ‘Uyghur Scholar Tohti Speaks About His Concerns Before Detention’; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’.

[xiii] PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’; see also ‘Ilham Tohti’. United States Congress; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[xiv] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’

[xv] Ibid.; see also ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’; see also Cao, Y. (2014) ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’. China File. Available online from: [Accessed on 20/03/2022].

[xvi] ‘Academicus Ilham Tohti: Levenslang Gevangengezet’; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘Uighur Scholar Ilham Tohti Goes in Trial in China on Separatist Charges’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’.

[xvii] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’; see also ‘China’s Detention of Uighur Professor Ilham Tohti Worries U.S.’; see also ‘They Don’t Want Moderate Uyghurs’; see also ‘To Beijing’s Dismay, Jailed Uighur Scholar Winds Human Rights Award’.

[xviii] PEN America, ‘Ilham Tohti’; see also European Foundation for South Asia Studies, ‘Language, Religion, and Surveillance: A Comparative Analysis of China’s Governance Models in Tibet and Xinjiang’. Available online from: [Accessed on 20/03/2022].

[xix] Ibid.; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’; see also ‘An Internet Where Nobody Says Anything’.

[xx] ‘An Internet Where Nobody Says Anything’; see also ‘China in 2014 Through the Eyes of a Human Rights Advocate’.

[xxi] Ibid.

[xxii] Ilham Tohti is the recipient of PEN America’s 2014 PEN/Barbara Goldsmith Freedom to Write Award, the 2016 Martin Ennals Award for human rights defenders who show deep commitment and face great personal risk, Liberal International’s 2017 Prize for Freedom, was nominated in 2019 and 2020 for the Nobel Peace Prize, and awarded in 2019 Freedom Award by Freedom House, the Vaclav Havel Human Rights Prize by the Parliamentary Assembly of the Council of Europe (PACE), and the Sakharov Prize for Freedom of Thought.

[xxiii] ‘We Uyghur’s Have No Say by Ilham Tohti Review – A People Ignored’; see also ‘Academicus Ilham Tohti.


*cover photo taken from:

Universal Periodic Review of Romania


  • This report was drafted by Broken Chalk to contribute to the fourth Universal Periodic Review (UPR) of Romania. Broken Chalk is an Amsterdam-based NGO focused on human rights violations in the field of education. Since Broken Chalk is an organization fighting inequalities and improving the quality of education worldwide, this report focuses on human rights, especially with regards to education.
  • This report first explores the main issues in education in Romania, the recommendations Romania received in the last review and its progress since 2018. Then, Broken Chalk offers some practical recommendations to Romania to further improve human rights in education.
  • In the last review, Romania received 203 recommendations and accepted 163. 26% of the recommendations focused on reducing inequalities and 14% were linked to inclusive quality education and lifelong learning. Romania has submitted a voluntary midterm report about the implementation of the accepted recommendations received in the 3rd cycle of the UPR.
  • Quality education is a vital pillar of society. It enables long-term growth and development, helps the integration of minorities and foreigners, and shapes the people of future society. According to the Human Rights Measurement Initiative, Romania is doing 65% of what it could possibly do with its national income when it comes to ensuring the right to education[i]. With this score, Romania is the last one of all European countries.


by Réka Gyaraki


Download PDF



[i] Human Rights Measurement Initiative. (2022). Rights to Education

Cover image from